Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-09-29 / 20. szám
— Miről tudósítja lapjának olvasóit? — Amennyire tőlem telik, igyekszem továbbadni azt a testvéri hangulatot, amellyel a résztvevők egymás gondjait fogadták, s a jószándékot, ahogyan megoldásukat keresték. Magáról az országról már a lap terjedelme miatt sem írhatok sokat, nincs is rá nagy szükség. Már 1964- ben, amikor először jártam itthon, a repülőgép utasainak 80 százaléka kint élő magyar volt. Azóta is látom, hogy rendszeresen látogatnak haza, tehát személyesen szerzik be az informáicókat. És öt éve voltam itthon utoljára, s azóta is szépen fejlődött az ország. Mindenütt új házak, új települések és a hagyományos magyaros vendégszeretet, amely mindenkit elbűvöl. Feleségemmel együtt az egész országot bejártuk már a rokonokat látogatva, s most derűs szívvel térünk vissza — az újabb hazalátogatásig. Patkói Róbert Az angliai egyház püspöki rangú elnökeként mintegy ötvenezer evangélikus hivő képviseletében érkezett a nagygyűlésre az egyház titkárával és két teológiai tanárkollégájával együtt. — Nagy örömmel és megelégedéssel tölt el, hogy az emberi problémák közepébe állítottan folyt a találkozó. Kialakultak éles viták is, de ez az egyetlen járható út a megoldások keresésekor. Valamilyen formában mindannyiunkat érintett például, amikor az Egyesült Államokban élő Lazareth professzor az egyház szociális feladatairól beszélt. Mondhatjuk, hogy ez a béke kérdése előtti gondunk. Ha van szociális igazságosság és — vulgárisán szólva — az emberek „jóllakottak”, akkor béke van, hiszen a szociális kérdések megoldását maga a béke hordozza. Ugyanígy érdekeltek vagyunk, ha az emberiség jövőjéről beszélünk. Erről az Etiópiából érkezett Abraham professzor előadása szólt. Félelmetes prognózisában elnlondta, hogy ha az ember a maga önzésével — s most megint függetlenül a társadalmi helyzettől és a vallási meggyőződéstől — tovább pusztítja a természetet, akkor 20—30 év múlva már nem lesznek halak a tengerben és pusztákat találunk az őserdők helyén. A Nagygyűlés jelmondatát: „Krisztusban — reménységgel a világért” én úgy értelmezem, hogy ez a fórum elmondta a maga üzenetét a két hét alatt. A résztvevők és azok, akiket itt képviseltek, nem vákuumban, hanem a földön élő, embertársaikhoz forduló, természetet védő, békét akaró, de ugyanakkor az igazságot nyíltan kimondó emberek. — A vendégeket július 29-én, vasárnap, 112 gyülekezetben jogadták az ország különböző településein, ön melyik vidékre látogatott? — Gödöllő mellett, Ikladon jártam és igehirdetéssel szolgáltam volt évfolyamtársam, Völgyes Pál gyülekezetében. Az Egyesült Államokból, Peruból, Dániából és Angliából vettünk részt a két istentiszteleten és tapasztaltuk meg vendéglátóink elmondhatatlan szeretetét. — Angliában végez-e lelkészi szolgálatot magyar gyülekezetben? — Főszolgálatom egy angol nyelvű gyülekezethez köt a londoni Cityben. A Szent Pál katedrális mellé a mi kis templomunkat is Christopher Wren építette a VII. században. Ugyanakkor a Londonban élő mintegy kétszáz magyar evangélikus hivő számára is rendszeresen istentiszteletet tartok. Pósiay György A Lutheránus Világszövetség genfi központjában dolgozik, az Egyházi Együttműködés Osztályán. A Nagygyűlésen ő gondoskodott arról, hogy az elhangzott beszédek, nyilatkozatok lefordítása után még aznap kinyomtassák és szétosszák a dokumentumokat. — Lelkészi szolgálatom negyvenegy évének majdnem felét Dél-Amerikában töltöttem, ahová 1952-ben, a legrégebben alapított clevelandi evangélikus gyülekezetből érkeztem. Mikor pedig Genfben szükség volt egy Latin-Amerikát ismerő és ott szolgáló munkatársra, engem kerestek meg a fölkéréssel. Három és féléve lettem a Dokumentációs Szolgálat vezetője, s itt már a többi világrészre is kiterjed a