Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-07-21 / 14-15. szám
FILM A „SZÉKELY SZOMBATOSOKÉRÓL Kemény Zsigmond történelmi regényének, a „Rajongókénak főhőse az Erdélyi fejedelemség egyik kimagasló vezetője, Péchi Simon kancellár. ö az unitárius vallásból kiszakadó úgynevezett „szombatos” mozgalom tanainak hazai apostola. E mozgalom a XVI. századi hitújítás szellemének egyik szülötte; a reformáció haladó társadalmi küzdelmeinek terméke. Szülőföldje Erdély, a vallás- és felekezeti szabadság „klasszikus” bölcsőhelye. A szombatosság itteni kialakulásával nagyjából egyidőben ezek az eszmék felbukkannak Angliában, ahol követőiket „keresztény zsidók”-nak nevezik és Csehországban, ahol „ábrahámisták”-nak. Ezek a keresztény szekták elismerik ugyan Jézust megváltónak, ám az Ószövetségre hivatkozva kisebb-nagyobb mértékben a zsidó vallás törvényeit teszik kötelezővé a maguk számára. Így például héber nyelven imádkoznak, körülmetiélkednek és — innen elnevezésük — a vasárnap helyett a szombatot tartják ünnepnapnak. Hányatott sorsukról a harmincas években „Székely emberek — zsidó istenek” címmel Bözödi György publikált izgalmas tanulmányt; napjainkban a romániai Kriterion könyvkiadó jelentetett meg róluk riportkönyvet „Vallomás a székely szombatosok perében” címmel. Hamarosan megkezdődnek az előkészületei annak a magyar—NSZK koprodukcióban készülő dokumentumfilmnek, amely az európai kultúrában szinte egyedülálló kis közösségnek a történetét mutatja be. A film rendezője Surányi András, akinek neve a magyar labdarúgás fénykoráról szóló „Aranycsapat” című nagy sikerű film alkotójaként vált ismertté. — Milyen kérdések foglalkoztatják e filmterv kapcsán? — Az erdélyi szombatosság története egyetemes és örökérvényű gondolatokat vet fel. S talán ezek az utolsó pillanatok, hogy felidézzük e közösség megrázó históriáját, hogy bemutassuk; e mozgalom keretein belül miképpen őrzik több évszázados székely kulturális hagyományaikat. Hiszen e sajátos erdélyi kisebbség világában a keresztény, a zsidó és a székely kultúra és hitvilág élemei ötvöződnek. — Milyen módszerekkel készül majd e dokumentumfilm? — Szeretnénk archív kép- és hanganyagokat felhasználni, beszélgetéseket készíteni a vallásukat ma is gyakorlókkal, lehetőség szerint azokban az országokban, azokban a közösségekben, ahol élnek. Szándékunkban áll megszólaltatni néhány tudományos szakértőt is. — Az idén emlékeztünk meg a deportálások 40. évfordulójáról. Ügy tudom, a székely szombatosok történetének egyik legtragikusabb fejezete éppen 1944, amikor Marosvásárhelyről a koncentrációs táborokba deportálják őket. — Pedig helyenként még a választás lehető-' ségét is felkínálják nekik: különféle mentőakciók indulnak és a hivatalos egyházak is tesznek lépéseket megmentésük érdekében. Ám ők akkor sem tagadják meg hitüket, amikor már sejtik, hogy milyen sors vár rájuk. Auschwitz barakkjaiban hol a mindent megbocsátó, megfeszített Jézus, hói a bosszúálló Jehova példája lebeg szemük előtt... — Mely országokban élnek ma székely szombatosok? — Főképpen Romániában — a Székelyföldén —, az NSZK-ban — Köln környékén —, Izraelben és az USÁ-ban. — Szeretnénk felkutatni és megszólaltatni azokat a székely szombatosokat, akik túlélték a háláltáborok borzalmait és mindazokat, akiknek személyes élményeik vannak e közösség történetével, mai életével kapcsolatban. BALÁZS ADAM PULITZER ÉS A szegedi Somogyi könyvtár amerikai magyar dokumentumanyaga, a Vasváry-gyűjtemény — amelynek most elkészült részletes névés tárgymutatója rövidesen nyomtatásban fog megjelenni — számos érdekességet tartogat a kutatóknak. Olyan alig ismert emberi sorsokra, kapcsolatokra derít fényt, mint például a hazától elszakadt két nagy magyar kortárs, Munkácsy, a festő és Pulitzer, az „újságkirály” találkozása Amerikában, a múlt század végén. Munkácsy életében a másfél hónap, amit 1886 végén Amerikában töltött, közjáték volt csupán. A nagy festő ekkor már tizenöt esztendeje élt Párizsban és világhírnév övezte. Külföldön akkoriban legismertebb képét, a Krisztus Pilátus előtt című alkotását kísérte el tengerentúli bemutató körútra. E festménye — amelyet egy philadelphiai nagykereskedő rendelt meg — az eredetinek a mester által saját kezűleg készített másolata volt. A mű New Yorktól Washingtonig, ahol kiállították, osztatlan elismerést váltott ki a keleti partvidék művészetpártoló közönsége körében. Amerikai utazása Munkácsyt további megrendelések szerzésével kecsegtette. Abban a lelkes és ünnepélyes fogadtatásban, amelyben a magyar művész városról városra részesült, nem