Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-08 / 1. szám
ÚGY ÉNEKELJ, MINT A MADÁR Először Párizsban találkoztunk. Az Ady-centenárium ünnepségén énekelt a Magyar Intézetben. Kiss Anna akkor párizsi lakos volt. Azóta jó néhány év telt el és most Budapesten beszélgetünk. — Melyek voltak gyerekkorának meghatározó élményei? Hogyan kezdett el énekelni? — Nagyanyám sokat mesélt. Az életről, az emberekről. Erdélyről, ahonnan származott. Szüleim pedig sokat vittek kirándulni. Azóta is szeretem a fákat, virágokat. A háború ileggydlkosabb időszakát egy árvaházban vészeltem át. Dési Huber István festő felesége mentett meg. Aztán jött az iskola, s minden iskolai ünnepélyen énekeltem. Amióta az eszemet tudom, az énekkel mindig jobban iki tudtam magamat fejezni, mint szavakkal. A rendszeres énektanulást a Geszti énekiskola ban kezdtem el. Hegedülni is tanultam, mégpedig Tátrai Vilmostól. Korán megismerkedtem a képzőművészettel. Édesanyám nagybátyja, Kmetty János festőművész volt, Dienes Dénes is a családunkhoz tartozott. Sokat jártunk ki a szentendrei művésztelepre. — Hogyan alakult énekesnői pályája? — A Cukor utcai elemi iskolában a francia tagozaton tanultam, így aztán, amikor 17 éves koromban kijutottam Párizsba, a Sorbonne-ra, már tudtam valamit franciául. Hazatérésem után a konzervatórium énektanszakán tanultam. Az áldott emlékű Réti József volt a tanárom. Kaptam egy olasz ösztöndíjat, s egyből belekerültem az olaszországi zenei élet kellős közepébe. Megismerkedtem Rubinsteinnel, Boris Christoff-fal, Bernsteinnel. Sikerrel felvételiztem a világhírű Favarettonál, aki Schwarzkopf, Tebaldi mestere volt. Nála folytattam tanulmányaimat. Csodálatos érzés volt énekelni Sienában, az Accademia Chigianában a 15—16. századi festmények között. Soha nem felejtem el Favaretto mondását: „Ügy énekelj, mint a madár.” — És mégis más irányba fordult a pályája? — Közben férjhez mentem, és a férjemet meghívták egyetemi tanárnak Brazíliába. Vele mentem. Mindkettőnk számára munkás évek következtek. A férjem keze alól kerültek ki az első mérnök-tanárak. Én pedig tovább tanultam, tovább énekeltem. Koncerteztem, a tévében énekeltem. Amikor az új fővárosban, Brasiliában felavatták Niemeyer katedrálisát, a megnyitó ünnepségen Balassi Bálint dalát adtam elő: Bocsásd meg, Úristen... Egyébként gyerekkori énektanárom, Geszti György Brazíliában él és dolgozik. Tanítványai tanúskodhatnak énektanári sikereiről és arról az áldozatos munkáról, amellyel szolgálja a magyar zene ügyét. — Brazília után ismét Párizs következett. — A férjemet Párizsba nevezték ki. Természetesein ott is énekeltem. Dalestjeimmel bejártam egész Franciaországot. — Tizenöt évig élt külföldön, bizonyára sok külföldi magyarral találkozott. S a gyerekeikkel is. ön szerint a zene, a dal hogyan járulhat hozzá a magyar azonosságtudat megtartásához a második és harmadik nemzedékben? — A dallam és a szöveg elválaszthatatlan. Én magam nyolc nyelven énekelek, de soha nem énekelek olyan szöveget, amit nem értek. Ebből következik, hogy ha az idegen nyelvi környezetben élő magyar gyerekek magyar népdalokat tanulnak meg, a dallam és a szöveg együtt rögződik. Magyar szavakat, magyar kifejezéseket tanulnak meg, s a dallam felidézésével a magyar nyelv is életre kel. A daltanulást megkönnyítené, ha a külföldön élő magyar gyerekek kezébe