munkám. — Tapasztalata szerint milyen kép alakult ki a Világszövetségen belül Magyarországról és a magyar evangélikus egyházról? — Magáról az országról ki többet, ki kevesebbet tud, attól függően, milyen távol él tőle. így van ez a központban is, ahol a 140 munkatárs közül Harmati Bélával és egy titkárnővel hárman vagyunk magyarok. így aztán egy kis tanfolyamot szerveztünk azok számára, akik most Budapestre jöttek, még néhány magyar szót és dalt is megtanítottunk számukra. Nagymértékben fogja erősíteni Magyarország és az itteni egyház ismeretét az a tény is, hogy ezt a Nagygyűlést itt tartottuk elsőként, a közép-európai szocialista országok egyikében. — Mennyire követi a Svájcban élő magyar evangélikusok életét? — A svájci protestánsok nagyobb része református. Csak hat nem magyar nyelvű evangélikus gyülekezet működik az országban. Habár jelenleg nincs hivatalos lelkészi szolgálatom, a Genfben és Lausanne-ban élő magyar protestánsoknak Harmati Bélával és két nyugdíjas lelkésszel együtt havonta tartunk istentiszteletet. Mindkét helyen körülbelül 20—25 hivővei találkozunk alkalmanként. Ráth Károly Ráth Károly a brazil egyház egyik hivatalos delegátusaként és a S'áo Paulo-i magyar evangélikus gyülekezet presbitereként vett részt a Lutheránus Világszövetség 7. Nagygyűlésén. — Ügy tudom, az elmúlt években a gyülekezetnek nem volt magyar lelkésze. — Hárman közülünk fölváltva rendszeresen tartottuk az istentiszteleteket. Mindig magyar nyelven, úgy ahogy már 26 év óta csináljuk. Mert ez talán az egyházak egyik fő feladata az emigrációban, hogy a hitélet, a vallásos nevelés és az istentiszteletek tartása mellett megőrizzék és továbbadják a magyar nyelvet. Örömmel mondhatom, hogy híveink körében a második, a harmadik, a negyedik generáció is legnagyobb részt beszél magyarul. A magyar népdalokat szüntelenül tanítjuk. Gyermekeim is inkább magyar népdalokat énekelnek, mint egyebet. A fiam tagja egy magyar folklór tánccsoportnak. Még egy példa arra vonatkozólag, hogy milyen magyar élet folyik nálunk. Nemrégiben alkalmunk nyílott rá, hogy lemezről meghallgassuk az István, a király című rockoperát. Több mint negyvenen gyűltünk össze egyik barátunk lakásán, a rockopera mindnyájunknak nagyon tetszett, úgyhogy a végén eszünkbe se jutott, hogy ez csak lemez volt és megtapsoltuk. A fülbemászó énekeket a gyerekek már maguk is éneklik. — Van-e kapcsolatuk a magyarországi evangélikussággal? — Ez most kezdődik, azáltal, hogy lesz egy lelkészünk, aki Magyarországról érkezik hozzánk. Benkő István, nyugalmazott esperes jön Orosházáról. Egyházunk felügyelője arra kért engem, mondjam el neki: nagyon várjuk! Arra is megkért, mondjam el minden magyarnak, akivel találkozom, hogy élünk, vagyunk és mindent megteszünk azért, hogy megmaradjunk magyarnak. Solymosi András Solymosi András Bob Dylan életéről szóló multimédia showját már a Lutheránus Világszövetség 7. Nagygyűlését megelőző ifjúsági konferencián is bemutatta. Miért pont ezt az eseményt választotta a bemutatás színhelyéül? — Bob Dylan korunk azon személyiségeinek egyike, akiknek a hatása jelentős a mai fiatalságra és ez volt az elmúlt generáció fiatalságára is. Igen változatos, mondhatni hányatott élet van mögötte. Végül eljutott arra a pontra, amikor érezte, hogy saját erejéből nem tud az általa feltett kérdésekre válaszolni, a problémákat nem tudja megoldani. Ekkor ismerte fel Jézus Krisztus jelentőségét. Persze ez égy hosszú folyamat eredménye. Nos, mi ezt a folyamatot mutattuk be a nagygyűlésen vetített showban. — Ami a fogadtatást illeti, úgy vettem észre, ezúttal is nagy volt az érdeklődés. 