Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-03-15 / 5-6. szám
Dr. Gosztonyi János (jobbról) Kürti László református püspökkel beszélget FOTÓ: NOVOTTA FERENC a magyar népi kultúra megtartásának fontosságát. Váci Mihály, a költő és Bárczi Géza akadémikus adta a legtöbb erőt ehhez a munkához. De sokat segítettek a külhonban élők is: Sinor Dénes professzor, Nagy Károly és a nemrég elhunyt Hamza András. Javaslataik és szervező munkájuk alapján rendezhettük meg 1970-ben az első Anyanyelvi Konferenciát és a hozzá kapcsolódó kulturális rendezvényeket. Ezeken egyesületi vezetők, pedagógusok, írók, egyházi személyiségek, művészek vettek részt; vállalva sokszor az akkor még nem veszélytelen fenyegetettséget is. Sokan nem értették meg az Anyanyelvi Konferencia céljait, sem külföldön, sem itthon. Sokan egyszerűen nem bíztak bennünk, szándékaink tisztességében. Az ellenünk áskálódóknak külföldön akkor még sokkal nagyobb befolyásuk volt a közvéleményre, mint ma. — Az Anyanyelvi Konferencia nem csupán feladatot, gondokat jelentett, hanem — ma már látjuk — sikereket is. Mik voltak a legelőször érezhető eredmények? — Talán nem túlzás azt mondani, hogy ez az esemény fordulópontot jelentett az anyaország és a külföldön élő magyarság kapcsolatában. Testvéri kapcsolattá vált. Ez tény — és mint ilyen, megmásíthatatlan; erősödése megállíthatatlan. Hogy mi minden történt e nagyszerű esemény után, azt már könnyebb követni. Ha késve is. de megteremtettük — mégpedig közösen — az anyaország és külföldön élő fiai összefogásának azt a szilárd alapját, amelyre már tovább építhetjük nyelvünk, kultúránk, egymáshoz való tartozásunk szolgálatát. A leghálásabb köszönettel tartozom mindazoknak, akik odaadóan segítették főtitkári tevékenységemet. Utódaim még eredményesebben folytatták és folytatják ezt a nemes munkát. Nagyon fontos, hogy minél több szilárd és szervezett bázisa legyen ennek a tevékenységnek. — Végezetül: ebben az időszakban milyennek látta a Magyar Hírek szerepét? — Már említettem, hogy a kezdetekben elsősorban a bizalom megteremtése volt mozgalmunk fő feladata. Sokan gáncsoskodtak és sokan féltek. A Magyar Híreknek nagy szerepe volt abban, hogy erősítette a bizalmat: nagy teret adott azoknak, akiknek szava és jó szándéka kétségen felül állt; s bemutatta az utat a kezdeményezéstől a mozgalommá válásig. c p i Dr. Szabó Zoltán — Milyen adottságok, milyen feltételrendszer közepette folytatta elődei munkáját? — A hetvenes évek eleje-közepe az enyhülés kibontakozásának időszaka volt, növekedett a világban a Magyar Népköztársaság kül-, bel- és gazdaságpolitikájának tekintélye, s mindezzel együtt szélesedtek a külföldön élő magyarság és az anyaország kapcsolatai. Gondoljunk csak az anyanyelvi mozgalomra: a balatoni táborok, a sárospataki nyári kollégium, a debreceni pedagógus-továbbképző tanfolyam egyre gazdagabb eredményeire. Ebben az időszakban gyarapodott látványosan a külföldi magyar közönség előtt fellépő művészcsoportok száma is ... — Emlékezete szerint hogyan tükrözte a folyamatokat a Magyar Hírek? — Amikor a Magyarok Világszövetségéhez kerültem, az „öreg magyarok” kívánságára a lap vezető anyagai a városokat, falvakat bemutató cikkek voltak. Ittlétem alatt tartalmában sokrétűbbé vált a lap, arra törekedve, hogy egyre inkább kielégítse a különböző olvasó rétegek érdeklődését, jobb, árnyaltabb és elemzőbb képet adjon a mai Magyarországról. Emlékezetes számomra a nyelvlecke sorozat sikere és a „Történelmünk képekben’’ című írások indításai. Jól emlékszem arra is, hogy az olvasók panaszolták, nem eleget foglalkozik a lap a külföldi magyar egyesületek életével. A lap munkatársainak külföldi riportútjai eredményeként egy ideje ezt az igényt is jobban kielégíti, mint a korábbiakban. És ezidőtájt kezdték a lapot Magyarországon is nagyobt arányban terjeszteni, egyfajta válaszként a külföldön élő magyarság iránti fokozott érdeklődésre. — ön főtitkári működése alatt, és azóta is, mint a Magyarok Világszövetsége elnökségének tagja, egyik fontos feladatának tartotta-tartja a külföldön élő magyar értelmiséggel való kapcsolattartást-építést. Segített-e, segít-e ebben a Magyar Hírek? — Ügy látom, hogy a lapot az értelmiség is felfedezte. Nem kis részben a hazalátogató neves magyar értelmiségiekkel készített interjúk révén, s talán még fontosabb, hogy a már említett, sokrétű tematikának — a magyar iparról, mezőgazdaságról, tudományról, kulturális életről írt cikkeknek — köszönhetően. Az USA-ban élő magyar gazdasági szakemberek találkozójával főtitkári működésem idején vette kezdetét az értelmiségi találkozók sora, amely a külföldi magyar könyvtárosok, katolikus és protestáns lelkészek, elméleti közgazdászok és legutóbb az orvosok tudományos találkozójával folytatódott. — Mit vár a laptól a továbbiakban? — Meglévő erényeinek ápolását, kibontását, s persze a hibák kiküszöbölését. S ha szabad egy kritikai észrevétel.... a lap a második, harmadik generáció igényeihez alkalmazkodva elindította angol nyelvű mellékletét. Ezt csak üdvözölni tudom. ám úgy látom, a melléklet még nem veszi figyelembe, hogy külországban született fiataloknak szól. B. I. Dr. Szabó Zoltánt 70. