Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-10-15 / 21. szám
BESZÉLGETÉSEK EGYESÜLETI VEZETŐKKEL CSERVÁK ERNESZTINA (Rochester) — A rochesteri Hungarian American Clubot Kovács Sándor vezeti, jómagam a „kultúrfelelős” tisztségét látom el. A városban és környékén mintegy 450 magyar családot tartunk számon, körülbelül a fele szokott reszt venni rendezvényeinken, amelyeket a férjem munkahelyén tartunk. Évente két „piknik”-et és egy bált rendezünk; a vezetőség havonta ülésezik. Nyelvtanítással is foglalkozom: rendszeresen tartok nyelvórákat a magyarul már alig beszélő gyermekeknek. A magyarságtudat ápolásában hasznosítom mindazt, amit még Erdélyben, a Bethlen Gábor Kollégiumban, kiváló tanáraimtól tanultam. — A közeljövő programjai? — Nagy izgalommal készülünk a karácsonyi rochesteri nemzeti hagyományok fesztiváljára, ahol népdalokat és néptáncokat fogunk előadni. FENYVESI ISTVÁN (London) Fenyvesi István a Londoni Magyar Kultúrkör elnöke a Derkovits Művelődési Házban tett látogatás után érdekes javaslatot tett a Magyarok Világszövetsége elnökségi ülésén. — A művelődési házban tett látogatás során szóba elegyedtem néhány kisdiákkal és azt tapasztaltam, hogy nagyon kevés ismerettel rendelkeznek a határokon túl élő magyarok múltjáról, életéről. Azt javasolnám, hogy az Európában és a tengerentúlon élő magyarok anyagi és szellemi támogatásával hozzunk létre egy olyan kiállítótermekkel rendelkező intézményt, ahol bemutathatnánk a nagyvilágban élő magyarok múltját jelenét, eredményeit. Helyet kaphatnának azok a kiváló tudósok, művészek is, akik az elmúlt évtizedek során oly sok megbecsülést és hírnevet szereztek a világ magyarságának. — Az anyagi hozzájáruláson túl milyen egyéb adományra gondolt? — összegyűjthetnénk a határokon túl élők körében megőrzött népművészeti tárgyakat, könyveket, dokumentum értékű felvételeket, vagyis mindazon tárgyakat és eszközöket, amelyek összefüggnek a kivándorolt magyarság múltjával, a kivándorlás és a beilleszkedés körülményeivel. Neves tudósok és feltalálók „művei” is helyt kapnának itt. Angliában például a golyóstollat mindenki bírónak nevezi, anélkül hogy tudná, hogy feltalálója Bíró úr, Brazíliában élő magyar. De tapasztalataim szerint ezt Magyarországon se tudják sokan. Egy ilyen kiállítás, vagy ház alkalmas lenne arra is, hogy a külföldiek körében is bemutassa a világ különböző pontjain élő magyar népesség társadalmi, tudományos, művészeti sikereit. YERETZIAN ARA (Bécs) Yeretzian Ara a négy esztendeje alakult Ausztriai Magyarok Egyesülete elnökeként vett részt az egyesületi vezetők találkozóján és a Magyarok Világszövetsége elnökségi ülésén. Nemrégiben már találkozhattak nevével olvasóink, amikor arról számoltunk be, hogy százezer forintot adományozott a Csatárka utcai gyermekotthonnak. (Az összegből épült játszópark felavatására hamarosan sor kerül.) Hadd mondjuk el róla, hogy örmény származású, de Magyarországon nevelkedett, kisgyermekként került Isztambulból Budapestre még 1920-ban. — Egyesületünknek mintegy százötven tagja van — mondja —; jelszavunk: „Társaságot a magányosoknak, segítséget a rászorulóknak”. Igyekszünk vonzó programokat szervezni, most műsoros klubnapunkra készülünk, melynek budapesti vendége is lesz, a Fővárosi Operettszínházból. Azzal azonban számolnunk kell — mint gondolom a többi egyesületnek is —, hogy a televízió igen nagy vetélytárs. Ezért szorgalmaztam felszólalásomban, hogy a videózást is vonjuk be a magyar kultúra terjesztésének eszköztárába. KIHUT JÓZSEFNÉ (Brüsszel) A legutóbbi — tavaszi — választáson Kihut Józsefnét, a Suchard Csokoládégyár tisztviselőjét választották meg a Belgiumi Magyar Kulturális Egyesület elnökének. — Kérem, mutassa be egyesületüket! — Egyesületünk főképpen munkásegyesület; 1946-ban alakult a hazai szegénység elől a nagy gazdasági világválság idején kivándorolt munkásokból és a hozzájuk csatlakozó hadifoglyokból. Állandó klubhelyiségünk és több száz kötetes könyvtárunk van, melynek gyarapítására négyszáz könyvet vásároltunk a Kultúra Külkereskedelmi Vállalattól. Százhatvannyolc állandó és mintegy száz pártoló tagunk van. — Melyek az idei év hátralevő részének legfontosabb rendezvényei? — Október 