Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-10-15 / 21. szám
täcüffie Társadalmi szervezetek felhívása: JÁRULJUNK HOZZÁ A NEMZETI SZÍNHÁZ FELÉPÍTÉSÉHEZ! A Nemzeti Színház építésére alakult védnökség alakuló ülésén a védnökség elnöke Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke beszél MT1 A Minisztertanács határozatot hozott az új Nemzeti Színház felépítésére. A kormány egyetértett azzal, hogy — a központi keretek biztosítása mellett — az építkezés széles körű társadalmi összefogással valósuljon meg. A Hazafias Népfront, a Magyarok Világszövetsége, a Magyar Szinházművészeti Szövetség, a Magyar írók Szövetsége, a Magyar Építőművészek Szövetsége nevében felhívással fordulunk hazánk népéhez és a külföldön élő magyarsághoz, hogy járuljon hozzá a Nemzeti Színház méltó, új otthonának felépítéséhez. Az első Nemzeti Színházat a reformkor hozta létre, hogy a nemzeti újjászületést, a társadalmi haladást vállaló eszmék harcosa, a nemzeti drámairodalom és színjátszás, a magyar nyelv ápolásának messze sugárzó központja legyen. Első otthonának létrehozásához a korabeli magyar társadalom minden rétege hozzájárult, s a színház a reformkor szellemében évtizedeken át szolgálta a magyar kultúra és a társadalmi haladás ügyét. Társulatának ezután is csak ideiglenes otthona lehetett a Blaha Lujza téri Népszínház, majd a Hevesi Sándorról elnevezett téren, az egykori Magyar Színház épülete. Az ország első színházának ügye kezdettől fogva közügy volt, s a történelem és a színházművészet százados változása során az maradt napjainkig. Elérkezett az ideje annak, hogy szocialista társadalmunk a nemzeti színjátszásnak olyan új otthont emeljen, amely méltón szolgálja további kulturális fejlődésünket. Kormányzatunk már korábban elvi határozatot hozott, hogy megvalósítja az évszázados tervet, végleges helyet biztosít a Nemzeti Színháznak. Most az ügy nemzeti jelentőségének tudatában, a megújuló társadalmi igénytől is ösztönözve született meg a végleges döntés, hogy államunk jelentős központi forrásokból megkezdi az új színház felépítését. A már eddig is megnyilvánult áldozatkészségtől lelkesítve hívjuk fel tehát mindazokat, akik magukénak érzik a nemzeti színjátszás és ezzel együtt a magyar kultúra ügyét, hogy lehetőségeik szerint anyagilag is járuljanak hozzá az új Nemzeti Színház minél gyorsabb felépítéséhez. Legyen mielőbb állandó otthona a Nemzeti Színháznak, hogy méltó körülmények között, a kor követelményeinek színvonalán folytathassa a szent hagyományt: segítse kifejezni mindazt, amit az emberiség ér a magyarság önmagáról, helyzetéről, jövőjéről el akar mondani! Kelt 1983. szeptemberében, Az ember tragédiája bemutatásának 100. évfordulóján. Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Bognár József, a Magyarok Világszövetségének elnöke, Kállai Ferenc, a Magyar Színházművészeti Szövetség elnöke, Hubay Miklós, a Magyar Írók Szövetségének elnöke, Borvendég Béla, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke. Védnökség alakult A minden bizonnyal sok támogatót, ötletet, felajánlást eredményező nemes akció összefogására, elvi irányítására védnökség és operatív bizottság alakult. A testület elnöke Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke; alelnöke Köpeczi Béla művelődési miniszter; titkára, és az operatív bizottság vezetője Drecin József művelődési államtitkár. A 75 tagú Védnökségben több határainkon túl élő honfitársunk — így Cziffra György, Amerigo Tot, Victor Vasarely — is helyet kapott; és természetesen kiváló hazai művészek — mint Ferencsik János, Gobbi Hilda, Sinkovits Imre, Markó Iván, Szabó István, Jancsó Miklós —, írók, költők — többek között Fekete Gyula, Juhász Ferenc, Száraz György, Weöres Sándor, Keresztury Dezső —, Kodály Zoltánná és Illyés Gyuláné, Károlyi Mihályné Andrássy Katinka, — egyházi vezetők mint Bartha Tibor, Héber Imre, Káldy Zoltán, Lékai László —, gazdasági vezetők, mint Burgert Róbert, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója, Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese, Rubik Ernő, a Magyar Iparművészeti Főiskola adjunktusa, tudományos életünk jelesei, közöttük Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A Védnökségnek nemcsak a pénzadományok felhasználásról kell „elszámolnia”, hanem a gyűjtésről, az építkezés előkészületeiről, majd folyamatáról is rendszeresen tájékoztatni kell a sajtót. Magyarországon, a