Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-03-15 / 5-6. szám

PÁVÁK A SZMOKING PARKBAN

egész nyáron át szólókoncertet ad kora reggel. Élénk cinóberpiros, zöld fenyőn ül és énekel. Szereti produkálni magát — ha a teraszon vacsorázunk, magasra tartja bóbitás fejét és trillázik. Párhívó dallama messzi hullik az erdőn: fészket raknak a bokorban. A hím színesebb, a hitvestárs barnás-vörös, hűségesek, mint a galambok. Jönnek barátaik is. A cat-bird (macska-madár?) és a mocking bird (sokszavú poszáta) hangutánzó madarak: a targonca nyikorgását, a macska nyávogását utánozzák. Egy madár több tucat dallamot tud: megtanulja a vándormadarak énekét, emlékszik rá a következő tavaszig ... Amikor a fiaink koncertre készültek és az ablakban gyakoroltak, a hegedüjáték dallamát megtanulták a madarak: a cardinal, a cat-bird, a mocking bird. S reggel énekelték: Tartini, Vivaldi, Corelli...”

Evelyn asszony a kiskertben tevékenykedik. Domjánék nem esznek húst: növények, tészták szerepelnek az étlapon.

A látogató, aki bebocsáttatást nyert a műterem-szentélybe, elcsodálkozik. Dómján Józsefről valahogyan kialakult egy kényszerítő képzet: ő a pávás, a madaras, a magyaros Dómján. Valóban, munkásságának nagy részét alkotják a tűzpiros, Kárpát-zöld, sejtelmes-kék pávák, paradicsommadarak, galambok, őzek. Metszetein burjánzanak a növények: virágok, indák, bokrok. A balladák fegyelmező ereje tartja össze léptüket, szárnyalásukat, nyílásukat, indázásukat. Ám egy sarokban egészen más természetű képek sorakoznak: elvont, a formákról lemondó színkompozíciók, vonalas-foltos „absztraktok”.

Dómján kópésan mosolyog a vendég csodálkozásán.

Azok is sajátjai, fiatal korától kezdve.