Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-09-17 / 18-19. szám
Szent-Györgyi Albert ifjúkorában FOTO — MTI Máig is büszkén őrzök íróasztalomban egy idestova tízéves meghívót, amelyet még mint egyetemi hallgató kaptam. Az előadást — merthogy arra szólt a meghívás — az ELTE természettudományi karának egyik kisebb termében hirdették meg, de idejében megtudtuk, hogy az óriási érdeklődésre való tekintettel a Gólyavárat, az egyetem legnagyobb előadóját nyitják meg a különleges alkalomra. Emlékszem, zsúfolásig megtelt a hatalmas terem, felfokozott várakozástól izgatott diákok és tanárok szorongtak a padokban. Nem akármilyen előadót vártunk: Szent-Györgyi Albertet. Egyszerre csak valahol mozgolódás támadt, s a kísérők tömegétől közrefogottan megpillantottam egy galambősz fejet. ő volt az. A törékeny termetű, akkor nyolcvanéves tudós fiatalos fürgességgel sietett le a katedrához, miközben felzúgott a taps. Az elektronok szerepe az életjelenségekben. Ez volt előadásának címe, s bár sok mindenről szólt, amiről akkor még nem tanultunk, Szent- Györgyi előadásmódja mágikus erővel vonzott, s érteni vélvén a hallottakat, buzgón jegyzeteltem. A rák kialakulásáról beszélt, meg arról, mitől változik meg, barnul meg a színtelen fehérjék színe bizonyos reakciók hatására. Szemléltetésül néhány kémcső szolgált, de úgy éreztem, kémcső és barna löttyök nélkül is elhiszem, amit mond. Már csak azért is, mert az idős tudós fejtegetéseit a rákról, hétköznapjaim egyik-másik unalmasan szürke előadója elnéző mosollyal fogadta, s e kiskaliberű kétkedés eleve mellé állított. „Az én problémám az, hogy általában mindig két lépéssel vagyok mások előtt. Egy lépés még csak hagyján, de kettő már sok. Mikor felfedeztem a hexuronsavat, minden szakember azt mondta, hogy ez nem lehet a C-vitamin, de mégis ezért kaptam Nobeldíjat 1937-ben” — olvasom most megjelent válogatott tanulmánygyűjteményében. Most, tíz évvel később, már valamelyest értő fejjel láttam neki Szent-Györgyi rákkutatásról szóló írásainak, s nem szégyellem, kritikusi szemszögből is nagy hatást gyakorolt rám, tudva hogy egy tartalmas élet sokadik fellángolásának tudományos eredményeit olvasom. Szent-Györgyi Albert most ünnepli 90. születésnapját, s bármennyire Szegedi laboratóriumában FOTO: BOJAR SÁNDOR Szent-Györgyi Albert kilencven éves Egy tévéfelvételen vártuk a Magyar Orvosok Világtalálkozójára, melynek fő védnöki tisztét elvállalta, megromlott egészségére hivatkozva már nem tudott eljönni. Ezt a tényt szinte alig lehet elhinni, hiszen a most kiadott kötetből egy örökifjú tudós portréja bontakozik ki, egy olyan emberé, akitől misem áll távolabb, mint a testi-FOTO: RÉVÉSZ TAMAS lelki fáradtság. Hiszen hetvenhét évesen, Az őrült majom című, annak idején nagy port felvert könyvében még a szex-szel is foglalkozik. E publicisztikai-filozófiai töltetű, a fegyverkezés ellen szót emelő írását különösen aktualitása tette számomra érdekessé. (Kár, hogy a kötet csak részleteket tartalmazott belőle.) Hi-80 éves karában szén a majom, vagyis mi, emberek sajnos még mindig nem komolyodtunk meg, s még mindig nem biztos, hogy „képes lesz-e az ember túlélni azoknak a társainak a mesterkedéseit, akik — úgy látszik — gyakran inkább eszeveszett majomként, mint épeszű emberként cselekszenek.” Azt hiszem, a tudósok nem azért kapják a Nobel-díjat, mert érdekesen, olvasmányosan tudnak megírni bármit, legyen az természettudomány, vagy önéletrajzi mű. Ha ezt a képességet is beleszámítanák, Szent- Györgyi Albert kétszeresen is Nobel-díjas lehetne. Kétlem ugyanis, hogy sok olyan tudós volna, akinek munkáin ennyire átsugározna színes, eredeti egyénisége, merész gondolkodásmódja, őszintesége, sőt bölcs humora. Persze, akinek az élete ennyire bővelkedett a kalandos fordulatokban, az újrakezdés nehézségeiben, s a zajos sikerekben, annak könnyű az ilyenfajta fogalmazás. A kötet azonban nemcsak az előbbiek miatt értékes olvasmány. Egy nagy tudós gondolkodásának fejlődését kísérhetjük nyomon a tudomány haladásának sodrában a különféle kutatási ágakban, mint a C-vitamin, az izomkutatás, a bioenergetika, a bioelektronika, vagy a rákkutatás. S egyenesen megható az a kitartás és a munkához való ragaszkodás, amellyel a hetvenes években, amikor anyagi támogatás híján nehézségei támadtak, alapítványt hozott létre a rákkutatás elősegítésére. Ma ehhez az alapítványhoz négy Nobel-díjas tudós és egy sereg egyéb kutató sorolható, akik különböző laboratóriumokban dolgoznak. Szent-Györgyi Albert bebizonyította, hogy még ma is képes arra, hogy mozgósítsa és maga mellé állítsa a szakma kiválóságait. Szent-Györgyi professzor nemrég állítólag egy Woods Hóiéba látogató magyar vendég előtt megjegyezte, hogy szégyellné magát a hatalmas óceán előtt, ha csak jelentéktelen sekélyes gondolatai támadnának. Aki azonban elolvassa a Gondolat kiadónak a Könyvhétre megjelent kötetét, láthatja, hogy gondolatai szerzőjükre méltán jellemzőek. S mivel e szerény írás egyben születésnapi köszöntő is szeretne lenni, kíváncsian várjuk a többi eddig megjelent Szent-Györgyi-tanuhnányt, s a remélhetően ezután megjelenő műveket. PALUGTAI ISTVÁN 24 t