kis szerepe volt egy honfitársának, kit korábban legfeljebb hírből ismert. A makói születésű Pulitzer József (1847—1911) volt ez, ki kora ifjúságában vándorolt ki és mint világhírű amerikai lapkiadó politikus, a Pulitzer-díj alapítója vonult be az egyetemes sajtó történetébe. Munkácsy látogatása idején ő több, mint húsz esztendeje élt már Amerikában. Részt vett a Lincoln-féle polgárháborúban. Lapjai, a St. Louis Post-Dispatch — amely ma is fennáll —, majd a New York World élén ekkor már országszerte ismert személyiség, aki a világhírnév felé halad. Komoly politikai tapasztalatokkal rendelkezik; az Egyesült Államok kongresszusában az első magyar származású képviselő. Pulitzer nagy tisztelője, pártolója a művészeteknek. Az általa rendelt vagy vásárolt műalkotásokat bőkezűen honorálta. Ebből adódóan a kilencszázas évek elején alapított díja a mai napig nemcsak írói, hanem művészeti teljesítményekért is odaítélhető. Miután elhatalmasodó szembetegsége következtében pár év múlva szinte teljesen megvakult, az utazásai során felkeresett múzeumokban állandó kísérőinek fontos feladata lett a műtárgyak szemléletes leírása. Két nappal azt követőleg, hogy Munkácsi az Újvilág földjére lépett, 1886. november 18-i szá-’ mában Pulitzer lapja a World magyar nyelvű üdvözlő felirattal jelent meg és az alábbi meleg szavakkal méltatta a művész érdemeit: „Ha napjaink nagyobb művészei közül megadatik néhánynak, hogy munkájuk maradandósága révén korszakok, évszázadok múltán az idő a mai értelemben vett klasszikus jelzővel ruházza fel nevüket, Munkácsy Mihály magyar festő igen előkelő helyet fog elfoglalni. Az alkotás nagyszerű képzelőerőt sugall; a maga egyszerűségében pompás, mondanivalóját nem a művészet fortélyaival, hanem egyszerű módon, a géniusz vezette alkotói kéz nyomán fejezi ki. Nézőjét a teljesség tölti el, lenyűgözi... E képet meg kell nézni mindenkinek. A megérdemelt elismerést fogja kiváltani, bárhol mutaják be. Esi Amerika, látva e művet, maga is főt fog hajtani e nagy művész előtt, kinek zsenije alkotta azt. Munkácsy, te salutamus! (légy üdvözölve)!” Tény, hogy a következő napokban-hetekben mindenhol a társadalmi élet előkelőségei fogadták a magyar művészt; bankettek, estélyek egész sorát rendezték tiszteletére. A New York-i magyarok is mindjárt az elején kitettek magukért: a Delmonico étteremben tartott díszvacsorán maga Pulitzer mondta a köszöntőt. A két honfitárs itt találkozott először egymással. Az ünnepélyes eseményen több lapkiadó, politikus és más, országosan ismert közéleti személyiség, illetve a pénzvilág képviselői is megjelentek. A MUNKÁCSY Munkácsy Mihály: Pulitierné portréja (1891) diplomácia részéről ott volt az Egyesült Államok párizsi követe és az osztrák—magyar alkonzul is. Beszédében Pulitzer ezeket mondotta: „Köszöntjük körünkben Munkácsy Mihály urat, a nagy művészt, ki messziről jött idegen e nagy köztársaságban, amiért különösen szívélyes fogadtatás illeti őt... Üdvözöljük, de nemcsak azért, mert nagy művész, hanem mert magyar is. A világ két legszebb országát képviseli itt körünkben. Franciaországot, ahol él és Magyarországot, ahol született.. Köszöntjúk annál is inkább, mert mi, igazi amerikaiak, akiknek földjén ugyan nincs arisztokrácia, készséggel hajolunk meg az erény és a zsenialitás arisztokráciája előtt.” Munkácsy jelentőségét Kossuth és Liszt nevével együtt említve, mondandóját így zárta: „Ma este itt egyszerre érezzük magunkat magyarnak, s amerikainak.” Munkácsy neve közszájon forgott a műértők körében, a helyi lapok magasztalóan írtak róla, egymást érték a személyének szóló meghívások. Karácsony előtt Pulitzer is vendégül látta otthonában, ahol tiszteletére díszes vendégsereg jelent meg az estélyen. Az egyik hazai lap tudósítása szerint a magyar művész, Pulitzer társaságában a Niagara-vízeséshez is elutazott, ahol egy képéhez vázlatot készített. Kettejük kapcsolata ezzel nem merült ki. Röviddel elutazása előtt Munkácsy megrendelést kapott Pulitzer felesége, Kate portréjának megfestésére. E kép némi késedelemmel végül fényképek után, Franciaországban készült el. A kép nem csupán az igényes család tetszését nyerte el, hanem gyűjteményes tárlatokon is kiállították Budapesten és Párizsban. Munkácsy kiadott leveleiből tudjuk, hogy még a kilencvenes évek elején is személyes, baráti szálak fűzték Pulitzerékhez, kik minden bizonnyal vásároltak még tőle. Itt jegyezzük meg, hogy ezzel együtt becslések szerint jelenleg mintegy hatvan Munkácsyfestmény található az Egyesült Államokban, köztük híres Milton-képe is. i DR. CSILLAG ANDRAS 12
