Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-05-26 / 11. szám
EGY TUDÓS GYŰJTŐRŐL KÖNYV ékszerek Ausztráliából Tatár János gyógyszerész sokoldalú, sikerekben gazdag ember. Lakásán a nagy ebédlőasztal tele nemzetközi kiállításokon odaítélt érmekkel, elismerő oklevelekkel, róla szóló újságcikkekkel. Bélyeggyűjteményét — mely egyszerű halandó számára szinte áttekinthetetlen méretű — bemutatta a legkülönbözőbb témákban megrendezett nemzetközi és világkiállításokon. Budapesten kívül Róma, Párizs, Moszkva, Szófia, Újvidék, Bukarest filatelistái is nagy elismeréssel fogadták. Párizsban bemutatott anyaga ismeretében gyűjteményének egy részét ősszel az Ausztráliai Bélyegszövetség is kiállítja. Egyéb gyűjteményekkel, dokumentumokkal is gyakran szerepel. Régi patikai emlékeket, eszközöket ment át az utókornak, érdeklődési területe továbbá a szakmájába vágó sokféle egészségügyi téma is, a gyógynövények ismertetésétől kezdve a mérges és ehető gombák bemutatásáig. Anyaga ott van a hazai gyógyszertárakat, fővárosi gyógyfürdőket ismertető kiállításokon, érdekes továbbá Budapestet ábrázoló régi képeslapgyűjteménye is. Ám a felsorolás korántsem teljes. A Filatéliai Szemlében és más lapokban megjelent ismeretterjesztő cikkei közül említésre méltó H. Davy-ről, a bányászlámpa fölfedezőjéről szóló írása, amit átvett az USA-ban megjelent Philagems International 1981. IX.—X.-i száma is. SAMODAI JÓZSEF 1. Tatár János növénygyűjteménye lapjaival 2. A sokoldalú gyűjtő éremgyűjteményéböl FOTO: REZES MOLNÁR ESZTER Első kiadása centenáriumára, a Magvető Kiadónál, ismét megjelent Arany László (1844—1898) korszakos jelentőségű történelmi-politikai esszéje, „A magyar emigráció mozgalmai”. A 19. század végi magyar szellemi életben, a meghiúsult hazafias ábrándok és a polgáriasuló nemzeti öntudat korszakában nem hatott éppen a robbanás erejével ^z a politikus dolgozat. Alattvalói némaság ülte meg a korszak csöndjét. „A kiegyezési korszak mindig bizonyos kijózanodással jár, s ily hangulatban nincs kedvünk dalolni” — írta Arany László 1873-ban, leszámolva nemzeti vágyakkal, függetlenedési kísérletekkel, a költői lelkesültség boldogító szándékával. Ebben az időben írja tanulmányát a frissen megjelent háromkötetes Kossuth-mű, az Irataim az emigrációból margójára. Tanulmánya tárgyilagos összefoglalója a kormányzó emlékiratának, egyben elemző és kritikus olvasata is. Arany László megírta, „dezilluzionista” verses regényét, a Délibábok hősét, majd hozzáfogott, hogy emelkedetten józan stílusban elemezze Kossuth könyvét, azt a munkát, amelynek közreadása az illúziók korának végét jelentette: hiába hitt az egész nép a „Kossuth Lajos azt izente” ígéretének, hiába fogadta bizakodó örömmel a régi nagy vezér Londonból, Párizsból, Villafrancából és Turinból érkező leveleit! A sok külföldi barátkozás, segítségkérés és ígéret nem volt más, mint „csalogató síp” ... Arany László szerint az akkori Európa nem akart új „keleti háborút”, nem kívánt magyar függetlenséget, csak lojális uralkodókat akart a maga számára, termékeny termelést és polgári rendet. Bár mély tisztelettel hajol meg Kossuth rendíthetetlen szervezőkészsége, kitartása előtt, nem hallgatja el, hogy szerinte a korabeli Magyarország legjobb politikusa tévedett. Arany László nemcsak a nagy költő, akadémikus Arany János gyermeke volt, de a kiegyezés koráé is. Azé a korszaké, amelyben a magyar sors a hősi halott Petőfi, az öngyilkos Széchenyi, és az emigráns Kossuth kezéből átkerült a kiegyezést aláíró Deák Ferenc kezébe. Arany László haragszik a kiegyezésre. „Vulkán felett ábrándozunk, s mulatjuk magunkat rózsaálmok viruló képével” — írta Deák Ferenc 1861-ben. „Legyen az olvasó elnézéssel irántam — a nyolcvanéves öregember iránt — írói gyarlóságomért” — írta Kossuth Lajos 1883-ban. Arany László nem értett egyet sem az álomnélküliekkel, sem az álmodozókkal. Ezért írta száz éve „A magyar emigráció mozgalmai”-t. GERGELY ANDRÄS Elizabeth Oláh családja körében Napsütés és árnyék, 1981 FOTÓ: REZES MOLNÁR ESZTER Királypapagályok, 1979 Az Ékszerek Ausztráliából című európai vándorkiállítás elérkezett hazánkba is, és előkelő helyen, a Budapesti Történeti Múzeumban, a Budavári Palota „E” épületében kapott helyet. A gazdag anyagot az Australia Council Iparművészeti Tanácsa felkérésére Dick Richards válogatta, néki köszönhető tehát, hogy egy magyar ékszerkészítő munkásságát is megcsodálhattuk. „Elizabeth Oláh — olvassuk az értékes tanulmányokkal megjelent katalógusban — 1944-ben Magyarországon született. 1957-ben települt át Ausztráliába. A Prahran Technical College hallgatója (I960—62), édesapjánál is segédkezett Melbourne-ben. Kelet- és Délkelet-Ázsiában és Ausztráliában voltak kiállításai. Ausztrál állami és nemzeti gyűjteményekben vannak művei. Sydneyben él.” Három érdekes ékszerrel szerepel Elizabeth Oláh a kortárs ausztrál ékszerművészeti kiállításon. Az egyik 18 karátos arany, holdkő, opál, gyanta és ezüstötvözet változata. A vörös fejű és zöld szárnyas, madaras ékszert a „Királypapagájok” címmel illették. A másik, a „Szerelem-fa” elnevezésű melltű, anyaga gránát, opálgömb és ezüstötvözet. Az első kettő 1979-ben készült, az utolsó 1981- ben. Egyébként a több mint hatvan kiállító mintegy százötven ékszere közül több kapott fantázianevet. Láttunk „Amikor a múlandó felveszi a maradandót ....” című karkötőt és „Fulladásos halál” nevű melltűt, továbbá „A bejáraton keresztül” nevű melltűt is. De volt „Mily nyugtalanító vagy, drága szabadság” elefántcsontból, fésűkagyló héjából, ezüstötvözetből és „Útban hazafelé” című melltű. Ha Oláh Erzsébet személyesen nem is jelent meg a kiállításon, és nem olvashatta a vendégkönyv elismerő , bejegyzéseit („Nagyon tetszett a kiállítás, izgalmas élmény volt...” — „örülünk, hogy a számunkra ismeretlen földrész kiállítási tárgyain keresztül e művészeti ággal is megismerkedhetünk. Reméljük, más területen is lesz folytatás ...” — „Először szokatlannak tűntek az ékszerek, a végére azonban .annyira megszerettük . ..” stb.), a birtokunkban levő családi fényképen bemutathatjuk. És gratulálhatunk, amiért részt vehetett azon a vándorkiállításon, mely az Egyesült Királysággal és Európával létrejött kölcsönös kulturális csereakció nyitánya volt. Sok sikert kívánunk további művészi munkájához! (hernádi) 22
