Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-06-25 / 13. szám

I 1. Dalolás a fonóban - előadja a manchesteri Kossuth Magyar Egye­sület tánc- és énekkara 2. Németh Józsefné és Tóth Jenő, a Kossuth Magyar Egyesület veze­tői a győztes együttesnek járó kupával 3. Ebben az öltözetben is jobbára csak angolul beszélnek... 4. Ormándi Gabriella ver­set mond 5. Készülődés dapestre utaznak, az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének Táncfesztiváljára. Ez lesz az első év, hogy nem kísérjük el őket...” Ez nem panaszkodás, hanem józan helyzet­­felmérés. A fesztivál Az angliai magyar egyesületek V. Kultúr­­fesztiválját idén a manchesteri Kossuth Ma­gyar Egyesület rendezte. Felléptek a bradfor­­di Magyar Kulturális Központ, a croydoni Pannónia Klub, a lutoni Kossuth Klub, a 10 éves croydoni Magyar Egyesület, a londoni Magyar Kultúra Kör, a Middlesborough-i Ma­gyar Klub, a bristoli Magyar Klub és a ren­dező egyesület táncosai, énekesei, prózamon­dói. Az est díszvendégei: Albert Sanderson, Rochdale város tanácsnoka, polgármester-je­­lölt; Szüts Pál, a Magyarok Világszövetségé­nek főtitkárhelyettese; dr. Blahó Béla, nagy­­követségünk képviseletében és Romhányi László, az Angliai Magyar Egyesületek Képvi­selő Bizottságának elnöke. Nehéz megilletődöttség nélkül szólni a lá­tottakról. Embereket ilyen önfeledten mulat­ni még itthon is ritkán látni. Noha ez a fesz­tivál versengés is az egyesületek között — ki tud szebb, jobb programmal előállni —, mégis csillogó szemmel szurkoltak egymásnak, együtt énekelték a magyar népdalkincs leg­szebbjeit. A nyelv és a „közös lelki alkat” a nemzet fogalmának elidegeníthetetlen krité­riumai: egy elvont tudományos tételt láttunk beigazolódni. Ott éltük át. A felkészülést, az ének- és tánctudást meg­ítélni a zsűri feladata volt. Mi, vendégek, úgy éreztük: lelkesedésükért, igyekezetükért, kul­túránk aranyszálainak fölcsillantásáért vala­mennyien első dijat érdemelnek. Az ünnepi est két szónoka Albert Sanderson és Szüts Pál is ezt emelte ki beszédében. 6. A bradfordi Magyar Egyesület műsora: ké­szülünk a fesztiválra! 7. Croydoni táncoslányok 3. A bradfordiak egyik leg­jobb táncosa: Rachel Norah, aki magyar iérje révén került az együt­tesbe 9. Szüts Pál, az MVSZ fő­titkárhelyettese 10. Albert Sanderson roch­­dale-i tanácsnok, pol­gármester-jelölt FOTÓ: GABOR VIKTOR játékautomaták. Félig-meddig üzleti vállal­kozás ez, dehát ezt követelik a körülmények, az önfenntartás igénye. A hangulat Várakozás, tervezgetés, esélylatolgatás. „Hogyan is lehetne a nyáron olcsón haza­utazni, mert a repülőgép nagyon drága. Talán buszt kellene bérelni, de vezetővel együtt az sem olcsó. A buszra érvényes jogosítványt megszerezni pedig költséges, hiszen az is szakma. És egy utazásért manapság nem ér­demes ekkora összeget befektetni, ha később nem lehet hasznosítani. Márpedig sofőrből is túlkínálat van a munkaerőpiacon. Majd meg­látjuk ...” „Ilyen rosszul még sosem ment, mióta ki­jöttem. A cégem jó néhány megrendelést vesz­tett, így éppenhogy csurran-cseppen valami. Azt hiszem, az idén nem megyünk haza, nem nyúlunk a spórolt pénzhez, hátha kell szűkö­sebb időkre.” ,,A gyerekek szerencsések, augusztusban Bu­A kezdetekről Romhányi László: „Bármilyen meglepő is, az angliai magyar egyesületek közös szerve­zetbe való tömörítésének gondolata Budapes­ten vetődött fel bennünk. Azonos gondjaink és azonos céljaink voltak, ezt otthon ismertük fel az Anyanyelvi Konferencia egyik védnök­­ségi ülésének szünetében. Hat évvel ezelőtt alakítottuk meg az Angliai Magyar Egyesüle­tek Képviselő Bizottságát, amelynek legna­gyobb haszna a közös érdekek felismerése, legnagyobb rendezvénye az immár ötödször, ezúttal Manchesterben megrendezett Kultúr­­fesztivál. Azt is mondhatnánk, hogy egyik fesztiváltól a másikig erre készülnek az egye­sületek, tehát a magyar kultúrával foglalkoz­nak és azok a gyerekek is, akik még nem be­szélnek, magyarul tanulják a népdalokat, néptáncokat. Amint az egyesületi vezetők is elmondták, a Magyarok Világszövetsége ru­hákkal, lemezekkel, dísztárgyakkal támogat­ja az egyesületek ez irányú tevékenységét. Azt hiszem tehát: közös sikerünk ez.” Laci bácsi, what are you saying? A manchesteri Kossuth Magyar Egyesület 30 tagú együttesében a legkisebbek és a nyug­­díjaskorúak együtt énekelnek és táncolnak. Műsoruk itthon is megállná a helyét, de még­is nagyobb élményt nyújtó. Az idősebbek éne­kelnek, a gyerekek táncolnak és csak dúdol­ják a dallamot. Aztán a két dal közti szünet­ben az egyik szőke kisfiú előrelépett és meg­kérdezte: „Laci bácsi, what are you saying?” „Azt nem tudom elmondani neked — hang­zott magyarul a válasz — de majd elénekel­jük!” Ez, a mai helyzettükre. Peter Bodó Midd­­lesborough-ban élő fiatalember édesapja Két hazám van című versét szavalta, tört ma­gyarsággal: „Szívem magyar, eszem angol / Ki vagyok én?” LINTNER SÁNDOR 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom