Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-03-15 / 5-6. szám

w rnyas parkok, ztld gyepszőnyeg, csen-Ades, napfényes pihenőparkok az egykori gettóban, Budapest hetedik kerületében? Ismerve a kerület arculatát, a szűk, sötét utcákat, málló vakolatú házakat, düledező kapukat, sivár kőrengeteget — er elég hihetetlenül hangzik. Pedig — ha a kivitelezés is olyan pompásan sikerül, mint a tervezés —, mindez megvalósul, és többé nemcsak a budai és külső pesti kerületekben lakók mondhatják el magukról, hogy zöldövezetben laknak.

A fővárosban az 1970-es évek végén vetődött fel először a háztömbrekonstrukció gondolata. Az évek folyamán egyre sürgetőbbé vált, hiszen Budapest 424 ezer állami bérleményéből 102 ezer 1950 előtt épült, és azóta nem újították fel. A legsiralmasabb állapotban a belső kerületek (VI., VII.) épületei voltak, így a tervezőmérnökök először az itt levő épülettömbök újjáépítéséhez láttak hozzá — egyelőre papíron. A helyszíni szemléken kiderült, hogy itt már nem elég a „kozmetikázás”, az ideiglenes megoldás; drasztikus, gyökeres változtatásra, felújításra van szükség.

A terv szerint a VII. kerületet négy utca által határolt tömbökre osztották, és kijelölték az első, kísérleti területet a Wesselényi utca— Kazinczy utca—Dob utca—Klauzál tér— Nagydiófa utca közötti részen. A meglevő épületek hátsó traktusait lebontják, megszüntetik a szoba-konyhás lakásokat, és az öreg bérházakat a belső udvarok felől egybenyitják. Az így nyert — meglehetősen nagy — területen pihenőparkokat alakítanak ki. Ez mindenképpen óriási változást hoz majd a lakók életében, hiszen nem lesznek többé sötét

22