Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-12-22 / 25-26. szám
mában dolgozunk, a teljesítmény számít, meg a minőség. No és a három műszak. A délutáni és az éjszakai munkáért külön pótlék jár. így kijön nekem nyolc, kilenc darab ezres. — Ha ön volna a vállalat vezérigazgatója, mi volna az első, amin változtatna? Itt a nyomóműhelyben, vagy az egész gyárban? — Valahogy elérném, hogy szervezettebb legyen a munka. Egyenletesen jöjjön a kelme a szövődéből; jó minőségű legyen a festék; egy mintát ne kelljen ötször-hatszor ki-berakni, mint most is. Ismeri azt a régi viccet...? Kohn panaszkodik I Grünnek, hogy végre szerzett egy ágyat, de pechére nincs nője. Mire Grün: valamit ki kéne találni, mert neki nője van, csak ágya nincsen ... így vagyunk mi a festékkel meg a textíliával. A műhely teljesítménye az akadozó anyagellátás ellenére is megfelelő: tartják a tervet. A nyomott anyagot két emelettel följebb, az összerakóban hajtogatják fürge fruskák, meglett asszonyok. Kezük szapora, csak a lábuk mozdul nehezen. — Elfáradtam — közli egykedvűen Rausch Istvánná. — Állni kell nyolc órán át, s én állok 26 éve. Reumás a lábam, egyre nehezebben tart meg. FOTO: GKNAK. LÁSZLÓ — Ülve nem lehet dolgozni? — Óránként 650 métert, naponta 6-7 ezret kell átvizsgálnom, van-e benne hiba. Ha találok, jelölni kell, alacsonyabb osztályba sorolni, a nagyobb hibákat kivágni. Ülve ezt képtelenség volna csinálni. Ülök este otthon. — Merre lakik? — Ürömön. Ott születtem, remélem, ott is tesznek a sírba. Talán még nem holnap ... Hajnali ötkor indulok hazulról a távolsági busszal, délután négy felé érek haza. — Saját házuk van? — Háromszobás — vágja ki büszkén. — Kerttel, amiben megterem minden, ami a konyhára kell. Szebb ott, nyugalmasabb, mint a városban. Kilenckor szól a csengő: reggelizőidő. A lányok a pihenőiben gyülekeznek, de elemózsiás csomagot senkinél sem látok. Csevegnek, cigarettáznak. — S hol marad a reggeli? — Megettük munka közben. Ki bírja kilencig evés nélkül? — kérdez vissza Domokos Józsefné. — Ebédelni hol fognak? — Az üzemi konyhán. Olcsó az étel, a menü hét ötven, az a la carte valamivel több. Igaz, amit kapunk, az lehetne több is, jobb is Ha szólunk a szakszervezetben, továbbítják a panaszainkat, ám a konyhaiak szerint nincs elég pénz a javításra. — A szakszervezet kiáll a dolgozók érdekeiért? — Bérügyekben, normavitákban eredményesen is. A munkakörülmények javításában azonban nem sokat értek még el. A festett és összerakott, osztályozott kelmét teherautókon. szállítják a kereskedelmi vállalatok raktáraiba és az üzletekbe. Az egyik legöregebb gépkocsivezető egy híján negyven évig vezette a Goldberger járműveit. — TortorieUu Miklós vagyok — betűzi, miután kezet fogtunk. —De tessék azt írni, hogy a Digo, mert a többiek így becéznek. — Olasz származású? — Olasz állampolgár is vagyok, kérem! Annak idején megkérdezték, melyiket választom, a magyart vagy az olaszt. Mivel a testvéreim, az egész rokonság Itáliában él, s én köztük vagyok igazán otthon, az olasz mellett döntöttem. — Akkor miért itt dolgozik? — Nem úgy van az, kérem! A feleségem magyar, a fiamat is annak neveltem, a Goli is magyar gyár, ezt nem bírja csak úgy otthagyni az ember. Bár... a fiú már nem itthon él. — Hanem? — 68-ban kivándorolt. Előbb Kanadában lakott, aztán Üj-Zélandban telepedett le. De gyakran hazajár, én is meglátogattam már. Többször is. Most már, hogy nyugdíjas vagyok, még sűrűbben találkozhatunk. — Ha nyugdíjas, hogyhogy dolgozik? — Lehet a nyugdíj mellett is. Ezt a ZIL-t még elbírom — bök az öttonnás teherkocsira. — Havi 174 órát vezetek. A nyugdíjam 6700 forint, a fizetésem 5 ezer, jobban keresők, mint nyugdíjazásom előtt. — De azért több a szabad ideje is. Mivel tölti? — Van egy Ladám, hét végén kimegyünk az asszonnyal a Dunakanyarba. És szeretnénk minél több időt Olaszországban tölteni. Megnéznék végre egy textilgyárat is. — Volt már üzemben odakint? — Textilesben még nem. De Kanadában jártam egy csokoládégyárban, hát az csoda volt, kérem. Tiszta automatika. Hát erre még várni kell itt a Goliban... Várni? Az kevés. Tenni kell! S tesznek is: a nemrég megkezdett rekonstrukció ezt bizonyítja. A kétszázadik születésnap az újjászületés, vagy inkább a másodfogamzás pillanata. BÁLINT B. ANDRÁS 25
