Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-12-24 / 25-26. szám
A kárhogyan is nézem-forgatom: különleges iskola ez a rochdale-i! Először is azért, mert itt vasárnaponként folyik a tanítás, s az is mindössze két óra hosszat tart. Másodszor azért, mert itt nincs se osztályozás, se bizonyítványosztás. Harmadszor azért, mert együtt jár ide a hatesztendős pöttöm gyermek és a kétgyermekes családanya. És végül azért különleges ez az iskola, mert „tantermei” a Manchesteri Kossuth Magyar Egyesület klubjában, az étteremben, az irodában, a játékszobában, a színpadon vagy az öltözőben találhatóak. Igen, a Manchesterhez csatolt városka, Rochdale, ad otthont március 12-e óta a magyar klubnak és benne a magyar nyelv őrzését, ápolását és tanítását szolgáló különös iskolának. De iskola már volt akkor is, mielőtt még a manchesteri és környéki magyarok „összedobták” volna a klubház és a telek leelőlegezéséhez szükséges 20 000 fontot, nyakukba vették VÁZLATOK EGY KÜLÖNÖS ISKOLÁRÓL volna a harmincvalahány ezer fontos kölcsönt, és nekiláttak volna, hogy saját kezzükkel helyrepofozzák, megszépítsék, berendezzék saját otthonukat. Ennek előtte öt éven át — együtt a klubbal — az iskola egy réges-régi bérelt épületben, egy kiérdemesült liberális pártházban működött, és még korábban pedig hol itt, hol ott: egy vasárnap délelőttre kibérelt templomhelyiségben, alkalmanként néhány fontért bérelt tantermekben. Németh Józsefné, Szélesi József és felesége ma már csak derülnek, amikor az iskola hőskorát idézgetik. Pedig nehéz idők voltak azok! Nehezek, mégis szépek, emlékezetesek ... Az iskolaalapító, ahogyan a klubtagok elmondják, Németh Józsefné volt, „az Erzsiké” — ahogyan itt nevezik. Éppen tíz esztendeje, hogy felfigyeltek rá: azokban a családokban, amelyekben csak az egyik szülő magyar, ahgalig vagy egyáltalán nem beszélnek odahaza magyarul. Márpedig a gyermekeket, esetleg angol honos édesanyjukat is valami módon rá kellene kapatni a magyar szóra, hogy az óhazá-4 14
