Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-02-18 / 4. szám

Magyarország legkorosabb mezőgazdasági gépgyára a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár. Első gazdája után egyszerűen csak Kühne, sokan ugyanis ma is így hívják a Mosoni-Duna-parton lévő üzemet. A Kühne 1981- ben emlékezett meg fennállásának 125. évfordulójáról. Immár egy új korszakra jutott ez a jeles megemlékezés, hiszen a mosoni gyár 1978 óta a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár gyáregysége. A Rába nehéz tehergépkocsikat, autóbusz- és trolibusz hátsóhidakat, mellső tengelyeket, nagy teljesítményű Diesel-motorokat, kamionokat és óriási traktorokat, valamint az utóbbiakhoz munkagépeket gyárt.

A Kühne mezőgazdasági munkaeszközök készítője volt hajdan, és az ma is. Amikor a mostani kétezer alkalmazottja; mérnökei, munkásai a régi nevén — mondhatni, becézve — emlegetik gyárukat, kifejezésre juttatják, hogy a jó értelemben vett hagyományt őrzi a negyedik generáció is. A Kühne tehát ma is a mezőgazdaságot szolgálja, csak éppen másként, mint hajdan. A magyar mezőgazdaság sikerei nem utolsósorban a felhasznált gépeknek köszönhetőek. Az importált gépek azonban drágák, sokszor szükségtelenül fogyasztják a szűkös devizát. Ha itthon is olyan minőségű gépeket tudunk előállítani, mint amilyet drága pénzért vásárolhatnánk külföldön, kétszeresen járunk jól.

A Rába dinamizmusa, vállalkozó ke fve Magyarországon közismert. Nem ritkán tóditják és ferdítik is, ami a három folyó város iból időről időre szárnyra kél. Tény, hogy az ec ykori vagonokat készítő üzemben mindig kitolt Inak valamit. Az is tény, hogy a Rába jó néh íny üzemet „lenyelt" már az elmúlt tíz évbe i, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy olyan esetben is, amikor nem a győri központú vállalt t akarta a házasságot... A Kühnét azonban a Rába szerette volna maga mellett tudni. És ízen vágyainak ugyancsak történeti alapjai va inak.

A XIX. század utolsó előtti évtizedébe n a londoni földalatti számára kocsit szállító Magyar Vagon és Gépgyár az 1910-es években elektromos autót szerkesztett a Posta részére, a 20-as években motoros ekét, majd a 30-as évektől 15 lóerős, később 20-25 lóerős tra [torokat gyártott. Ez utóbbi a sokat sejtető Ró ba-mindenes nevet viselte. A nagyvállalat elő: zeretettel állítja ki ez utóbbi gépét a vásároké i a mai nagy gépei mellett.

Ilyen előzmények után — 1974 nyár in - a Magyar Vagon- és Gépgyár ismét „no: rtalgiát érzett" a traktorok után. Csak emléke [tetőül: abban az esztendőben a gyár már ható lik esztendeje készítette a 220 lóerős Rába Dieselmotorokat. De persze többről volt szó, mint a régi emlékek felelevenítéséről. Ekkor a Dunántúlon már léteztek a nagy mezőga dasági rendszerek, a kispesti Vörös Csillag Traktorgyár viszont csődbe jutott. A Rába - méltóan

korábbi progresszivitásához — négy és fél hónap alatt kirukkolt a Rába-Steiger Cougan II. típusú traktorral. Később típust bővített, s az elsőnél kétszer erősebb nagy traktorral ugyancsak elnyerte a hazai mezőgazdászok tetszését.

Ennél a pontnál érthető azonban, hogy hiányérzete támadt. A Rába egy korszerű mezőgazdasági erőgép előállítója lett, azonban nem voltak hasonló teljesítményű korszerű munkagépei. Ilyen előzmények-indokok hatására egyesült a Kühne a Rábával. Ezt követően az „anyagyár", a Rába licencet vásárolt az egyesült államokbeli International Harvester Companytól, a mezőgazdasági gépgyártásban és tervezésben a világon másodikként számon tartott IH-tól.

— Az vezérelt bennünket — így Horváth István műszaki igazgató -, hogy a licenc ne egyetlen típusra, hanem egy egész típuscsaládra vonatkozzék, amelyen belül a lehetséges és szükséges valamennyi variáció kielégíthető.

S ennek az IH licence megfelelt: az IH—720- as ekecsaládban például 54 alaptípus van. Hasonlóképpen licenc útján jutottak az IH tárcsacsaládhoz, a könnyű tárcsacsaládhoz, az IH Cyclo vetőgépcsaládhoz és a többiekhez.

Ezzel el is jutottunk a mához. A Rába mosonmagyaróvári gyára 1983-ban 3 milliárd fo-