Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-12-24 / 25-26. szám

]fl1 és azonnal megkezdték a sérültek ellátását. Egy szomszéd tanyáról odarohanó parasztember szabadí­totta ki a feleségemet a roncsok szorításából, autók álltak meg az úton és jöttek segíteni. Egy órán belül mindenkit lehordták a völgy aljára és a sérülés súlyosságától függő sorrendben szállították el az élő embereket. Ha nem ilyen jól szervezett a mentés, többen a helyszínen egyszerűen elvéreztek volna... Pallai József né: annak az oszt­rák farmernek a tekintetére még mindig emlékszem. Legközelebb akkor tértem magamhoz, amikor a kórházban levágták rólam a ru­hát. A férjem nevét kiáltoztam, s segítőkészségükre jellemzően be­toltak Józsihoz a műtőbe, egymás mellé állították a két műtőkocsit, hogy láthassuk egymást: élünk ... A kórházban Soós lmréné: Először úgy tud­tuk, csak öt halott van, délután mondták, hogy tizenhárom. Engem kért meg a csendőrtiszt az azono­sításra, mert én voltam viszony­lag a legjobb lelki és fizikai álla­potban. Potyogtak ugyan a köny­­nyeim, de arra gondoltam, ezt meg kell tennem, mert különben az én Ildikóm otthon azt hiheti, mi is odavesztünk... Pallai József: Orvosi műszereket gyártunk, így talán a laikusoknál többet értünk az orvosi dolgokhoz. Ellátásunkról és kezelésünkről csak felsőfokú jelzőket használha­tunk. Gyorsaság, segítőkészség, szakszerűség jellemezte az oszt­rák orvosok munkáját. Az első órákban a legnagyobb gondot az okozta, hogy nem tudtuk közölni a panaszainkat, mert nem tudunk németül. De ez is hamar megoldó­dott, megjelent az ágyamnál dr. Vadon Mária, a grazi tartományi kórház orvosa, és segítségével át­hidaltuk a nyelvi nehézségeket. Másnap már sok magyar látoga­tónk volt, mindenkit a segítőkész-Egy grazi újság híradása: „A Medicor debreceni Orvosi Műszergyára igazga­tójának, Pallai Józsefnek a betegágyá­nál; az FC Sturm Graz „idegenlégiósa” Szokolai László labdarúgó és menedzse­re Gáspár István Soós Imre és felesége: „Tudatom, hogy gyógyulunk..." Sárközi Tibor: „Szeretnék vissza­menni .. ség vezérelt. Fogkefét, borotvál­kozó eszközöket, gyümölcsöt, újságokat hoztak, nem szenved­tünk hiányt semmiben. De legjob­ban a magyar szónak örültünk ... Soós Imre: Láthatja, itt vannak a megcímzett borítékok, azoknak írok, akiknek fel tudtam jegyezni a címét. Jobban Tamás, Németh Mária, Sass János, Molnár Julian­na, dr. Zimnich Béla, Zentai Jenő, Maurer Ildikó, Frau Nádié Kon­­radsheim, Binder Jozefin, Walbur­ga Longin címére megy a levél, tudatom velük, hogy hazajöttünk, már gyógyulunk. Járt az ágyunk­nál egy ott élő katolikus pap is, felajánlotta a szolgálatait, de mondtuk: mi nyakas, debreceni kálvinisták vagyunk ... Sárközi Tibor: Nyaktól lábig gipszben feküdtem, nem tudtam feljegyezni látogatóim címét, de megismerném és szeretném is viszontlátni őket. Jobb szó híján, már néha túlzásnak is tűnt gon­doskodásuk. Hallottam, hogy az elszakadt ruhák helyett újakat hoztak, volt aki a férje papucsát és köntösét kapkodta össze otthon, csakhogy segíthessen. Az egyik betegtársam apró elektronikus játékot kapott ajándékba, és úgy örült, mint egy gyerek, amikor le­győzte a gépet... Soós lmréné: Grazi magyar ba­rátaink közvetítették az üzenete­ket a különböző kórházakban fek­vő házastársak között. Telefonál­ni, ugye, nem tudtunk, a levélvál­tás volt az egyetlen lehetőség an­nak megtudakolására: hogy vagy? megvan-e mindened? eszel-é ren­desen? Levélpapírt és kopertát hoztak, aki nem tudott írni, az diktálhatta a hazaszóló levelet. A bepiszkolódott ruhaneműket tisz­títóba vitték, újakkal egészítették ki. Höfler fogadós is ajándékokat hozott és felajánlotta, nogy a ha­zautazni nem tudó kórházból elbo­csátott betegeknek ingyen szál­lást ad. Tehát nemcsak az ott élő magyarok segítettek önzetlenül, hanem az osztrákok is! Az egyéb­ként szigorú rendet tartó kórhá­zakban a magyarokhoz a nap minden percében szabad volt a bejárás. Itthon November elején az utolsó beteg is elhagyhatta a grazi kórházat, fi­ba János gépkocsivezetőt ausztriai előzetes letartóztatásából kienged­ték és hazatért Debrecenbe. Az osztiák-magyar szakértői bizott­ság jelentése a baleset okairól még ismeretlen. Vádemelés és íté­let még nincs. LINTNER SÁNDOR 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom