Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-09-29 / 20. szám
Tordy Géza Széchenyi szerepében FOTO: CSABAFI ATTILA Széchenyi István mint iévéhos Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal A végső munkálatokat — vágást, utószinkront — végzik a Televízióban azon a tekintélyes sorozaton, amely Széchenyi István életét, pályáját mutatja majd be országnyi közönségnek, a tévénézőknek. A sorozat forgatókönyvírója Nemeskürty István, rendezője Horváth Ádám, a főszerepet Tordy Géza alakítja. Látatlanban is elmondható, jelentőségteljes mű ez a Széchenyi-film, művészi tulajdonságaitól szinte függetlenül is, hiszen nemzetmyi néző tudatában formálja a „saját képére” a Széchenyi Istvánról alkotott képiét. És éppen ez a jelentőség a sorozat legfőbb veszedelme is. Mindnyájunkban él olvasmányaink vagy belénk nevelt nemzeti élményeink révén egy-egy érzelmekkel élénken színezett Széchenyi-kép, és a tévé a maga erőteljes eszközeivel kinek-kinek a „személyes” Széchenyi arcmásával szembesíti a saját portréját, annak emelkedik fölébe, vagy azzal pöröl. Még a viszonylag áttekinthető történelmi korokban is, pár egymást váltó nemzedék életében is másként és másként alakult a hivatalos történelemszemlélet és a vele karöltve járó oktatás hatására az emberek érzelmi és eszmei értékköre, ha a XIX. századi reformmozgalmakról, Széchenyi István és Kossuth Lajos történelmi szerepéről és az önkényuralom éveiről esik szó. Nemeskürty Istvántól, a film forgatókönyvírójától — kinek munkássága java részét nemzeti, történelmi tudatunk pallérozása teszi ki — azt kérdezi meg tehát legelsősorban a sorozat majdani hatása iránt aggodalmas reménykedéssel érdeklődő hírlapíró, amire alighanem minden olvasó, minden néző kíváncsi: milyen képet fest Széchenyi Istvánról a televíziós mű? — Kétségtelen tény, hogy Széchenyi István a magyar történelem jelentős alakja. Változó korokban hol több, hol kevesebb lelkesedéssel közeledtek hozzá, de mindig is vitathatatlan volt, hogy meghatározó jelensége ő történelmünknek. Ebből indultam ki: meg kell mutatni a közönségnek ezt a meghatározó jelenséget. Nem egyszerű megoldani ezt, mert függetlenül attól, hogy különböző hőfokon közeledtek hozzá, majdnem mindig Kossuth Lajos ellenében szemlélték Széchenyi István szerepét. Holott, sem Széchenyi, sem Kossuth szerepét nem az határozza meg, hogy milyen ellentétek voltak közöttük. Nem is ezt a túlbeszélt ellentétet mutatja meg a tévésorozat. Széchenyi István ugyanis nem attól nagy, hogy más, mint Kossuth; Széchenyi István önmagában nagy és ezt kell megmutatni a legnagyobb közönségnek. Ezen kívül arra törekedtem, hogy Széchenyi István személyén keresztül bemutassam azt a sajátosan magyar tulajdonságot, azt a hármas egységet, amely Balassi Bálinttól, Zrínyi Miklóstól Széchenyiig és Szekfü Gyuláig fölfedezhető történelmünk legkiválóbb jelenségeiben, hogy egyszerre kiváló katonák, kiváló államférfiak és írók. Ezt a hármas egység szerinti Széchenyi Istvánt szeretné bemutatni a sorozat. Azt az embert, aki már egészen fiatalon fényes katonai pályát fut be a napóleoni háborúk idején, akit, ha későbbi életében egy sort sem ír le, mint katonát, akkor is számon tartja a magyar történelem. De nemcsak kiváló katona. Olvas, ír, művelődik, verset, prózát egyformán művel és egyben nagy „szoknya vadász”. — Televíziós sorozatban szinte elengedhetetlen a szerelmi szál. A katona, az államférfi Széchenyi István bemutatása mellett jut-e alkalom a szerelmes férfi bemutatására? — Természetesen, hiszen Széchenyi István a női nem hódolatán keresztül jut el a politikai pályára, a reformeri tettekhez. Megismerkedik Seilern Crescence-szal a húszas évek közepén, és majd két évtizedig epekedik érte hiába, mert a mélyen vallásos, férjes aszszony válásra Széchenyi kedvéért sem gondol. Lehet, ha megkapja Crescence-t, nem arra visz Széchenyi útja, mint amerre haladt. Crescence ugyanis hazafias tettekre ösztönözte hívét. Bele is írtam ezt a filmbe, Széchenyinek egy Metternichhel folytatott beszélgetésébe, melynek alapjául Széchenyi Naplója szolgált. „Crescence önt, gróf hazafias tettekre ösztönzi — mondja