Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-07-23 / 14-15. szám
Kalandos sorsú testamentum „Itt állok, másként nem tehetek” — mondta a hagyomány szerint 1521-ben a wormsi birodalmi gyűlésen Luther Márton, a nagy reformátor, mikor arra kérték, vonja vissza tanait. Azóta szállóigévé váltak e szavak, az emberi helytállás, kitartás példázására. Ebben az esztendőben ünnepük szerte a világon — nem csak a protestáns egyházak —Luther Márton születésének 500. évfordulóját. A volt ágostonrendi szerzetes 1517-ben kifüggesztette Wittenbergben 95 tételét, mely az egyházi élet gyökeres változását hozta. Az addig használt latin helyett bevezette az anyanyelven történő bibliaolvasást és prédikálást, megtámadta a cölibátust, a papi nőtlenséget. Híveinek száma gyorsan nőtt, s akaratán kívül is Luther egy új egyház — az evangélikus — alapítója lett. A Luther-évforduló Magyarországon is jeles esemény. A reformációs tanok hamar követőkre találtak hazánkban is. A huszitizmus, a flagelláns s más antifeudális színezetű vallási mozgalmak, melyek a hatalmasságokkal szálltak szembe, az egyházi visszaélések ellen támadtak, előkészítették a talajt a reformációnak. Évszázadok során különös Luther tisztelet alakult ki, s a Luther-rózsa, mint szimbólum is általánosan használttá vált. 1982-ben Luther-emlékbizottságot alakítottak egyházi és világi kutatók részvételével. Ők készítik elő azt a tudományos szimpoziont, melyet a Tudományos Akadémiával összefogva rendeznek meg az évforduló kapcsán. Külön tanulmánykötetet adnak ki, a Szépművészeti Múzeum kiállítással adózik a reformátor emlékének, s a Corvina Kiadó gondozásában nemrég jelent meg egy reprezentatív könyv Luther végrendeletéről. Az ünnepségsorozatnak különös érdekességet ad, hogy Luther Márton végrendelete a Magyarországi Evangélikus Egyház tulajdona. Az értékes okirat eredetijét az Evangélikus Egyház Országos Levéltárában őrzik, páncélszekrényben. Fakszimiléjét a Deák téri Evangélikus Országos Múzeumban láthatjuk. Itt beszélgettem a múzeum igazgatójával, az egyháztörténet professzorával, dr. Fábiny Tiborral a testamentum sorsáról. — Mikor és hogyan keletkezett a végrendelet? — 1542. január 6-án, Wittenbergben készült. Luther ekkor már gyakran betegeskedett, s úgy gondolhatta, itt az ideje, hogy végrendelkezzen. Tartalma teljesen újszerű, eltér a kor szokásos végrendeleti formáitól, ugyanakkor bepillantást enged a sajátos korviszonyokba és Luther személyiségébe is. Luther modern testamentumában legyőzte a régi német törvénykönyvön alapuló örökösödési jogrendszert, mely kimondta, hogy csak a gyermek örököl. Végrendeletét az akkor szokásos hét pecsét és hét tanú helyett Luther három közvetlen munkatársa, Melanchton, Creúciger és Bugenhagen írta alá. Luther egyedüli örökösévé és gyermekei gyámjává feleségét, Katharina von Borát teszi, hogy ne ő függjön a gyerekektől, hanem ők tőle, mert a gyerekek sokszor hálátlanok. Szemben a korabeli törvényekkel Luther ezzel a női egyenjogúságot is kimondja. Luther közjegyző nélkül készítette végrendeletét, arra hivatkozva, hogy ő „nótárius Dei”, vagyis „Isten jegyzője”. — Mi lett a végrendelet további sorsa? — 1544. február 1-én Luther bemutatta végrendeletét Hans Lufit városbírónak. Majd 1546. február 18-án meghalt. Néhány héttel halála után özvegye kérelmet nyújtott be János Frigyes választófejedelemnek, aki kegyelmesen megerősítette és hatályba léptette azt. A jogi kellékeiben hiányos, szabálytalan végrendelet elérte célját. Aztán egy ideig eltűnik szemünk elől, valószínűleg a fiúág őrzi, míg az utolsó