Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-03-31 / 7. szám
LAKNI KELL. 2. Fővárosi gondok Tavaly június 30-án járt le a lakásigénylések megújításának határideje, és nem sokkal utána már hírül adták a lapok: Budapesten ötvenhatezren várnak arra, hogy a fővárosi tanács segítségével megszabaduljanak albérletükből, elköltözzenek szüleikkel közös otthonukból, otthagyják szűkös vagy komfort nélküli lakásukat, ötvennyolcezer igénylő — sok ez vagy kevés? — Kevés! — mondja határozottan a fővárosi tanács lakásügyi főosztályának vezetője, dr. Nemes Tibor. — Kevés, ha ahhoz mérem, hogy a hetvenes évek végén 188 ezer, az 1981-es igénymegújításkor pedig még mindig 108 ezer lakásra várót tartottunk számon. És ugyanilyen határozottan folytatja, kis szünet után: — Rengeteg! Rengeteg, ha meggondoljuk, hogy ezek már egytől egyig megalapozott igények, amelyeket nem a ködös jövőben, hanem az 1982 októberében megjelent új lakásügyi rendelkezések szerint előírt módon és a fővárosi tanács által 1981 májusában nyilvánosságra hozott irányelvekben megszabott határidők szerint kell kielégíteni. Ezek az irányelvek — többek között — előírják, hogy egy esztendőn belül megfelelő lakáshoz kell juttatni a három- és többgyermekes családokat; a kétgyermekeseket pedig három éven belül, ha addig zsúfolt vagy komforthiányos lakásban húzták meg magukat vagy ha nem volt önálló lakásuk. Sőt mi több, öt év után az önálló lakással nem rendelkező gyermektelen igénylőknek is köteles lakást felkínálni a tanács — ha szerényét is. Az irányelvek tehát ígéretek, ha úgy tetszik, a fővárosi tanács „határidős vállalásai”, és a határidők napra pontos betartását az igénylők megkövetelhetik és meg is követelik. A mérleg: 1981-ben a tanács vállalta, hogy a több, mint százezer igénylő közül 64 ezret lakáshoz juttat 1985 végéig, és ennek megfelelően 1983 decemberéig megkapta kiutalását több, mint 40 ezer család. De hiába épült 1971 óta kétszázezer lakás a fővárosban, hiába költözött új, komfortos otthonba három esztendő alatt családostul vagy félszázezer igénylő, ettől még nem lesznek elégedettek vagy türelmesebbek azok, akiknek egyáltalán nincs önálló otthonuk, vagy ha van is, az nem megfelelő. őket nem az érdekli, hogy eddig hányán költöztek új otthonba, hanem csakis az, hogy ők mikor költözhetnek végre. És ezek a türelmetlenek, elégedetlenek jóval többen vannak, A Mízsei csalód Szív utcai otthonában 1 Laczó Tibor Tapolcáról utazott föl, hogy felújítsa leánya otthonát Laczó Réka, az egy szobából elkerített tanulósarok gazdája mint amit a tanácsi statisztika mutat. Nálunk ugyanis négyféle úton-módon szerezhet valaki lakást. Az első és legkedvezményesebb út — bérlakást igényelni a tanácstól — csak akkor nyitott, ha a családban az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a 2200 forintot. A második lehetőség főleg az úgynevezett hiányszakmák űzői számára kínálkozik: a munkavállalás feltételeként szolgálati lakást kérni-követelni. (A falun letelepedni kívánó orvosnak, a kisvárosi üzembe beálló mérnöknek még kérnie sem kell a szolgálati lakást, mert a munkáltató már az álláshirdetésben megígéri az összkomfortot. A harmadik forma a lakásvásárlás, amikor is az eladó lehet magánszemély, építési vállalat, a takarékpénztár vagy maga a tanács. És végül a negyedik mód: építeni. Egyedül vagy kalákában, kőmívessel vagy építésszel; társasházat vagy családit, egy- vagy többszintest — kinek hogyan és mihez van türelme, kitartása, lehetősége. Tehát lakásgazdálkodással- és elosztással nemcsak a tanács foglalkozik, s a lakásigényeket sem csupán a tanács tartja számon. Pontosabban: csak azokat tartja számon, amelyek megítélésében ő az illetékes. És az igénylések száma sem egyedül azért apadt ilyen rohamosan, öt esztendő alatt 180 ezerről 58 ezerre, mert a többiek tanácsi elosztású bér- vagy öröklakáshoz jutottak, hanem azért is, mert legalább ennyien más módon szereztek lakást: cseréltek, építettek, vásároltak, örököltek Dr. Nemes Tibor elmondta, hogy ötezer kérdőívet küldtek ki azokhoz, akiknek előzőleg volt a tanácsnál igénylésük, de ezt 1983- ban nem újították meg, és megkérdezték : mi ennek az oka. A válaszolóknak mintegy fele jelezte: lakásgondját a tanács közbejöttesegítsége nélkül sikerült megoldania. A tanácsi lakásgazdálkodás tehát csak a bérlakások és a tanácsi értékesítésű öröklakások elosztására- odaítélésére terjed ki. És mivel a következő években — öszszefüggésben gazdasági gondjainkkal — a tervezettnél kevesebb bérlakás épülhet, nagy kérdés, hogyan jutnak olcsón lakáshoz azok, akik valóban ráutaltak, akik más módon nemigen alapíthatnak otthont, például a pályakezdő fiatalok. Mert azért nem mindegy, hogy — fiatal házasok esetén például — a két kezdő, tehát alacsony keresetből a lakás-használatbavételi díjat kell-e összespórolni (ez a fővárosban a szobaszámtól és a komfortosságtól függően 11 és 76 ezer forint között mozog); egy öröklakás árát, jobbik esetben az előlegét kell-e le-Laczó Éva tanárnő kislányával fotö: gAbor viktob 10