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntette ki. A Magyarok Világszövetségében (képünkön) az MVSZ és a Magyar Hirek munkatársai köszöntötték FOTÓ: GABOR VIKTOR Dr. Gosztonyi János — ön az MVSZ negyed századának negyedik főtitkáraként vette át a munkát. Milyen helyzetet talált, milyen feladatokat kellett megoldania? — Olyan ez, mint a staféta; a Magyarok Világszövetsége huszonöt éve valóságos folytatásos regény. Átérzem a nagy felelősséget, a kitűnő elődök és eredményes évtizedek után. Negyedszázad már hagyomány, „saját” történetünk van. Szervesen beleépült a magyar társadalom mai életébe és — szerénytelenség nélkül mondhatom — hogy a nyugaton élő magyarság közéletének is nélkülözhetetlen támasza lett. Amikor arról beszélek, hogy változatlan és bevált elvek alapján végezzük munkánkat, látjuk a változásokat is, amelyek szakaszról szakaszra bekövetkeztek. Talán egy példa jobban megvilágítja, mire gondolok. Beöthy Ottó, elődöm, emlékeztetett arra a nyílt levélre, amely annak idején a Magyar Hírekben megjelent. A történetnek folytatása van. Tizenkét évvel később, a főszerkesztő a New York-i repülőtéren találkozott Bátki Györggyel, aki akkor tért vissza sokadik látogatása után Magyarországról és elmesélte, hogy fia, nagyon jól érezte magát az óhazában. Később megnyerte az USA egyik legrangosabb novellapályázatát, aztán hosszabb ösztöndíjjal újra Magyarországra került és egy remek Radnóti-fordításkötettel tért vissza új hazájába. Azóta talán már az ő gyereke is volt Magyarországon, lehet, hogy éppen a balatoni gyermektáborba készül. Visszatérve kérdésére — a három év előtti és azóta átélt helyzetre és a mai feladatokra — nagy változások történtek a hetvenes évekhez képest. A nemzetközi helyzet feszültebb lett, az enyhülést fenyegeti a fegyverkezési hajsza, a konfliktusok sora, a gazdasági világválság, amely a befogadó országok magyarságának életszínvonalát, sok helyen munkáját is veszélyezteti. A magyar társadalom is űj gondokkal bajlódik. egyszerre kell biztosítani a fizetőképességet. a teljes foglalkoztatást, elviselni egy lassú, szabályozott inflációt, megőrizni az életszínvonalat, a jó áruellátást. Megváltozott a feltételrendszer, amelyben működünk, az a törekvés azonban, hogy a külföldi magyarság és a Magyar Népköztársaság sokrétű kapcsolatai erősödjenek változatlanul célja a magyar politikának, vezérfonala a mi munkánknak is. A hazai sajtóban megsokasodtak a külföldi magyarsággal foglalkozó cikkek, jelezve, hogy életük, sorsuk, viszonyuk az óhazához nálunk társadalmi ügy lett. — Visszatekintve a negyed század sok sikerére, elégedett-e az utolsó évek eredményeivel? — Az anyanyelvi mozgalom lendülete töretlen, és ezt — remélem — igazolni fogja a jövőre esedékes V. Anyanyelvi Konferencia is. Az egyesületekben erősödött a népművészet iránti érdeklődés, különösen a népi tánccsoportok virágzanak. Az értelmiségi találkozók sora újabb és újabb ágazatokkal bővült, olyan emlékezetes eredményekkel, mint a tavalyi orvostalálkozó. Sokat várunk az agrárszakemberek konferenciájától és szervezzük a műszaki szakemberek találkozóját. Szép sikereket könyvelhetünk el, de az alkotó elégedetlenség hajt minket tovább. A sürgető feladatokhoz képest sokkal többet lehetne és kellene is tennünk. — Hogyan segítette az elmúlt három év alatt a Világszövetség munkáját a Magyar Hírek? — A színes Magyar Hírek egyre népszerűbb; levelek ezreit kapjuk, bizonyítva, hogy a lap a külföldi magyarság életének szeretettel várt társa lett. Mégis azt gondolom, hogy a nyugati magyarság közélete gazdagabb, sokrétűbb, mint ezt az újság tükrözni képes és az állandó levelezők hálózata nélkül csak az események egy töredékéről kapunk hírt, és tájékoztathatjuk olvasóinkat. Az egyesületek száma megsokszorozódott, sok az új szervezet és szükséges volna a széles körű tapasztalatcsere, a bevált formák és ötletek terjesztése. Az egyesületi találkozók, a személyes beszélgetések során a levelekben a Magyar Híreket szinte minden honfitársunk jóbarátként említi, és jó lenne, ha mindez megmutatkozna az előfizetők számának tetemes bővülésében is. SZ. M. 5
