Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-07-21 / 14-15. szám

ZÖLDSÉG KICSIBEN ÉS NAGYBAN

Bár hús- és szénhidrátevő nép hírében állunk — a galuska, a tarhonya és a zsírban sült krumpli vezet a köretek között — azért szívesen ropogtatunk retket, újhagymát, paprikát, majszolunk paradicsomot is a kenyér és a felvágott mellé... S főleg az ifjabb korosztály (s jobbára az értelmiség) lassacskán csak-csak hallgatni kezd a korszerű táplálkozás előnyeit hirdető orvosokra, meghonosítván a „franciás”, „angolos” frissből vagy konzervből készült párolt zöldség-köreteket. (Egy főre jutó zöldségfogyasztásunk ugyan még korántsem franciás-angolos, csupán 76 kg évente.) Volt idő azonban, amikor bosszantásszámba ment volna, ha a rádió a zöldségfogyasztás előnyeiről mesél, mert a vitamindús harapnivalóra városi ember alig számíthatott. Ma meg a zöldségpiac elemzői a túltermelés létéről-nemlétéről vitáznak, pedig a termelőknek a boltokon kívül külországokba s az exportra csakúgy dolgozó konzerviparnak. hűtőiparnak is kell szállítaniok. Mondhatná bárki, minden rendben tehát, hiszen a bőség zavara mégis csak kellemesebb a hiány zavaránál. Ám a képlet nem ilyen egyszerű. Bizonyítja ezt az év minden szakában megjelenő számos tanulmány, újságcikk, amely — a mezőgazdaság éves termelési értékének mindössze mintegy négy százalékát kitevő — zöldségtermelés helyzetével, alakulásával foglalkozik.

— Németh László „Kert-Magyarországról” álmodott. Vajon elmondhatjuk-e, hogy íme, itt van körülöttünk?

— A régi fogalmak szerint talán igen, hiszen egész evben kapható valamilyen primőr.

és a zöldségtermesztésből nem csupán a parasztság veszi ki a részét; háza körül, hétvégi telkén az ipari munkásság és az értelmiség széles rétegei szintén palántáznak, és „szüretelnek” a család, de a piac számára is. En azonban inkább úgy fogalmaznám gazdásznyelven a kívánatos célt — fűzi hozzá dr. Németi Lászlóné, az Agrárgazdasági Kutatóintézet osztályvezetője —, hogy kerüljön a helyére a mezőgazdaságnak ez az ágazata, legyen teljes mértékben érdekelt abban, hogy annyit és azt termeljen, amire a bel- és külpiacnak szüksége van. Mivel pedig a zöldség a legkényesebb agrárkultúra — nagy élőmunka igénye, szczonjellege. időjárás- és piacérzékenysége miatt — e cél elérése az ágazat értéktermelő súlyánál lényegesen nagyobb erőfeszítéseket kíván az agrárgazdaságtól, a kereskedelemtől, az ipartól, a gazdaságpolitikusoktól.

— Móricz Zsigmond „Sárarany”-ának főszereplője, Túri Dani még megütközést keltett, amikor a jól bevált búza helyett káposztát vetett. Milyenek nálunk a zöldségtermelés hagyományai, gyökerei?

— Nem idegen Magyarország agrárkultúrájában. Gondoljon csak a Szeged- és Kalocsakörnyéki paprikatermesztőkre, a makói hagymásokra. A zöldségek körébe sorolható kultúráknak nagy szerep jutott az alföldi homokvilág meghódításában is. A hagyományosak mellett újabb zöldségtermesztő tájkörzetek alakultak ki Hevesben, Pest megyében, Borsodban, Szabolcsban. A jelentős mennyiségi és minőségi fordulatot a nagyüzem (a termelőszövetkezet, az állami gazdaság) hozta és a vele szorosan együttműködő háztáji gazdálkodás. Tehát a fejlettebb technológia, a jobb biológiai alap.

*

A termelőszövetkezeti tagok háztáji földjeiről, a magángazdaságokból, a legkülönfélébb foglalkozást űzők kiskertjeiből az összes értékesített zöldségnek mintegy egyötöde kerül ki. A háziasszonyok kosaraiba jutó zöldárut vizsgálva azonban szerepük jelentősebb, mivel jól körvonalazható munkamegosztás alakult ki a kisgazdaságok és a nagyüzemek között: az előbbiek inkább a választékot, a minőséget, a friss árut biztosítják, míg az utóbbiak nagy tábláikon, gépeikkel jobbára a feldolgozóipar számára termelnek tömegárut.

Hogyan boldogul az egyik és hogyan a másik tábor?

A kisgazdaságok vagyont termő képességéről legendák szólnak. Zöldségtermelésből megtollasodó szövetkezetről azonban manapság alig hallani. Pest megye északi, „palóc” csücskében, a Zagyva mentén igyekeztünk utánajárni, mi az igazság.

Szentlőrinckátáról az a hír járja, innen indult útjára a fóliázás, azaz: az áttetsző műanyag sátor alatti zöldségtermesztés, aminek napjaink hazai primőrkínálata elsősorban köszönhető. (Manapság mintegy 150 ezer kistermelő űzi a kertészkedésnek ezt az ágát, a fóliával borított terület 1300 hektárra tehető.)

Kókai Ferenc, a 2130 lelkes község tanácselnöke szerényen elhárítja az elsőség érdemét, ám a mende-monda nem járhat messze az igazságtól: az első fóliasátrak úgy húsz