Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-09-15 / 18-19. szám
f Találkozás Szalay Lajos grafikusművésszel — Egyszer Ön azt a meglepő kijelentést tette, hogy itthon él, külföldön csak lakik. Ehhez képest 1946-tól megszakítás nélkül hol Párizsban, Argentínában, jelenleg New Yorkban él.. . — Most sem mondhatok mást: külföldön csak lakom, de itthon élek Magyarországon. Ez a táv-élés nekem már csak azért is sikerülhetett, mert a magyaron kívül egyetlen nyelven sem beszélek tisztességesen. Talán spanyolul mégis elég jól, mivel tanítottam Argentínában. De franciául és angolul ma sem tudok, ellenben magyarul tótágast állva is jól beszélek, nem kell keresgélnem a szavakat. Tehát bárhogyan is, magyar kapcsolatokban élek, magyarul álmodom, gondolkodom, viselkedem, hadd ne soroljam tovább . . . — Ha egy író, akinek eszköze a nyelv, negyven évi külföldön élés után azt mondja, magyar maradt, mert nem is tehetett mást, azt megértem. De az Ön művészetének, a grafikának nincs „anyanyelve”; rajzolni a világ minden nyelvén lehet. . . — Az a rajzstílus, amelyet magam is művelek, csak Magyarországon fejlődhetett ki, ahol az élet drámaisága nem engedte meg a művésznek az optikai szemlélődés derűjét. A képírásnak ez a formája speciálisan magyar, hiszen itt volt a fojtottságnak egy olyan mégis eleven formája, ami nyomta az embert, de nem ölte meg. Tudom, hogy Magyarország túlságosan is előkelő helyen áll az öngyilkosságok listáján, mégis az élet dühös, markoló szeretete magyar tulajdonság. Ez a görcsös kapaszkodás az anyaméhbe a születés után is, ez a felnőtté nem válás, ez az örök nyávogó gyerek, aki a dédelgető anya szeretetére vágyik — ez mind magyar tulajdonság. A művésznek mindezek ismeretében kell részt vennie a látványban, amely különös, új rajzstílust igényelt és amelyben a rajz elemeit éppúgy ragozni lehet, mint a szavakat. Kortársaim többsége tudomásul véve az iskolai fegyelmet, a valóság optikai révületébe esett, mert azt próbálta lerajzolni, amiről azt hitte, hogy látja. Én úgy gondoltam, nem azt kell elmondanom, amit egyszerűen csak látok, mert hisz azt mások is látják, hanem azt a sajátos 26