22-én tartjuk szüreti bálunkat, mely jelentős esemény a brüsszeli magyarság életében. Novemberben Zichy Mihály műveiből rendezünk kiállítást — melyen részt vesz a festő egyik Belgiumban élő leszármazottja is —, majd december 6-án megemlékezünk a száz éve született Babits Mihályról. Állandó énekkar létrehozásán is fáradozunk és rendszeresen vendégszerepei nálunk a Tubize-i Kulacs Tánccsoport. Az idén magyar nyelvtanfolyamot indítunk hét felnőtt és hat gyerek részvételével, akikkel három hivatásos tanítónő foglalkozik minden hétvégén. NATKÓ JÓZSEF (Tilsonburg) Natkó József, a kanadai Erdélyi Magyar Egylet vezetője nem kis meghatódottsággal, papírról olvasta fel kanadai honfitársaink üdvözletét. Érthető a megilletődöttség, hiszen Natkó József 1931-ben hagyta el Magyarországot és azóta nem járt szülőföldjén. Egyebek közt, a következőket mondta: „Külön nagy megtiszteltetés és minden túlzás nélkül mondhatom, számomra történelmi esemény, hogy több mint fél évszázados kivándorlás után, a Magyarok Világszövetségének meghívására részt vehetek ezen a tanácskozáson. Örömmel fogadtam el a meghívást, mert tudom, hogy szülőföldünkön és a világon szétszórtan élő magyarok közötti kapcsolatok járható útját keressük, illetve azt igyekszünk építeni, ötven év elteltével nagyot változott a világ. Népünk nagy áldozatok árán az emberi haladás és boldogulás útjára lépett. Mi, kanadai magyarok, sokszor féltő aggodalommal figyeltük népünk sorsának alakulását. Közel száz éve, hogy magyarok telepedtek le Kanadában. Magukkal hozták kultúránkat, hagyományainkat és nemzeti örökségünket. Mi, az anyaország határain kívül élő magyarok hálánkat, szeretetünket, hűségünket megosztjuk befogadó hazánk és szülőföldünk között. Hűséges alkotó polgárai vagyunk befogadó hazánknak, részt veszünk az ország építésében, egyre több elismerést szerzünk munkánk révén. Ugyanakkor nemzeti örökségünk gondozásával igyekszünk erősíteni, még szorosabbra fonni édes anyaföldünkhöz fűződő szálakat. A rokonlátogatásból visszatért ezrek lelkesen beszélnek szülőföldünkről: megelégedéssel, büszkeséggel és a józan ész bírálatával. A második világháború utáni időkben a kanadai magyar tábor jelentősen megerősödött. A politikai és gazdasági zűrzavar közepette a magyarok kilencven százalékát az egyházi szervezetek ölelték fel. Ezért tartom fontosnak, hogy erősödjenek a kapcsolatok a nyugati magyar egyházközségek és az óhaza között. Meg kell értenünk és tudomásul kell vennünk azt a történelmi parancsot, hogy lehetünk jó kanadai állampolgárok és szülőföldünket szerető magyarok, anélkül, hogy fogadott hazánkhoz való hűségünkben csorba esnék! Ennek megértésével csatlakozhat a hazában és a határokon kivül élő magyarság az emberi haladást és a világbékét hirdetők táboréhoz!” NEUFELD RÓBERT (Stockholm) Neufeld Róbertét áprilisban választották meg a Svéd—Magyar Kultúrklub elnökévé. Foglalkozását tekintve gépészmérnök, és mivel műszakiakkal meglehetősen ritkán találkozunk az egyesületi vezetők között, különösen érdekelt, milyen indítéktól vezettetve vállalta el e kenyérkereső foglalkozásától távol eső posztot. Kiderült, a kultúrklub vezetése nagyon is egybevág érdeklődés; körével. Erősen vonzódik a humaniórák iránt, verseket ír magyarul, és prózát svédül. — Bevallom, sokat gondolkoztam, hogy induljak-e a választáson — mondja. Végül feleségem szava döntött, aki állította, hogy ez a feladat nekem való. Hogy így van-e, majd eldönti a tagság ... — Egyik első ténykedésem az volt — folytatja —, hogy újság indítását javasoltam. Céljainkat, terveinket és az aktuális programot ma már újságunk révén közöljük a tagsággal, az érdeklődőkkel. Májusban már volt néhány jól sikerült rendezvényünk. Szepesi György, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke Stockholmban járt, felkértük, hogy tartson előadást, és válaszoljon kérdéseinkre. Volt egy gulyás-partink, és rendeztünk egy kiállítást Kelecsényi Adél magyarországi és Perger Dénes svédországi festőművész műveiből. Felvettük a kapcsolatot egy szolid árakat kínáló utazási irodával, melynek révén eleddig hatvan tagtársunk utazott Magyarországra. Szeptemberre gyermekműsort tervezünk, amit reméljük, ezentúl rend10
