Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-09-15 / 18-19. szám

AZ UJ NEMZETI SZÍNHÁZÉRT A felépítendő ixj Nemzeti Színház csekkszámlájára (Magyar Nemzeti Bank, Budapest, OTP XXII. 546-621) közadakozásból 1984 VIII. 27-ig 78 .535 310 forint folyt be. Ebből kül­földi befizetés: 5 507 878 forint. Az elmúlt hetekben az alábbi külföldi be­fizetések érkeztek: AMERIKAI EGYESÜLT ÄLLA­­MOK: Bartlia Anna és Sámuel 1000 dollár, Gáspár Imre (Washing­ton) 100 dollár, Martik Zsolnai 100 dollár, Sach dános (New Work) 25 000 forint, Szalay Lajos 100 000 forint. AUSZTRÁLIA : F. I. Darlingtow 1000 forint. BRAZÍLIA: Aszman Ferenc 100 dollár. CSEHSZLOVÁKIA: Nagy Árpád 100 forint, Papp Zoltán 100 forint. FRANCIAORSZÁG: M. Tasaki (Tourcoing) 1000 frank, Victor Va­sarely 33 402 frank. IZRAEL: Bajor család (Haifa) 200 forint, Singer Mirjam 20 dollár. KANADA : Cserey F. L. 50 kanadai dollár, ,,TJj Szó” szerkesztősége (Toronto) 2000 kanadai dollár. LENGYELORSZÁG: dr. Csorba Ti­bor 3687 forint. NORVÉGIA : Tóth József 2909 forint. N Y UGA T-BERLIN: Farkas Ernő 10 márka, Hercygier David 200 márka, Kállai Károly 20 márka, Kentesi Józsefné 10 márka, Koppén Bruno 10 márka, Krüger Günter 10 márka, Laduczky György 50 márka, Meissner Vilma 10 márka, Mulka Teodor 10 márka, Novák Er­zsébet 10 márka, Nickel Hermann 10 márka, Papp Tibor 200 márka, Pör­­ner Erzsébet 50 márka, Raab Ottó 50 márka, Rádi János 10 márka, Szabó János 10 márka, Szabó Lissi László 100 márka, Szabó Márton 10 márka, Zukowski Margit 20 márka. ROMÁNIA : Oláh Dezső és Palatin Ede 1000 forint, Puskás Éva 50 forint, Weghofer Ernő 200 forint. SVÁJC: Szőke György (Bern) 300 svájci frank, Zelewszki Viktorné 200 svájci frank. SVÉDORSZÁG : Szalay Margit (Mal­mö) 6000 forint. ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓK A II. Rákóczi Ferenc felsőkereske­delmi IV/B. osztályában 1934-ben végzettek keresik két volt osztálytár­sukat. Medina Györgyöt, aki feltehető­en Kanadában, valamint Ungar Zoltánt, aki valószínűleg a Madeira-szi­geten él. Kérjük jelentkezzenek: Sólyom Ferenc H—1157 BUDAPEST Zsókavár u. 37. V/23. A nyíregyházi Kossuth Gimnázium­ban 1936-ban végzett diákok keresik külföldön élő volt osztálytársaikat: dr. Seeberg II'. Elemért, Wérsz Lászlót, Bárány Miklóst, Kriczler Sándort és Tatay Lászlót. Kérjük jelentkezzenek: Sipos László: H—1125 BUDAPEST Béla Király u. 30/a. A budapesti Kölcsey reálgimnázium­ban 1934-ben érettségizett V1II/A. osztály öregdiákjai keresik volt osz­­tálytársaikat 50. érettségi találkozó szervezésére. Kérjük jelentkezzenek: Wierdl Rezsőné H—1161 BUDAPEST Batthvánv u. 1. sz. TUDOMÁNYOS TANÁCSKOZÁS Rónki György FOTO: NOVOTTA FERENC A Magyar zsidóság a XN. században címmel tudományos tanácskozást rendeztek a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Inté­zetében. A kétnapos konferencián — amelyen Izraelből érkezett tudósok is részt vettek — a zsidóság és anti­szemitizmus kérdéskörét, valamint a magyar zsidóság 1944-es deportálásá­nak körülményeit vizsgálták. Az ülést Rónki György akadémikus, az MTA Történettudományi Intézetének igaz­gatóhelyettese nyitotta meg. Mint mondotta, történelmünk egyik legsú­lyosabb tragédiájának, a magyaror­szági zsidóság deportálásának 40. évfordulója fontos alkalom arra, hogy a történettudomány kísérletet tegyen a magyar holocaust történetének át­fogó