Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-10-01 / 20. szám

a NÉKOSZ időkben még hadifogságban voltam, de a szárszói képeimet megkereshetem a padláson — válaszoltam. Szerencsére megtaláltam a síküveglemezeket és örömmel láttam, hogy még használni is lehet azokat. Felutaztam velük Budapestre Kardos László és Győrffy Sándor történész barátaimhoz, akik nagyon megörültek a megsemmisültnek vélt anyagnak. Biztatásukra összeállítottam egy kiállítást Szárszó és a népi írók címmel, amely az évek során az ország több városában szerepelt. Számos sajtóközleményben megjelentek már ezek a képek. Most a jubileumon bemutatott Egy csónakban — 1943 című dokumentumfilm is korabeli képeim felhasználásával készült.

— Hogyan telik az élete?

— Noha megszaporodott kiállításaim száma, én tiltakozom, hogy művésznek nevezzenek. Nem vagyok művész! Magam is parasztgyerek voltam, arról a környékről, ahol Sinka István élt. Ismertem az életüket, gondjaikat, a magam eszközeivel csak azt tettem, amit legjobb meggyőződésem diktált. Csendben élek Baján, van egy kis műtermem, ahol érettségiző lánykákat, esküvői párokat fotografálok. Ma is nagyon szívesen forgatom a népi írók annak idején nagy vihart keltő könyveit, és újabb kiállítások előkészítésén dolgozom. Szárszót és a népi írókról készített portrésorozatot tartom életem főművének és ebben aligha lesz változás, hiszen elmúltam hetvenéves—

LINTNER SÁNDOR 21