Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-03-15 / 5-6. szám
TISZTA SZÓVAL Szent-Györgyi Albertról és a Magyar Hírek hiteléről Névtelen levelet kaptam a minap, ezúttal Párizsból. Szerzője kivágott egy darabkát Szent-Györgyi Albert professzor születésnapi ünnepségéről írott riportomból, s aláhúzta a következő mondatot: „Akinek nevét Hitler magából kikelve üvöltötte, a magyar Nobeldíjas azonnali »likvidálását« követelve." (A mondat természetesen Szent-Györgyiről szól) A kivágáshoz pedig levelet mellékelt (a terjedelem miatt csupán a lényegi részeket tudom idézni, de azt betű és vessző pontossággal teszem: „Milyen dokumentumokkal. .. (Életrajzok, emlékiratok — irattárakban őrzött — feljegyzések stb.) Tudná ön, alátámasztani (Az aláhúzott) sorokban.: Állítását? Mi akadályozta meg Hitlert, hogy ezt az »üvöltös likvidálás<vágyát ne realizálja? Szent-Györgyi Albertnek nem kellett (nem volt szüksége) illegalitásban élnie, vagy bujkálnia! Márpedig, ha Hitler — valóban — »likvidálni« akarta volna ... Aligha ünnepelnék a 90-ik születésnapját!” El nem tudom képzelni, hogy ezt a levelet miért ne írhatná alá bárki. Valakinek más a véleménye valamiről és ezt a véleményét enyhén ironikusan, kérdés formájában közli. Remekül el tudnánk vitatkozni rajta. Levélíró barátunk azonban rögtön eldönti, hogy neki van igaza és ezen a jogon azután így folytatja: „■■■ a Magyar Hírek-nek — természeténél fogva — nehéz a feladata. Sokat kell ferdíteni, elhallgatni, hozzátenni, a Történelmei, megjavítani, stb. Nem lenne hasznosabb fontosabb dolgokra fordítani ezt a tevékenységet? Hazafias üdvözlettel, régi olvasójuk" (Az olvashatatlan kézjegy mellett és a borítékon nincsen cím.) Ha a hazafias érzelmű, régi olvasónk megmaradt volna kissé provokatív kérdésénél, a Magyar Hírek-hez illő türelemmel válaszoltam volna neki. Leírtam volna, hogy Szent-Györgyi Albert tevékenységéről érdekes tudósítást olvashat a Magyar Hírek idei első számában, Bay Zoltán professzor visszaemlékezése alapján. Megírtam volna, hogy cikkem kérdéses idézetének forrása: maga a legilletékesebb, tehát Szent-Györgyi professzor. Ö maga mesélte el nekem egy hosszú beszélgetés alatt Bostonban néhány második világháborús emlékét, kalandját. Hitelesebb forrást aligha találni. Am, ha még az idős professzor emlékezetében is kételkedne valaki, idézhetek forrásmunkát is. Ránki György történész „Vonakodó csatlós vagy az utolsó csatlós?" címmel előadást tartott a bloomingtoni Indiana Egyetem „Világtörténelem — magyar történelem". 10
