Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-09-29 / 20. szám
tam meg, hogy eljöttem. Sok jó barátot szereztem, és az is jó, hogy a magyarországi gyerekektől sokat lehet tanulni. Türelemmel kijavítanak, ha valamit nem tudunk, és megmagyarázzák az új szavakat, amelyeket még nem ismertünk, vagy rosszul használtunk. Philip Shrader és Kemy Susan az Egyesült Államokból élénken helyeselnek. Ök még igencsak törik a magyart, kell hát a segítség az órákon túl is. Susannak különösen, mert szeptembertől a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium tanulója lesz. S miközben beszélgetünk a kollégium tágas halijában, az NSZK-beli JÉber Andrea és Nicole kezében egy kis tűzzománc lapocska csillan meg. Itt készült a délutáni foglalkozások egyikén. Ugyanúgy, mint Buzádi Zoltán ügyes kis kerámiái, melyek közül a sündisznócskát legkisebb öccsének készítette. Ö is az NSZK- ból érkezett, s 13 évével a legfiatalabbak közé tartozik. Kitűnően beszél magyarul. — Minden nyarat és karácsonyt itthon töltöttem eddig, így én nem a magyar nyelvű, hanem az angol órákon veszek részt. Nagyon tetszik, hogy igen hamar sok barátra tettem szert. A kirándulások mellett az egyik nagy élményem az István a király című film volt. Mindannyiunknak nagyon tetszett... — Engem a népművészet és a képzőművészet érdekel leginkább — kezdi Szélesi Dávid a manchesteri Kossuth Klub tánccsoportjának tagja. — Most végeztem egy általános képzőművészeti gimnáziumban, s jövőre a budapesti Képzőművészeti Főiskolára jelentkezem majd. Ez a tábor számomra a jó barátokon kívül nagyon sok ismeretet is adott. Szinte mindennap találkozhattam népművészekkel, beszélgethettem velük munkájukról, életükről. Nagybaracskán például egy idős szövőmesternél jártunk, akinek a háza valóságos múzeum, még a szövőszéke is kétszáz éves. A fotószakkörön most fogom előhívni a kirándulásokon készített képeimet. Ozorai Anikó Belgiumból szintén új magyar barátait említi, akikkel „nagyon jókat lehet beszélgetni”. A kirándulásokról pedig már egymás szavába vágva áradoznak. Gyönyörű volt a gemenci természetvédelmi terület, a mohácsi emlékpark, a városok közül pedig legszebb Pécs, a Vasarely Múzeummal és Csontváry képeivel. — Azt hiszem, egy kicsit megismerkedtünk Magyarországgal — összegzi komoly hangon az észak-írországi Compton Jacqueline. S ez a megállapítás nagyon igaz lehet. Hiszen igen gazdag kínálat várta a tábor lakóit. Intézményekbe látogattak, körülnéztek kórházban, óvodában, termelőszövetkezetben, sőt egy bíróságon is. Mindenütt szeretettel és készséggel fogadták a kis csoportokat, s örömmel válaszoltak a sokféle kérdésre. Hazatérve aztán ki-ki elmondta érdekes tapasztalatait. Aki pedig írott formában készítette el az élménybeszámolót, annak a jó riportért könyv-, lemez-, vagy csokijutalom is járt. Az angliai Czinkotai Renáta például egy Baja környéki ásatásról számolt be. — Én már a tavalyi táborozáson is itt voltam. Sokat tanultam és nagyon jól éreztem magam, azért jöttem vissza ismét. Akkori barátaim közül most többel megint találkozhattam ... S ahogy fokozatosan kirajzolódik a közkedvelt táncházzal, Duna-parti főzőcskével, sok játékkal és sporttal is színezett három hét a gyerekek lendületes előadásában, érezhető a szervezést és a lebonyolítást kitűnően irányító övegesné Térjék Évának az öröme: — Olyan programokat igyekeztünk összeállítani a gyerekek számára, amelyekre akkor sincs módjuk vagy lehetőségük, ha mondjuk hazalátogatnak magyarországi rokonaikhoz. Az eddigiekből mi is úgy látjuk, hogy bevált az elképzelésünk, ezért jövőre harmadszor is, immár hagyományosan, meghirdetjük a tábort. PATONAI ADRIENNE 13