feldolgozására. Handle Péter, a történettudomány doktora előadást tartott a dualizmus-kori asszimiláció­ról és zsidókérdésről, ehhez kapcso­lódva Vörös Károly, a történelemtu­domány doktora, a XIX. század má­sodik felében élő budapesti zsidóság társadalomrajzát vázolta fel, majd Mucsi Ferenc kandidátus Vita a zsidó­kérdésről az első világháború idején címmel tartott korreferátumot. Natha­niel Katzburg, a ramat-gani Bar-lián Egyetem professzora az antiszemi­tizmus és a zsidótörvények összefüggé­seiről beszélt, majd Varga Liíszló kan­didátus korreferátuma hangzott el Antiszemitizmus és az asszimiláció zsákutcája, a két világháború között címmel. Yehuda Don, a Bar-Ilan Egyetem professzora a zsidótörvé­nyek gazdasági hatását elemezte. Juhász Gyula, a történelemtudomány doktora, a magyar szellemi élet és a zsidóüldözés témájáról beszélt, majd Laczkó Miklós, a történelemtudomány doktora A magyar zsidó írók és a zsi­dókérdés a két háború között címmel tar­tott korreferátumot. A konferencia zárónapján Bánki György akadémikus tartott előadást a náci Németországnak a magyar zsidóság megsemmisítésében betöltött szerepéről. Karsai Elek történész a ma­gyarországi deportálások és a közi­gazgatás összefüggéseit elemezte, majd Asher Cohen, a haifai egyetem pro­fesszora tartott előadást A zsidóság és az ellenállási mozgalom címmel. Jichák Arad, a jeruzsálemi Yad Vasom intézet professzora arról számolt be, hogy intézetében milyen kutatásokat folytatnak a magyar holocaustról. Az előadásokhoz Gergely Jenő docens, Váradi László történész, Pintér István, a történelemtudományok doktora, és Száraz György író korreferátumai kap­csolódtak. (A MAGYAR NEMZET NYOMÁN) DR. HERZ OTTO EMLEKEZETE A közelmúltban helyezték el a Farkasréti temetőben dr. Herz Ottó és felesége hamvait. A jeles zeneművész, zenepedagógus évtizedekig az Egyesült Államokban élt és dolgozott. Alábbiakban Kroó György zeneesztéta emlékbeszédéből közlünk részleteket. Azért gyűltünk össze dr. Herz Ottó és felesége hazahozott hamvainak el­helyezésére, a Magyarok Világszövet­sége és a gyászoló-emlékező család meghívására, hogy egy jelentős ma­gyar előadóművész, egy világhírű pedagógus, egy felejthetetlen muzsi­kus emléke előtt tisztelegjünk. Már több mint nyolc éve, hogy 1976 ja­nuárjában halálának híre Budapestre érkezett, s bár tudtuk, hogy 81 éves korban örökre búcsúzni a dolgok ter­mészetes rendje, a zenei világot és a baráti kört ért veszteség nagyságát teljes súlyával csak abban a szomorú órában kezdtük felmérni. Egy ezredorvos fiaként a 19. szá­zad utolsó évtizedében született. Ze­nei tanulmányai mellett elvégezte a bécsi Kereskedelmi Akadémiát és komoly jogi tanulmányokat folytatott Eperjesen, amelyekre a pozsonyi egyetemen szerzett államtudományi doktorátussal tett pontot. Mint zongorista Kassán és Prágában debütált, a magyar zenei életbe 1924- ben 30 éves korában, teljes érett mű­vészként robbant be, hogy szólista­ként, de sokkal inkább kamarazenész­ként, főleg pedig mint Dienzl Oszkár örököse zongorakísérőként 15 eszten­dőn át szolgálja a zene halhatatlan­jait, és emelje közönsége ízlését. So­kan ültek zongorakísérőként abban az időben is pódiumon világszerte, de azok számára, akik őt hallhatták, ő volt és ő maradt a kísérő — minden világnagyság ragaszkodott hozzá, hogy ő kísérje budapesti koncertjét — mert Herz