Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-09-15 / 18-19. szám

Paks, álomváros

■

i■

£3*ntií. /•. vtftdb -••.

i -T' ••**-.

Äw:'"'K

'JSJ> •iS?'1. •’

,,T -■^■:-^v_

ImMí Äjf. ■•n :;;

^Tt»-<v *Sa*

B r, i,

■ y, * .,- ; yi>-v’^íy:

Állok a Duna-parton. A vizet nézem, a szürkéskék hömpölygést. Vajon mit hoz az Alpokból és mit visz innét tovább ? Ágak, tüskök, mindenféle hordalék tarkítja. A hullámtörők mellett a víz kristályos, inni is lehetne belőle. Lenyúlok, hagyom sodortatni a kezem. A hűsítő habok kellemesek, felüdülök. A szemközti partról áthallik a gyerekzsivaj, a fürdőzők önfeledt játéka. Motorcsónak zúg el mellettem. A strand felé veszi az irányt. Közel merészkedik a békés fürdőzőkhöz, azok megriadnak.

A paksi oldalon megtelt a komp. Személygépkocsik, motorosok, kerékpárosok, bikinis lányok készülnek a túlpartra.

Tőlem pár száz méterre 1887. június 18-án 216- an fulladtak a Dunába. Most is kavarog a víz, ide fordult valamikor a zarándokokat szállító komp. Csak a pap, meg a komphúzó ló maradt életben.

Tíz éve még kőszent őrizte a halottak emlékét. Ezt írták rá: „Emlékül a Szív 216 zarándokának, kik 1887. évi június 18-án e révpart közelében a Dunába haltak. Állította Paks kath. közönsége 1909-ben. Add uram, hogy akik sz. Szíved dicsőségét keresték a földön, annak látásában gyönyörködjenek az Égben. Az örök világosság fényeskedjék nekik.”

Meg kellene keresni azt a kőszentet, vajon megőrizték-e a tájat formáló gépek? Kikerülték-e, meghagyták-e emléknek?

20