Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-10-01 / 20. szám
Humor iránti érzéke töretlen. Ügy tűnik, szeret csúfolódni, másnál is becsüli a szellemességet és nem idegen tőle az önirónia sem. A legkomolyabb eszmefuttatás közben is gyakran vált át vidámabb fordulatokra. Egy villanásnyi epizód a találkozáson. „Sok jó tudós van ma Magyarországon”, mondotta a professzor. „Olvasom a legfontosabb publikációkat, igyekszem — bár sok munkám közepette ez nagyon nehéz — nyomon követni a magyar fizika új dolgait. A magyar tudomány mindig sokban hozzájárult a világtudomány fejlődéséhez és ez így van ma is. A Fizikai Szemle nagyon színvonalas folyóirat, és igazán kár, hogy kevesen olvasnak magyarul. Nem akarok neveket mondani. ” „Egyébként” tette hozzá, tűnődve, „úgy látszik, az öregedés következménye, hogy a nevekre nem nagyon emlékszem. Vajon hogyan is hívnak például engem?” Megkövült csend, mindenki megdermed és csak amikor a professzor vidáman körülnéz és élvezi a jólsikerült tréfa hatását, akkor tör ki az általános kacagás. (Eszembe jutnak a stockholmi városházán 1963-ban mondott szavai, amikor — a szokott szerénységgel — arról beszélt, hogy tudományos állásfoglalásaira diákjai is nagymértékben hatottak, sőt némelyiknek szemléletmódja érettebb volt, mint az övé. És aztán hozzátette — nagy derültséget keltve — feloldva a túl ünnepélyes hangulatot: „Talán jobb lesz, ha nem említek neveket, nehogy visszakérjék az iskolapénzt.’7 A professzor és a mai Magyarország Kapcsolata a jelen Magyarországával eleven. Örömmel nyugtázta, hogy könyve — a Válogatott tanulmányok — az utolsó példányig gyorsan elfogyott. Mostani látogatása alkalmával zsúfolt programja volt: előadást tartott Szegeden, televízióinterjú készült vele. Hangoztatta, hogy általános benyomásai kedvezőek, jól érzi magát az óhazában: „Jólesik egy időszak után visszatérni. Feleségem is szeret idejönni, el is határozta, hogy megtanul egy kicsit magyarul. Itt mindenki nagyon kedves hozzám, szeretnénk valahogy viszonozni az országnak ezt a velünk való kedves törődést.” Pungor Ernő akadémikus hangsúlyozta, hogy hallgatta a professzor előadását és meggyőződése, hogy á hallgatóknak jelentős segítséget adtak a tudós által elmondott gondolatok; arról, hogy a tudomány alázatot követel művelőitől. „Egész személyiségünkkel kell részt vennünk a kutatásban, hogy viszonozni tudjuk a társadalom adta lehetőségeket” — idézte a tudóst. Mai tapasztalatairól Wigner professzor így beszélt: „Hét éve jártam utoljára itthon, azóta sok a változás, a fejlődés. Úgy látom — ahogy egy rövid látogatás kevéske tapasztalatából ez felismerhető —, hogy emelkedett az életszínvonal, elégedettebbek az emberek. Szeretem Magyarországot és szívből kívánom, hogy a magyar nép boldog legyen.” SZÁNTÓ MIKLÓS Wigner Jenő magyarországi útja során a Paksi Atomerőművet is felkereste, a nevét viselő brigád meghívására. Első képünkön az atomerőmű vezérlőtermével ismerkedik. A Wigner brigád — ismervén a professzor hobbiját — egy magyarországi kőzetritkaságot ajándékozott névadójának (második kép). A Nobel-díjas professzor részt vett a Szegeden tartott fizikus vándorgyűlésen is. Alsó képünkön az első sorban (jobb szélen), mellette Marx György akadémikus FOTÓ: GOTTWALD KÁROLY SOMOGYI KÁROLYNÉ