Ottó a szó partneri értel­mében volt kísérő, életében is legen­dák hőseként. Maga mesélte — s tud­juk, tévedhetetlen emlékezete révén minden története, önmagáról vagy másokról szóló, dokumentum érték­kel bír — maga mesélte, hogy minden­kit ismert, aki csak valaki volt pályája kezdetén Budapest zenei életében, de elsősorban három művésznek érezte magát lekötelezve. Zathureczky Edé­nek, első patronálójának, aki Hubay Jenő tiltakozása ellenére 1924-ben őt, az ismeretlen kezdőt választotta kí­sérőjének első nyilvános szólóestjére. Aztán Hubay Jenőnek, aki ez után a hangverseny után rendszeresen Herz Ottóval muzsikált, mint állandó kísérőjével: műsoraikat lemezek is őrzik. S a harmadik mentor, Sándor Erzsi, akiről az Operaház ötvenéves jubileumán, 1934-ben Tóth Aladár azt írta, hogy amikor a Figaróban megcsendült szopránjának színezüst­je, a legklasszikusabb Mozart stílus-Kroó György professzor mondta a gyászbeszédet sál együtt az az egészen sajátos humor is megnyilvánult, amely csak magyar kedélyből kerülhet operaszínpadra. Azt hiszem, valahogy így, hasonlóan itatta át Herz Ottó zenei egyéniségét is származása, magyarsága, a szülő­föld általi meghatározottság egész életén át eleven keretként közel negy­venéves amerikai tartózkodása so­rán is. Ahogyan a Zeneakadémia közönsé­ge ünnepelte a huszas-harmincas évek­ben, úgy árasztotta el szeretete és megbecsülése jeleivel a negyvenes­ötvenes években a New-York-i Town Hall vagy a Carnegie Hall publikuma. Hadd jellemezzem Herz Ottó roppant munkabírását, valószínűtlenül gaz­dag előadói tevékenységét egy végső adattal: életében közel ötezer hang­versenyen lépett közönség elé. Herz Ottó pedagógus tevékenysége is korszakos jelentőségű. Ez a pálya is innen, Budapestről indult, a Fodor zeneiskolából, ahol hat éven át, 1939- ig tanított. New Yorkban folytatódott, a College of Music tanári karában és elnökhelyettesi székében, egész 1968-ig. De megnyilatkozott Herz Ottó tanítói tehetsége a második világháború évei­ben az Új Operatársaság segédkarmes­teri tisztében is, majd a háború után 12 éven át az arra érdemes hadvisel­tek zenei nevelőjének funkciójában — ez volt az a híres American Theater Wing’s Veteran Training Program, amely William Warfieldet adta a vi­lágnak. S ezzel még nincs vége e kar­riernek, mert a pedagógusi pálya be­tetőzéseként Herz Ottó hetvenévesen foglalta el a New York University zenei fakultásának egyik katedráját, nyolcvanéves koráig tanított a Man­hattan School of Music-ban. Elsőnek alapította meg Amerikában a zongo­rakísérés tanszakát, és ha ez a tény zenei nevelőmunkájának jelentőségét őrzi az utókor számára, nevelői rang­ját meg az a tény jelezheti, hogy volt olyan énekesek számára többször ki­írt verseny, amelynek a Herz Ottóval való tanulás lehetősége volt a díja. Lehet, hogy Herz Ottó zongorájá­nak hangja, az ötezer koncert élmé­nye — hiszen ezek többségét alig örö­kítette meg a hangszalag — jószerével elszállt a múló idővel és a sírba ha­nyatló kortársak emlékezete a maga érzéki valóságában többé kevés kivé­tellel fel nem idézheti. Ám zenei, ne­velői egyénisége, mondhatom igaz szívvel: lenyűgöző és egyedülálló mu­zsikus személyisége tisztán és mara­dandóan áll előttünk. Dr. Sziklay (C. Klay) Andor (USA) beszélt az urna elhelyezésénél FOTO: MEZEY BÉLA 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom