Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-07-23 / 14-15. szám

rí >**-4 d+\f\r *** fvv(v mm ’wf W -fr/iHH-*. vrif*1*'* J"F&* '£'& hvt ***, ítvf ****» £*>■) *^fíyfr é*é> «rA íUwv a *k & 11 v<*W ^ ^ yi^r&o Ptuj y& ti fr ff ú\4 ^ wfr 4~*<' "te' L& £* l&rr frkU ^4? MM ,vj«x£& *w ^ 5 1. Luther Márton mint a teológia dok­tora (id. Lucas Cra­nach rézmetszete, 1521., részlet) 2. Luther utolsó lak­helye Eisleben váro­sában 3. Id. Lucas Cranach olajfestménye 1540 körül (Részlet) 4. A végrendelet első sorai 5. Luther hálószobája, ahol elhunyt 6. A végrendelet be­fejező sorai REPRODUKCIÓ: GÁBOR VIKTOR > *r> 4/ír Or* ‘ 'y*d 4 yO , ^ />* *~~*/&* dr* Qt4+rf J**0t -/)■ y *r> *»2 >~4- y4Wv -t^v-m ^ ,n jT T*^) y^rj/y» „ i r 4- * /i-t ío4ti>--*%, Luther „Én, dr. Luther Márton, e saját kezű írásommal kinyilvánítom, hogy kedves és hű feleségemnek életfenntartására, vagy amint mondani szokták, szabad tetszése szerinti örök használatra adtam és e levelem erejénél fogva a mai napon adom először a zülsdorfi birtokot, amint azt megvettem és rendbe hozattam mindaz­zal, ami rajta eddig volt; másodszor a Bruno-féle házat lakásul, amint azt Wolffom nevére megvettem; harmadszor a körülbelül 1000 forint értékű serlegeket és ékszereket, vagyis az arany és ezüst gyűrűket, láncokat és ajándékpénzeket. Azért cselekeszem így, mert először is ő engem mint kegyes és hű házastárs mindenkor szeretett, meg­becsült és gondozott. Isten gazdag áldásából öt élő gyermekkel megajándékozott — éljenek még, adja Isten, sokáig — és fel is nevelte őket; másodszor azért, hogy ezt az adósságot, amivel még tartozom — ha életemben nem tudnám letörleszteni — magára vállalja és kifizesse. Ez tudtommal 450 fo­rintot tesz ki, vagy talán még annál is többet; harmadszor és kiváltképpen azért, mert azt akarom, hogy ne ő lássa azokat a gyermekek kezében, hanem azok az övében, s hogy azok őt megbecsüljék és neki engedelmeskedjenek, amint Isten rendelte. Mert jól láttam és tapasztaltam, hogy az ördög a gyermekeket gonosz és irigy rágalmazók által e parancsolat ellen uszítja és ingerli, ha még oly jámborok is, különösen akkor, ha az anyák özvegység­re jutnak, a fiúk megházasodnak vagy a lányok férjhez mennek, mert gyakran gyű­löli az anyós a menyét vagy a meny az anyósát. Én ugyanis azt tartom, hogy tu­lajdon gyermekének az anya a legjobb gyámja, aki a birtokot és a hagyatékot nem a gyermekek kárára és hátrányára, hanem hasznára és javára fordítja, hiszen a gyer­mek az ő teste és vére, akit szíve alatt hordott. És ha halálom után arra kényszerülne vagy arra lenne egyébként is oka —■ mert Istennek dolgát és akaratát én nem irányíthatom —, hogy sorsán változtasson, ak­kor is bízom abban, amit ezennel lelkére is kötök, hogy anyai szeretettel bánjék minden gyermekünkkel és hűségesen osszon meg velük mindent, akár vagyont, akár egyebet, úgy, amint illik. És ezennel alázatosan kérem is az én kegyelmes uramat, János Frigyes választó­­fejedelmet, hogy ezt az adományt, ületve hagyatékot kegyelmesen védje és kezel­je. Kérem egyben minden jó barátomat is, hogy legyenek tanúi az én drága Ka­támnak és keljenek védelmére, ha őt bárki haszontalan rágalmazó vádolná vagy gyalázná, hogy ő talán eltitkol valami készpénzt, hogy szegény gyermekeit attól megfossza vagy elüsse. Én tanúskodom afelől, hogy itt nincs pénzkészlet, csak azok a serlegek és ékszerek, amelyeket a hagyatékban fentebb felsoroltam. Egyébként is mindenki előtt nyilvánvalók a számadások, hiszen tudják mennyi bevételem volt az én kegyelmes uramtól, amin kívül egy fillér vagy egy szem bevételem sem volt mástól, kivéve az ajándékokat. Ilyen fentebb előfordul az ékszerek között is, rész­ben még most is adósság terhe alatt. Ebből a bevételből és az ajándékokból én bi­zony sokat építkeztem, vásároltam, nagy és költséges háztartást vittem. Ezért is kell különös és csodás áldásnak tartanom, hogy mindéit előteremthettem és nem is csoda, hogy nincs semmi készpénzem és csoda, hogy nincs adósságom. Mindezt azért kérem, mert ha az ördög hozzám nem is bírt közelebb férkőzni, Ka­támat bizonyára már csak azért is könnyen megkörnyékezheti, mert ő Márton doktor hitestársa volt és hála Istennek még ma is az. Végül mindenkit kérek - mivel az ajándékozás és az életjáradék dolgában nem használtam jogi formulákat és kifejezéseket, amire okom volfc- tekintsenek olyan­nak engem, amilyen valóságban vagyok. Vagyis égen és földön, sőt pokolban is jól ismert tekintélyes bírónak, akiben sokkal jobban lehet bízni és hinni, mint akár­milyen jegyzőben. Mert ha Isten, a minden irgalmasság atyja az ő drága Fiá­nak evangéliumát rám, átkozott, szegény méltatlan és nyomorult bűnösre bízta és engem abban hű és igaz szolgájává tett, mindeddig megtartott és talált, sőt általam a világon sokakat is megnyert és mivel engem az igazság tanítójának tartanak a pápa átka és a császár, a királyok, a fejedelmek, a papok és igen, minden ördög ha­ragja ellenére, higgyenek hát nekem sokkal inkább itt, ebben a kis dologban. Ki­váltképpen, mivel itt van az én jól ismert kézírásom, remélem ez elég ahhoz, hogy mondják és tanúsítsák, hogy ez doktor Luther Mártonnak - Isten jegyzőjének és evangéliuma tanújának- komoly és jól átgondolt akarata, amit saját keze és pecsét­je bizonyít. Kelt és kiadatott Vízkereszt napján 1542-ben. Luther M. Én, Melanchton Fiilöp, tanúsítom, hogy ez dr. Luther Márton tisztelendő úrnak, a mi drága tanítónknak és atyánknak a véleménye, akarata és kézírása. Én, Creuciger Gáspár ár., tanúsítom, hogy ez tisztelendő Luther Márton doktornak, a mi drága atyánknak a véleménye, akarata és kézírása. Miért is magam saját kezemmel aláírtam. Én, Bugenhagen János Pomeranus dr. ugyanezt tanúsítom, saját kezemmel.” FORDÍTOTTA: DR. FABINY TIBOR 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom