Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-09-17 / 18-19. szám
• • ütvén éve volt AIV. Cserkész Világtalálkozó Gödöllőn Bodnár Gábor könyvéből tudom — „A magyarországi cserkészet története” —, hogy a Browensea Islandon megrendezett cserkésztáborozás után, — amely az első volt a világon — már három évvel, 1910-ben létrehozta a Budapesti Református Ifjúsági Egyesület az első magyar cserkészcsapatot. A magyarok minden nagyobb cserkésztalálkozón eredményesen szerepeltek, de így is meglepetés volt, hogy Magyarország kapta a IV. Világtalálkozó rendezési jogát. A JAMBOREE GÖDÖLLŐN A IV. Világtalálkozó fő gondolata a világ ifjúságának testvérisége volt: a Trianon-ellenesség csak hangfogóval történt. Bodnár Gábor már említett könyvében így ír erről: „Sokan felvetették a kérdést, lehet-e ilyen atmoszférában a különböző, esetleg ellenséges nemzetek fiait békességben együtt táboroztatni? Lehetett. Egy külföldi cserkészújságban jelent meg: ”»A jamboree légköre őszinte és baráti volt. A jamboree két hetét semmiféle nemzeti ellentétből fakadó súrlódás nem zavarta. Ebben van a jamboree értelme és értéke.«" A jamboree kifejezett nemzetek közötti találkozó. A nyelvek, nemzeti szokások, különlegességek tiszteletbentartása arra mutat, hogy a résztvevők őszintén óhajtják egymást megbecsülni, egymást megszeretni. Emellett azonban nemzeti jellege volt minden egyes tábornak. Minden nemzet úgy jött, hogy bemutassa nemzeti egyéniségét. A méretek tiszteletreméltóak: öt világrészből 54 nemzetet képviselő, 30 nyelvet beszélő, 14 valláshoz tartozó 26 ezer cserkész volt jelen. (A jamboree egyik érdekessége, hogy például az amerikai csapatban négy magyar származású fiatal is volt. A szervezésben komoly szerepe volt Kolozsvári Bélának, aki a háború végén nyugatra került, sokat tett az USA-ban a magyar cserkészetért; 1970-ben az anyanyelvi mozgalom egyik alapítójaként a Védnökség tagja lett.) A Magyar Ifjúság — a hazai ifjúsági mozgalom lapja — Széchy András cikkével emlékezett meg a fél évszázad előtti gödöllői cserkész Világtáborról. A szerző — többek között — így ír: „A jamboree megrendezésével több célt akartak elérni a magyar kormányzati körök. Mindenekelőtt a horthysta rendszer viszonyainak, ideológiájának és külpolitikájának — irredentizmusának — nemzetközi elismertetését és népszerűsítését. Másrészt a sajátos színezetű, erősen egyházi és nacionalista alapokon nyugvó hazai, főleg középiskolai elit serdülőmozgalom fellendítését. S nem utolsósorban az idegenforgalom gyarapítását.” Széchy írásának egy későbbi helyén a következő megállapítást olvashatjuk: „Hóman Bálint kultuszminiszter a magyar társadalomhoz intézett felhívásában aláhúzta: a jamboree nem csak a cserkészek ünnepe, hanem minden iskolásé, a kötelező katonai elöképzési szervezet — a leventemozgalom — valamennyi tagjáé és a pedagógusoké, mert ez a »nemzetnevelés« nagy ütközete." JELLEMZŐ VONÁSOK A cserkészet világnézeti nevelése terén a vallásosság és a Trianon-ellenesség volt az alappillér. (Sík Sándor, a népszerű pap-költő szinte a cserkészet első napjaitól kezdve a mozgalom egyik vezetője volt.) A kormányzat felkarolta és támogatta a cserkészetet, a politikai élet egyik vezéralakja: Teleki Pál lett a főcserkész. A cserkészmozgalomban azonban kezdettől érvényesült az „eredet” hatása: az angol modell iránti rokonszenv, amely kiterjedt a politikára is. Nálunk a cserkészet elit-mozgalom volt, mindenekelőtt a diákifjúságot fogta át. Voltak kísérletek a munkásfiatalság megnyerésére is, de ezek nem nagyon sikerültek. A falusi fiatalsághoz alig jutottak el. A leánycserkészet mindig gyengébb maradt; így van ez annak ellenére is, hogy 1939-ben Magyarországon volt az úgynevezett Pax-Ting táborozás, amelyen négyezer lánycserkész jelent meg, a különböző országokból és ilyen létszámú leányrendezvény nem nagyon fordult elő a cserkészet történetében. Korán megvalósították