Luther, Martin Gottlob meg nem hal. A következő dátum 1706, mikor Samuel Benedict Carpzow, a szász fejedelem egyházfőtanácsosa arról tudósít, hogy Luther végrendelete az ő birtokában van. Több nemzedéken át a Carpzow család tulajdona, míg 1803-ban Johann Benedict Carpzow, a család utolsó férfi tagja meghal Helmstedtben. — Hogyan került Magyarországra az értékes okirat ? — Carpzow veje, egy bizonyos Conrad Henke, 1804. február 7-én elárverezi Helmstedtben a család szellemi értékeit, ősnyomtatványokat és a többi között Luther végakaratát. Egy katolikus magyar műgyűjtő, Jankovich Miklós vásárolta meg ezeket 40 aranyért. Majd a műgyűjtő, jeles adakozó lévén, 1815-ben hivatalos ajándékozási szerződésben az ágostai hitvallásúaknak (evangélikusoknak) ajándékozta a végrendeletet és több levelet. De a végrendelet továbbra is a Jankovich-házban maradt, majd a múzeum kerti öreg múzeumba került. Kossuth Lajos táblabíró is közbenjárt, hogy adják át a lutheránus egyházat jogosan illető végrendeletet. 1845-ben került sor — végre — a hivatalos átadásra. Azóta is piros bársonytokban, vaskazettában, páncélszekrényben őrizzük az egyház levéltárában. — Az 1870-es években felmerült, hogy talán nem is ez az eredeti . . . — Igen. Ehhez hozzájárult egy bécsi lapban megjelent „kacsa” is. 1878-ban az egyház hat tagú bizottságot kért fel, hogy vizsgálják meg szakmailag az okirat hitelességét. Még folytak a kutatói munkák, mikor 1879-ben a Bécsben megjelenő Wiener Fremdenblatt hasábjain, Kari Reuss tollából, egy légből kapott hír kelt szárnyra. Az álnéven író úr azt állította, hogy Luther eredeti végrendeletét Heidelbergben őrzik, a magyarországi csupán másolata ennek. A cikk sokakat megdöbbentett, de a papíron található vízjel, s Luther idős kori kézírása egyértelműen eldöntötte a testamentum hitelességét. Még érdekességként elmondanám, hogy az egyház megpróbált utánajárni, ki állhat az álhír mögött, de a cikk szerzőjének és forrásának nyoma veszett. — Azután csöndben aliidta álmát a reformátor végakarata, míg — ha jól tudom — egy „bizalmas” jelzésű levelezés indult meg, mely egészen a náci birodalmi kancelláriáig vezetett. . . — A wittenbergi Lutherhalle jóvoltából kaptam meg azt az érdekes levelezést, melyet egy bécsi műgyűjtő, Trenkwald kezdeményezett, Í936-ban. A Lutherhalle akkori igazgatóját, Thulint kereste fel, és kérte, hogy próbálja rávenni az evangélikus egyházat a végrendelet eladására. Trenkwald úr busás haszon mellett, még „jó pontot” is akart szerezni Hitlernél. Több levélben sürgette Thulint a magyar válasz felől. Mikor látta, hogy az ügy nem az általa elképzelt gyorsasággal halad, barátjához, Roth német követségi tanácsoshoz fordult, járjon közbe Hitler adjutánsánál, és a birodalmi kancellária gyakoroljon politikai nyomást az evangélikus egyházra, hogy kiadják a végrendeletet. Trenkwald agilitásának köszönhető, hogy Thulin professzort 1941 februárjában tárgyalásra hívják a Führer főhadiszállására. Nem sokkal ezután Thulin Budapestre utazik, hogy a magyar evangélikus egyház vezetőit meggyőzze. Egyházunk akkori vezetőinek érdeme, hogy 1941. június26-án báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő és dr. Kapi Béla püspök diptomatikus, de határozott levélben elhárították a kérést, azzal, hogy a Jankovieh-féle ajándékozási okirat nem teszi lehetővé az ajándék átruházását, így visszautasították a végrendelet kiszolgáltatását. Ezzel véget ért a Luther-testamentum kalandos útja. Az idén az NSZK-ba viszem egy Luther-kiállitásra, de remélem szerencsésen visszatér. SZENT-IVÁNYI ILONA 36
