Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-09-15 / 18-19. szám
De meg kellene keresni abból a 131 vízimalomból is valamit, valami csekélységet, ami az utókorra maradt. Paks éltetője mindig is a Duna volt. Ez a szeszélyes víz. Árvizekkel, hirtelen viharokkal ijesztgette őket. A paksiak mindig is bánni tudtak a vízzel. Annyi hasznot húztak belőle, amennyit lehetett. De azt is tudták — belenyugodva sorsukba — hogy a folyó áldozatokat is követel. Szeretnék találkozni hajdani kofával is. Mert a paksi parasztasszonyok minden héten kétszer kofahajókkal vitték árujukat Budapestre. Éjszaka ültek fel a zakatoló gőzösre, hajnalban már árulták a friss zöldséget, a gyümölcsöt, a tejet, a baromfit, a tojást, mindent, amit ez az áldott táj megtermett. * Állok a parton és a város történelmén gondolkodom. Mi mindent adott a víz ? Városi rangot, a kishegyi lakótelepet, művelődési házat... mindent a víznek köszönhetnek. A vén folyónak, amelyik itt kanyarog előttem. Vizet, hűtővizet ad az atomerőműnek. Mert nem az atomerőműnek köszönhetik a legújabbkori felvirágzást, hanem a víznek, mert nélküle nem ide építették volna Magyarország első nukleáris energiából villamosenergiát előállító erőművét . . . Több felvirágzást megélt már a város. A középkori iratokban találhatjuk meg először a nevét: Pakos, Pakus formában. A török idők alatt egy ideig fontos kereskedelmi csomópont volt, aztán elnéptelenedett, mint sok száz településünk a 150 éves uralom alatt. A XVIII. században németek települtek ide, száz év alatt elmagyarosodtak. A következő században Tolna megye legjelentősebb települése. Mezőváros. Mezőgazdasága fejlett, a környékre több mint kéttucat puszta települt be. A városban a hajósoknak egész negyede volt, nem kevesebb, mint 131 molnár őrölt a Dunán. Aztán minden fokozatosan elenyészett, csak a múlt század hetvenes éveiben következett újabb fellendülés.. . Ma, 1984-ben városaink közül — Budapestet leszámítva — itt van a legtöbb mérnök, kapcsolatban a világ szellemi, tudományos vérkeringésével. Járnak Paksra az USA, az NSZK, Finnország, Bulgária tudósai, atomerőműves szakemberei, hogy megismerkedjenek, eszmét cseréljenek, a Magyarországon új iparágnak számító atomenergetikai ipar tudósaival, elméleti és gyakorlati fizikusaival . . . Magyarországon az ipar fejlődésével összhangban növelni kellett a villamosenergia termelését is. Szerény energiahordozó forrásaink miatt ennek alapját csak a szén és az atomenergia jelenthette. Ennek érdekében a Szovjetunió és Magyarország között 1900-ban kormányközi tárgyalások kezdődtek. A két kormány 1900. december 28-án írta alá azt az egyezményt, melynek alapján a Szovjetunió által kifejlesztett, reaktorokkal működő, összesen 800 megawatt teljesítményű atomerőmű építését kezdik meg Magyarországon. A terület kijelölésére szakértők járták az ország nagy folyóit — a Tiszát, a Dunát —, hogy megtalálják azt az alkalmas helyet, ahol atomerőmű épülhet, végül a Duna maradt — illetve a Duna-mellék —, mint lehetőség. így került szóba Bogyiszló, Sióagárd, Szekszárd és végül Paks. Az első „kapavágásokat” azonban nem követte a többi. Az újabb kormányközi tárgyalások 1974-ben vezettek eredményre. A szerződés megkötése után négy darab 440 megawatt teljesítményű reaktor építését kezdték meg Pakson. A beruházási okmányban kiemelkedő helyen szerepelt, hogy közel 20 milliárd forintot fordítanak a biztonság megteremtésére. Az alapkövet 1975-ben tették le, és 1982. december 28- án rákapcsolták az első blokkot az ország villamosenergia-hálózatára. Az erőmű másfél év alatt 3,5 milliárd kilowattóra áramot termelt, az