Metternich. — Nem volna jobb, ha csak szoknyakalandoknál maradna?” Egyébként a Lovakrul című könyvének az ajánlása az első és legbizonyosabb tény, hogy miként sarkallta a politikus Széchenyit a szerelem. — A közönség nagy részét az is sokat foglalkoztatja majd, hogy miként ábrázolja a film Széchenyi István 48-as szerepét. — Kétségtelen, hogy Széchenyi István a reformoknak volt a híve. De az is kétségtelen, hogy ha helytelenítette is 1848-at, Kossuthék kormányában tudatosan vállalta a miniszterséget. Azt tartotta, ha már ők győztek, velük kell tartani. Istmétlem, a sorozat nem óhajt foglalkozni azzal az ellentéttel, amelyet a köztudat Széchenyi és Kossuth közt számon tart. Már csak azért sem, mert Széchenyinek nem Kossuth, hanem Batthyány Lajos volt az igazi ellenfele. De azért sem foglalkozom ezzel, mert éppen azt tartom nagyszerűnek, hogy ketten egyszerre voltak jelen a történelmünkben; Széchenyi István és Kossuth Lajos. Amíg Kossuth föl nem lépett, Széchenyi volt a radikális. Amikor Kossuth föllépett, Széchenyi minden radikalizmusa elfogadhatóvá lett az udvar előtt. Ezt a „ketten egyszerre” jelenséget kellene fölismerni, kellene megszívlelni sokaknak a szokványos szembeállítás helyett. — Mit kezd a sorozat Széchenyi életének utolsó szakaszával, elmegyógyintézeti éveivel, máig vitatott halálával? — Filmszempontból a vég valóságos krimi. Az elborult elmével magán-elmegyógyintézetbe szállított és tartott Széchenyi István tudata az ötvenes évekre kitisztul és elkezdi ismét idegenből, elzártságból irányítani az országot. Még egyszer visszatérve a Széchenyi— Kossuth párhuzamra, érdemes megemlíteni, hogy ismét magyar történelmi sajátosságra bukkanunk, ha elgondoljuk, hogy az ötvenes években, az önkényuralom idején megint ők ketten irányítják messziről az országot, ők, akik 48 előtt is irányították. Ezért az irányító szerepért kellett Széchenyinek meghalnia. Kosáry Domokos Széchenyi Döblingben című könyve, úgy hiszem, egyértelműen tisztázta Széchenyi István halálának okait és körülményeit. Széchenyi István üzenetet kapott az udvartól, amelyben az állt: ön vagy bolond és akkor állami elmegyógyintézet zárt osztályéin, kényszerzubbonyban a helye. Vagy nem bolond, és akkor hadbíróság elé állítjuk. Széchenyi semmitől sem félt jobban, mint egy valódi, állami elmegyógyintézettől, de büszkesége azt sem tudta volna elviselni, hogy megbilincselve hadbírósági tárgyalásokra hurcolják. Nem maradt más választása, vallásossága ellenére sem, mint az öngyilkosság. — Szó esett immár a „hármasegységű” Széchenyi István két nemes tulajdonságának, katonai képességeinek és államférfiúi kiválóságának a televíziós bemutatásáról. De miként tudják érzékeltetni majd a film dramatikus világában, hogy Széchenyi István írónak is nagyszerű volt? Olyan irodalomtörténeti értékek megteremtője, amelyeknek méltatására Nemeskürty István kétkötetes irodalomtörténetében külön fejezetet is szentel. — Az író Széchenyit a közreadott művekkel illusztráljuk a filmben. Ennek érdekében formabontást is alkalmazott a rendezés. Minden rész előtt Tordy Géza civil ruhában fölolvassa Széchenyi Istvánnak azokat a saját, írásaiban rögzített gondolatait, amelyek a filmben előforduló eseményekre és elvekre vonatkoznak. A legelső rész előtt egy verset hallhatunk majd, egy hölderlini, novaiisi stílusban írt önvallomást. Érdemes eltűnődni azon, hogy kik voltak Széchenyi irodalmi példaképei. Mindenekelőtt Byron, de Mme de Staél is. Ki tudja ma, hogy ki volt Mme de Staél? Csak néhány igen művelt ember tartja számon, hogy Neckernek, XVI. Lajos miniszterének a lánya és egy svéd diplomatának a felesége volt, írónő és Napóleon heves ellensége. Széchenyi Istvánnak azonban a gondolatvilágát határozta meg. De irodalmi szempontból az sem véletlen, hogy Döblingben, még elborult aggyal, Petőfi Sándort, mint a fiát emlegette Széchenyi és állandóan a Felhők ciklusát olvasgatta. Azt tartotta, hogy a Felhőkben pontosan azt fejezte ki Petőfi, amit akkoriban ő gondolt. — Mi volt a forgatókönyvírás legnagyobb nehézsége? — Az a küzdelem, hogy a film úgy legyen igaz, hogy érdekes is legyen. LŐCSEI GABRIELLA 20
