Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-03-15 / 5-6. szám
Az ő igazi emlékművei KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR ÉLETE IV. Sven Hédin a magyar tudósró] szólva idézi a jeles amerikai Ázsia-kutatót, W. W. Rockhillt, aki ezt írta a század elején The Life of the Buddha című munkájában: „Bárkinek, aki belenézett a tibeti Kandzsurnak Körösi Csorna Sándor által adott elemzésébe, amely az Asiatic Researches 20. kötetében látott világot, el kellett ámulnia ennek a rendkívüli tudósnak csodálatos türelmén és kitartásán. Kutatásai méretéről, amelyek az egész Kandzsur tizedik részét alkotó Dúlva elemzésében legnyilvánvalóbbak, némi fogalmat adhat, ha tudjuk, hogy az több mint iOOO hétsoros lapot foglal magában, minden sorban átlag huszonkét szótaggal.” Erről a kötetről írt Arthur Schopenhauer, a nagy bölcselő is, még 1851-ben: „Fájdalom, Körösi Csornát, ezt az elszánt lelkű magyart, aki a buddhizmus nyelvének és szent iratainak tanulmányozására sok évet töltött Tibetben, különösen a buddhista kolostorokban, éppen akkor ragadta el a halál, amikor hozzáfogott, hogy kutatásainak eredményeit számunkra feldolgozza.” A valóságban azonban elvégezte a reábízott munkát: a Kandzsur (,A lefordított parancs’) és a Tandzsur (,A lefordított tanítás’) elnevezésű két nagy gyűjtemény több száz kötetét nemcsak áttanulmányozta, hanem szóanyagukat kijegyzetelve megalkotta a tibeti nyelv első modern nyelvtanát s az alapvető tibeti—angol szótárt, amelyek kiválóságát bizonyítja, hogy több mint száz év múltán is készült belőlük új, hasonmás kiadás Kínában és Indiában. Giuseppe Tueci, a nagy olasz tibetista mondotta 1942-ben: „Szótára majdnem teljes egészében átment a későbbiekbe egyesek puszta lemásolására szorítkoztak, mint ahogy Schmidt tette, mások, mint Candra Das. a maga egészében beillesztették saját munkájukba. S ez volt a sorsa nyelvtanának is, melyet Schmidt németre, Foucaux franciára ültetett át s melyet most újra kiadtak, mert egy századév múltán is el kellett ismerni, hogy senkinek sem sikerült azóta sem többel, sem jobbat nyújtania.” S az olasz tudós, aki szintén végigjárta Ladákh úttalan útjait Csorna Sándor nyomdokán, 1931- ben, a kanami kolostorról ezeket mondotta: „Ebben a meredek, morzsolódó sziklacsúcsról szűk és köves völgyre tekintő remetelakban, a Ri Purgyul sivár és járhatatlan ormainak szomszédságában, ahol a ritka sovány növényzet aszott színei már a Nagy Tibet közelségét jelzik, pihent meg Körösi Csorna a térben tett vándorlása után, hogy egy még izgatóbb utazásba kezdjen az időben s a buddhista irodalomban szinte a megszállottak odaadásával elmélyedve az ismeretlenségből egy ezeréves vallás megragadó világát hántsa ki. Az eszmény megvalósítására törő, hajlíthatatlan akarat diadala volt ez, az eszmény pedig egybeesett élete céljával és értelmével.” 1830 végére együtt volt műveinek a kolostorokban összegyűjtött anyaga: szárazon és vízen utazva 1831. május 5-én érkezett meg Delhi, Ágra, Benáresz érintésévé! Kalkuttába, ahol a következő év végére nyomtatásra készen volt szótára és nyelvtana. 1967-ben, a nagy kutató halálának 125. évfordulóján meglátogattam Indiában, az Ázsiai Társaság egykori székházát, a kalkuttai Park Street 1. szám alatt, ahol tudós félrevonultságban dolgozott egy évtizedig művein. Szobra, Holló Barnabás alkotása, ma is ott áll a Társaság egykori székházának lépcsőházában, s ma is a legnagyobb tisztelet övezi alakját abban a könyvtárban, amelynek keleti kéziratait még ő rendezte el valamikor. Innen, Kalkuttából indult el utolsó vállalkozására 1842 tavaszán Tibet fővárosa, Lhásza felé, ahová még európai kutató nem jutott el, hogy ott a dalai láma könytárában kutasson nemzete múltjára s az ázsiai népek történetére vonatkozó adatok után 1 «1* *rrr t 16
