Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-03-15 / 5-6. szám

I

1

„A műterembe jönnek a szakértők, a gyűjtők — de mások is. Bejön egy hölgy, azt kéri: a Mester menjen el az ő házába, vegyen színmintát a függönyéről, ahhoz fessen képet, azt majd megveszi. Dómján elengedi a füle mellett. Volt egy gyűjtő, Floridából jött. Vásárolt harminc színes fametszetet, betelte az autója csomagtartójába, rácsapta a fedelet és ezt mondta: »Remélem, maga ma este kap egy szívrohamot és akkor ez a gyűjteményem tízszeres árat fog érni.« Viccesen mondta, de komolyan gondolta — befektetésként vásárolt.

Van egy milliomos szomszéd, aki Domjánt »legkedvesebb művészének« nevezi, nagylelkűen osztogatja csókjait (koránál fogva nem veszélyes) — ám, hogy képet vegyen, arról szó sincs. Könyvet, albumot sem: nincs helye a házában, nem tudná, hova tegye.

Valaki azt kérdezte: »Igaz-e, hogy a kép azt tükrözi, amit a művész érzett, amikor festette? Mutassa meg nekem, melyik képét festette dühösen!«

— Ha dühös vagyok, vagy rosszkedvű, kimegyek az erdőbe fát vágni és nem festek. Ha festek, nem vagyok dühös — mondta Dómján .. ”

A képes riportéi SÓS PÉTER JÄNOS készítette

Az idézetek Evelyn A. Dómján: Faragott képek című

életrajzi írásából valók.

33