ország villamosenergia-szükségletének nyolc százalékát... Az erőmű folyamatosan tovább épül. Szeptemberben indítják a második 440 r é 7' A3» 4 megawattos blokkot és évenként a következő kettőt . . . Kováts Balázzsal, a Paksi Atomerőmű Vállalat önálló mérnökével, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület paksi csoportjának szervező titkárával beszélgetünk. —- A paksi lakosok között ma már csak hétköznapi beszédtéma az atomerőmű. Másfél év alatt megtanultak vele együtt élni, nincs szenzáció, pletykahadjárat, félelem — mondja. Ez annak is köszönhető, hogy az elmúlt évek alatt Kováts Balázs és néhány társa több mint tizenötezer emberrel — találkozott, tartottak számukra előadást és minden kérdésre őszintén válaszoltak. * Ballagok a vízzel. Tőlem karnyújtásnyira örvénylik a Duna, amott meg a töltésen megérkezik a piros vonat. Lassan, szinte méltóságteljesen gördül a síneken. Ide megérkezni is kellemes. Végig a parton szalad a mozdony, szememmel követem az állomásig. Elindulok a város felé. A 6-os útról már látom a helyreállított műemléképületet, a Szeniczeyházat, a volt Erzsébet-szállót, ami most új funkciót kapott: ifjúsági és úttörőház. Az árkád alatt átjutva kibomlik előttem az óváros tere. Szemben, fönt a dombocskán a templom, mellette park, arrébb kimeszelve, újonnan vakolva a város régi házai. A tervezők meghagyták a városmagot. A régi falu szépszámú műemlékjellegű épületet őriz, olyan családi házakat — olykor villákat —, de pincesorokat is, melyek harmonikusan illeszkednek az alapos átgondolás nyomán kialakított új város képébe. Harmonikusan illeszkedik a múlt a jelenbe, vagy a jelen a múlthoz. Szétterül a központ, a régi zsidó templom is új köntösben. Arrébb, pár száz méterre az új városháza, mellette az öreg házakhoz is illeszkedő, de már a mát képviselő Sánc-étterem. Hozzásimulva a szálloda — most az építők szállója még —, évek múlva már Paks idegenforgalmát szolgálja . . . A konzervgyár mellett elhaladva, enyhe kaptatón a Kishegy irányába megyek. Az út jobb oldalán családi házak, a bal oldalán két- és négyszintes épületek . . . aztán szembe tűnnek a tulipános házak, melyek évekig adtak vitatémát a sajtónak. A tervezők szándéka az volt, hogy a betonrengeteg egyhangúságát megtörjék, hogy a falakra festett tulipán motívumok később, amikor megnőnek a lakótelep fái, mintegy fehérfolyondárt képezzenek. A Kishegyen, az „atomlakótelep” központjában kisvárosnak megfelelő üzletnegyed, kulturális központ, szolgáltató ház van. A tér arra is alkalmas, hogy nyaranta szabadtéri előadásoknak szolgáljon .színpadául, nézőteréül. Amott, a volt Ürgemezőn gyermekparadicsom: bölcsőde, óvoda, iskola és sporttelep teniszpályákkal ... Üde zöld minden, ahol időben elültették — még az építkezéskor — a fákat, cserjéket, ott árnyas utcák vannak. A napokban egy ünnepségnek voltam tanúja. A városi tanács fúvószeneszó mellett adta át negyven fiatal házaspárnak azt a garzonházat, amely első önálló otthonuk lesz. Paks a fiatalok városa. A tervek szerint 2000-ben Paks városközpontjában 1800 lakás lesz, az erőmű-lakótelepen 3000 körüli, a takarékpénztár lakótelepén 800, míg a földszintes családi házak száma félezerre rúg. A 23 ezer lakó hozzávetőlegesen 6100 lakásban él majd . .. Sétám végeztével az utcán találkozom Kováts Balázs mérnökkel, aki július elején érkezett viszsza Paksra ll(K) kilométeres útjáról: az NSZK- beli Ulm-tól Paksig evezett, az öreg Dunán. Paksra visszaérni a legcsodálatosabb — mondja — és a Duna felé pillant, a folyamra, amely a város újkori felemelkedését hozta el. HAZAFI JÓZSEF FOTO: LUGOSSY ISTVÁN 21