20—30 különböző egyház, gyülekezet érdeklődött a műsor iránt. Azt hiszem, érdemes lesz a magyar nyelvű változatot is elkészíteni ... — Beszélne ezek után magáról is? — Huszonöt éves voltam, amikor elhagytam Magyarországot. A Német Szövetségi Köztársaságban telepedtem le, ahol édesanyám és az öcsém is él. Matematikus vagyok, számítógépes szakember. A hetvenes évek közepén öcsémmel együtt alapítottam egy önálló céget, tanácsadással, oktatással, software-fejlesztéssel foglalkozunk. Ezen kívül oktatási kurzusukat szervezünk, illetve felkérésre szakmai előadásokat tartunk. Terray László — Miskolcon születtem 1924-ben. 1949 óta élek Norvégiában, s most már több mint 30 éve norvég egyházi szolgálatban állok. Legelső szolgálati helyem az északi sarkkörön túl, a lappok között volt. Mondanom sem kell, hogy meg kellett tanulnom a lapp nyelvet is. Ezt követően a norvég egyháznak a külföldi egyházakat segítő osztályán végeztem szolgálatot. Tizenöt évig töltöttem be a norvég egyházi misszió főtitkári tisztjét. Az utóbbi három évben újból gyülekezeti szolgálatban vagyok, Oslo közelében. — Tizenegy éven át elnöke voltam a norvég evangélikus külmissziói tanácsnak, amely igen sok missziói társaságot foglal össze. Ennek a tanácsnak az elnökeként vettem részt a Lutheránus Világszövetség több ülésén is és ilyen módon nemcsak szervezetileg, hanem teológiailag is állandóan foglalkoztatott az a kérdés, hogyan viszonyul a keresztyén vallás, a keresztyén hit a különböző, más vallásokhoz. Ezen a világgyűlésen megalakult egy külön bizottság, amely a lutheranizmusnak a zsidósághoz való viszonyával foglalkozik. E bizottság tagjai közé is benevezték. Nekünk a szünetekben külön bizottsági üléseink voltak, melyek során kdolgoztunk egy nyilatkozatot, amelyet a plénum elé terjesztettünk. Ügy vélem, ez valamilyen vezérfonal lehet abban a munkában, amit az egyházak végeznek a környezetükben élő zsidókkal való helyes kapcsolat kialakításában. — ön személy szerint mit vár a budapesti világgyűléstől? — A Lutheránus Világszövetség most első alkalommal tartja ülését olyan helyen, ahol egy lutheránus kisebbségi egyház él. Ettől a találkozótól azt várom, hogy a kisebbségi egyházak az eddiginél nagyobb szer-epet játsszanak a jövőben a világszövetség munkájában. Vladár István — A caracasi magyar gyülekezet presbitériumának 1958 óta vagyok tagja — kezdi a bemutatkozást Vladár István. — Voltam a gyülekezet elnöke is. Jelenleg az összes evangélikus gyülekezet tanácsának országos alelnöke vagyok. Ügyhogy nemcsak a magyart, hanem Venezuela valamennyi lutheránus gyülekezetét képviselem a ^budapesti világtalálkozón. A magyar gyülekezet maholnap 36 esztendős lesz. Az első magyar nyelvű prédikáció 1948 karácsonyán hangzott el, amikor ^ír. Puki Pál tartott istentiszteletet a bevándorlótáborban. Mostani lelkészünk Dániából jött, neve Szilas Attila. Szintén magyar, de ő már a dán egyház lelkésze. Magyar nyelvű lelkészt sajnos, elég nehéz találni a világban, és kis gyülekezet lévén, eltelik egy év is, hogy a laikus egyháztagoknak kell tovább vinni az egyház ügyeit. Mindenesetre több mint 30 éve áll ez a gyülekezet és még mindig vannak magyar nyelven komfirmáló fiataljaink. Maria Vladar is elkísérte férjét a budapesti nagygyűlésre. — A világgyűlés engem is nagyon érdekel — mondja —, részben, mert magam is tagja vagyok egyházunknak, és mint a magyar Nőegylet elnöknőjét, engem is nagyon érdekel, hogy mi történik itt. Nőegyletünk venezuelai szegényeket, gyerekeket, öregeket és árvákat támogat. Minden évben rendezünk őszi vásárt, amelyen magyar kézimunkákat állítunk ki. A Nőegylet tagjai térítőkét, szetteket, futókat hímeznek, mindenki legalább egyet. Mondanom sem kell, hogy milyen fontos a vásáron a főzés, ugyanis „venéz” látogatóinknak nagyon ízlik a magyar konyha. Mármár íratlan szabály, hogy aki közülünk hazajön, mindig vásárol előnyomott kézimunkamintákat. Én is tervbe vettem, hogy alaposan körülnézek és viszek haza valami szépet az otthoniaknak. 15