olyan rajzos kottákat adnánk, amelyekből játékosan tanulnák meg a dallamot és a szöveget. Talán lemezt is lehetne a kis könyvhöz mellékelni. — Tervei? — Jelenleg is tanulok Ormay Hildánál. Az énekes soha nem hagyhatja abba a tanulást. Sokat koncerteztem idehaza és külföldön. Legutóbb a szarvasi templomban adtam egy olasz dalestet, a szentendrei skanzenben pedig régi magyar dalokat énekeltem. A közelmúltban külföldi körúton jártam: énekeltem Rómában a Magyar Akadémián, Franciaországban, Toulouse-ban, Arras-ban, Párizsban a Magyar Intézetben, a rádió székházában, erről felvétel is készült. 1983- ra Olaszországba, Svájcba és Franciaországba hívtak meg. FÁBRI KÁROLY Fábri Károly a neves indiológusművészettörténész és archeológus, aki 1968-ban hunyt el Indiában, idén lenne 83 éves. Budapesti és pécsi egyetemi tanulmányai befejeztével az indiai kultúra kutató központjában, Párizsban bővítette ismereteit. Első indiai utazását egy külföldön élő magyar tudósnak, Stein Aurélnak köszönheti, aki felfigyelt Fábri tanulmányaira és 1932-ben meghívta egy indiai archeológiái expedícióba. Fábri a tanultakat egybe vethette a helyszín tapasztalataival. Rabindranath Tagore meghívta a Sántineketán egyetemre, a művészettörténeti tanszék professzorának. Fábri boldogan kapott az ajánlatokon. 1934-től figyelme az ősi Harappa és Mohendzsodáro ásatásaira irányult. Az Indiai Archeológiái Intézet (Archeological Survey of India), majd a Lahorei Központi Múzeum számos feladattal bízta meg. Lahoréban újjászervezte India legjelentősebb múzeumát. 1938—39-ben különböző archeológiái ásatásokat irányított. A második világháború megszakította tudományos munkáját. Mint angol állampolgár katonai szolgálatot teljesített. A háború befejeztével visszatért munkájához a lahorei múzeumba, ahol a harappai és mohendzsodárói leletek feldolgozását irányította. Amikor Indiát kettéosztották, hindu felesége miatt Fábri kénytelen volt elhagyni Lahorét. Üj- Delhiben telepedett le. Első időben a Nemzeti Múzeumban dolgozott, majd fokozatosan áttért a művészettörténetre. A legnagyobb angol nyelvű napilapnak a Statesmannek lett a művészeti kritikusa. A napi népszerű ismertetés, kritika mellett tudományos előadásokat tartott, végigjárta Indiát. Számos jelentős nyugati országba meghívták előadást tartani. Felesége, Ratna Malhur, jónevű festő, belső díszítő volt, de munkájának kiváló segítője is. Fábri halála után, egyik befejezett munkáját: Az indiai szobrászat felfedezését megjelentette. Fábri több száz archeológiái művészettörténeti tanulmányt, nyolc könyvet és több ezer cikket, kritikát írt és publikált. Égjük jelentős munkája, évekkel halála után, 1974-ben jelent meg: Orissza művészetének története. Fábri az elsők között ismerte fel a modern indiai festészet első és legjelentősebb képviselőjét, Amrita Sher Gillt. A művésznő anyai ágról magyar származású, s maga is lahorei lakos volt. Fábri több tanulmányban elemezte művészetét. Fábri hagyatékában rengeteg anyag vár hozzáértő feldolgozásra. Remélhetően akad majd egy fiatal magyar indiológus, aki tudományos igénnyel értékeli a félig elfelejtett Fábri Károly munkásságát. A Delhi Magyar Nagykövetség Kulturális Intézete 1980-ban könyvet adott ki Fábri életéről és munkásságáról, de ez csak a feledést kívánja megállítani. A teljes életmű bemutatása még hátra van. V. J. 6