hazai és külföldi állampolgárok pénzadományaikat az OTP 21898220—546—621. számú csekk-űrlapjaira, vagy ugyanerre a számlaszámra postai utalványon fizethetik be. KÖPECZI BÉLA BESZÉDE A CENTENÁRIUMI MADÁCH-BEMUTATÓN Az ember tragédiája bemutatójának centenáriumán ünnepséget rendeztek a Nemzeti Színházban. Ezen Köpeczi Béla művelődési miniszter mondott beszédet, melyből részleteket közlünk. — A magyar drámairodalom s egyszersmind a magyar kultúra nagy ünnepét üljük — kezdte beszédét Köpeczi Béla. — Száz esztendővel ezelőtt mutatták be először az akkori Nemzeti Színházban Paulay Ede rendezésében Madách Imre Az ember tragédiáját. Madách valami rendkívülire vállalkozott: emberiségpoémát akart írni, amely végigkíséri az ember sorsát a történelemben. A nagy rendszerépítők időszaka ez, s mi csak büszkék lehetünk arra, hogy egy magyar író a XIX. század közepén a kort meghatározó eszmei áramlatok szellemében megkísérel önálló álláspontot kialakítani az emberiség alapkérdésében. Nem elvont elmélkedésről van szó, Madách merít saját tapasztalataiból is, az 1848— 49-es szabadságharc élményéből, amelyben részt vett, s amelyért börtönbüntetést szenvedett, és személyes élete drámájából. A nemzet és az egyén helyzetéből kiindulva teszi fel tehát a kérdést, hogy az ember meg tudja-e valósítani terveit. „Egész művem alapeszméje akar lenni — írta Erdélyi Jánosnak 1862 szeptemberében —, hogy amint az ember Istentől elszakad és önerejéből cselekedni kezd, az emberiség legnagyobb és legszentebb eszméin végig egymás után cselekszi azt.” Madách egy kor uralkodó eszméinek útját vizsgálja, s így jut el az ellentmondásos végkövetkeztethetéshez: az eszméket nem lehet megvalósítani, de mégsem szabad az értük folyó harcról lemondani. Véleményünk szerint a Tragédia nemcsak a magyarság, hanem az emberiség sorsára is választ keres. Az európai forradalmak, s így a magyar szabadságharc bukása után az újat akarók körében is elhatalmasodik a válsághangulat, és sokan konzervatív irányban tájékozódnak. Madách ennek a légkörnek a hatása alatt idézi a múltat és a jövőt, de az egyértelműen pesszimista végkövetkeztetéstől visszatartja etikája. Ez az etika történeti-közösségi jellegű, s a válságban is az emberi nem létének értelmét akarja bizonyítani. Lehetne úgy fogalmazni nekünk, XX. század végi embereknek, hogy a Tragédia a tragikus humanizmus kifejezője, azé a humanizmusé, amely nem vonul vissza, nem mond le, cselekedni akar, még ha az ellentmondások, a nehézségek, a kudarcok sokszor a kétségbeesésbe is hajthatják. Hogy a Tragédia valóban hathasson, ahhoz a színpadra volt szükség, amely a mű esztétikailag is legértékesebb részeit emelte ki, hol a látványosság, hol az életszerűség, hol pedig a gondolatiság hangsúlyozásával. Minden korszaknak és minden színháznak megvolt a maga Tragédiafelfogása, s ez természetesen így kellett, hogy legyen, hiszen a művek nemcsak önmagukban, hanem a befogadási körülményektől függően is hatnak. A Tragédiát pontosan 1300- szor mutatták be a magyar színpadon, mindig nagy érdeklődés mellett, s azt mondhatjuk, hogy ez a mű hatott gondolatilag a legszélesebb körökre, s lett népünk valóságos filozófiai iskolája. Ebben a mi nagy megrázkódtatásokat végigélő világunkban, amely annyi reményt és annyi szkepszist gyűjt magába, jó újból színpadon látni Az ember tragédiáját. Világszemléletünk más, mint Madáché, de a jövő gondjainak megfogalmazásával kortársunk, az ő erkölcsi elkötelezettsége bennünket is kötelez. A Tragédia a magyar műveltség elidegeníthetetlen része, emberséget és magyarságot egyedülállóan ötvöző költői dokumentum, amelyet méltán ünnepeltünk és ünnepel velünk mindenki, aki felismerte e mű jelentőségét. A Tragédiát sok nyelvre fordították le. Talán remélni lehet, hogy századunk valóban nagy könyve, sőt egyetemesen elismert nagy színdarabja lesz. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa — a közóhajnak is eleget téve — határozatot hozott az új Nemzeti Színház építésére, amelyet 1989-ben át kell adni rendeltetésének. Reméljük, hogy a központi forrásokból és a közadakozásból felépülő új Nemzeti Színház a magyar drámairodalomnak, a magyar színművészetnek méltó otthona lesz, s egyben kulturális életünk egyik messzire sugárzó központja. A Tragédia bemutatásának 100. évfordulója alkalmából — mondta befejezésül Köpeczi Béla — ennél nagyobb ajándékot népünk nem adhatott a magyar művelődésnek. 2