az alapos vezetőképzést. Nagy súlyt helyeztek a tábori élet romantikájára. Kiterjedt sporttevékenységet folytattak, jelentős volt a víziélet, a vitorlázó repülés. A cserkész-világmozgalom alapítójának, lord Baden-Powell angol tábornoknak, aki résztvett a gödöllői Világtábor munkájában is, részletesen kidolgozott nevelési rendszere volt, amelynek alapelveit a Magyar Ifjúság cikke így foglalja össze: „A természet szeretete és ismerete, a gyakorlatiasság, a testi edzettség, a gyermekek, serdülök fejlődési sajátosságaihoz igazodó próbák egymásutánja, a romantika, az emocionalitás, a szimbólumok előtérbe állítása a jellemformálás folyamataiban, a katonás szervezettség, a közösségi szolidaritás erősítése, s mindezeknek az uralkodó birodalmi eszme és erkölcs szolgálatába állítása.” A FOLYTATÁS A történelmi igazság érdekében el kell mondanom azt is, hogy a harmincas évek végén a magyar szélsőjobboldal, amelynek szemében a cserkészet helyett Németországban létrehozott „Hitler-Jugend” volt a követendő példa, élesen támadta a cserkészmozgalmat. Feloszlatását vagy legalább a leventemozgalommal való öszszeolvasztását, militarizálását követelték és ezen a téren 1942-ben — kisbarnaki Farkas Ferenc működése során — részben el is érték céljukat. Széchy András — többször idézett cikkében — hangsúlyozza azt is, hogy nálunk „működtek olyan csoportok is, amelyek együttéreztek a haladó, sőt forradalmi törekvésekkel. Egyes csapatok, cserkészvezetők és cserkészek támogatták az 1918-1919- es forradalom ügyét, amelyért később súlyos büntetésekkel és megbélyegzéssel sújtották őket. A két világháború között többen is szembeszálltak a cserkészet mililarizálásával, fasizálásával, a »faji megkülönböztető« intézkedésekkel, pl. a zsidó vallású cserkészek kizárásával. Volt a cserkészetnek olyan irányzata, amely Ady, Bartók, Kodály, Móricz, Györffy István és a falukutató-népi írók szellemében sokat tett a magyar folklór, a szociográfia a munkás-paraszt fiatalokkal való barátkozás ápolásáért, s különösen a harmincas évektől bekapcsolódott az antifasiszta függetlenségi népfrontmozgalom akcióiba is. Ezek az irányzatok a felszabadulás után kísérletet tettek a cserkészmozgalom demokratizálására. Erőfeszítéseiket azonban a levitézlett, reakciós cserkészkörök, melyeket mindenekelőtt az akkori katolikusprímás, Mindszenty József bátorított, 1945— 1946 fordulóján igyekeztek megakadályozni, s a cserkészmozgalmat a népi demokratikus fejlődéssel szembefordítani.” 1946-ban feloszlatták a demokratikus ifjúsági mozgalommal szembekerült cserkészszövetséget és haladó cserkészszervezet létesült, amely 1948 őszén egyesült a demokratikus gyermekszervezettel, beolvadt az egységes úttörőmozgalomba. Sok nyugati országban ma is tevékeny a cserkészmozgalom. „A csapatok egy része pozitív szerepet játszik a külföldön élő magyarok anyanyelvi nevelésében, a magyar kultúra és^ hagyományok ápolásában”, írja Széchy András. NÉHÁNY KÖVETKEZTETÉS Az erős magyarságélmény, amely a magyar cserkészetre jellemző volt, megmaradt a nyugatra került családok volt cserkészvezetőiben, tagjaiban és átsugárzott a befogadó országokban született gyerekekre is. Ez a magyarságkép korszerűtlen, múltbaforduló — ez elhangzott minden olyan találkozásnál, amelyet a Magyarok Világszövetsége vezetői, vagy a Magyar Hírek munkatársai tartottak cserkészvezetőkkel, akik szembesíthették a bennük élő „magyar image”-t a szülőföldön kapott élményekkel Mégis szilárd alap a cserkészek magyarságélménye, amelyre építeni lehet, megújítva a szülőföldön nyert mai élményekkel. Az anyanyelvi mozgalom, amely nem „szervezet”, nem zárt keret, hanem éppen mozgalmi jellegénél fogva nyitott, együttműködhet a magyar cserkészet azon csapataival, melyek készek a közös erőfeszítésekre, a közös érdekek alapján — elvi engedmények nélkül — az anyanyelv és a magyarságtudat megőrzése nagy feladataiban-SZ. M. 25
