Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-08 / 1. szám
[üßM&j NYOLCVANÉVES WIGNER JENŐA A beszélgetés a Nobel-dijas Wigner Jenő fizikusprofesszorral csak késő este jöhetett létre, s rövidebb volt a másnapra tervezettnél. A „másnap” menetrendje ugyanis a tudományos konferenciákat szervezők jóvoltából megváltozott, addigra a professzornak már princetoni laboratóriumában kell lennie, hogy azután a texasi Austinba repüljön, ahol előadást tart. . . — Nem fárasztó kissé ez az ütem? — kérdeztem, gyorsan elharapván azt, hogy „ebben a korban”. — Tudja, kérem, angolul a nyugdíj retirement és a fáradságos anynyi, mint tiresome. Gyakran mondom: retirement is tiresome, vagyis nyugdíjasnak lenni fáradságos. Amióta hivatalosan nyugdíjba vonultam, mindenki arra számít, most már több időm jut előadást tartani, konferenciára utazni. És nehéz nemet mondani. — Mi a következő előadás témája? — Az a világegyetem végső dolgáéval függ össze, arról van szó, hogy a világegyetemben a dolgok mai állapotából nem következik a holnapi állapot, a dolgok nem determinisztikusak, még a bolygóközi térben sem, ahol pedig az ember beavatkozása nem szennyezi a környezetet, s nem befolyásolja a viszonyokat. Elég az hozzá, hogy a fizika nagy rejtélyeiről van szó, s noha valaki vad nézetekről is beszélhet, mégis, ha igazam van, akkor a dolgok talán kissé másként vannak, mint gondoltuk ... — Az atombomba történetéről szóló minden mű ír az ön szerepéről, arról, hogy Enrico Fermivel és Szilárd Leóval együtt kezdeményezője volt az atomfegyver megalkotásának. Miként történt ez? — Mint fizikusok, Szilárddal együtt tudtuk, hogy létezik maghasadás, s hogy azt németek találták fel. Abból indultunk ki, hogy a világháborúban a németek világuralomra törnek — ebben igazunk volt —, és azt is hittük, aktívan dolgoznak az atombomba létrehozásán. Ebben, ma már tudjuk, tévedtünk, mivel Hitler úgy döntött, atombomba nélkül is meg lehet a földet hódítani. Az idő tájt azonban voltak bizonyos jelek, amelyekből következtetéseinket levonhattuk: abból például, hogy a megszállt Belgiumból a németek megtiltották az urán kivitelét. Arra a meggyőződésre jutottunk, az Egyesült Államoknak is szüksége van atombombára, hogy megakadályozhassa a világuralmi szándékok megvalósítását. Szilárdnak volt az az ötlete, hogy Albert Einstein támogatását kell megnyerni. Einsteinnek — noha a téma technikai vonatkozásai neki újak voltak — tizenöt perc elég volt, hogy pontosan megértse, miről van szó. Roosevelt elnökhöz ez ügyben intézett híres levelét németül mondta nekem tollba, én úgy írtam le. Aztán visszamentünk Szilárddal Princetonba, lefordítottuk angolra, majd újabb utat tettem Einsteinhez, a levelet aláíratandó ... Hozzáfűzi, nem emlékszik, hogy két, Amerikában élő magyar fizikus. Szilárd Leó és Teller Ede közül Einsteinnel való e második találkozóján melyik volt még jelen. Einstein aláírta a levelet, amely elment az elnöknek. Az elnök meghozta a döntését Einstein javaslatainak megvizsgálásáról. Az első konferenciára az atombombáról Wigner jól emlékszik. — Roosevelt elhatározására a tanácskozások a Büro of Standardsben (Szabványügyi Hivatal, amelynek a háborús kutatások összehangolásában nagy szerep jutott) kezdődtek meg. Az első összejövetelen ott volt három amerikai fizikus, azután Szilárd, ón magam, talán Teller is és egy ezredes. A kérdés előadója én voltam. Amikor befejeztem, az ezredes azt mondta: minderre nincs szükség, a háborút nem új fegyverekkel, hanem a hadseregnek nyújtott széles körű lakossági támogatással nyerjük meg. Erre ironikusan azt mondtam, akkor talán oszlassuk fel a hadsereget, és küldjük el a nép közé, hogy ez a támogatás teljessé válhasson. A kormányzat képviselője megértette, miről van szó, és megkérdezte, mennyi pénzre van szükség az induláshoz. Azt feleltem, ötezer dollárra. Az akkor nekünk nagyon nagy összegnek tűnt. Amikor Enrico Ferminek, a fasizmus elől ugyancsak az Egyesült Államokba menekült atomfizikusnak először sikerült nukleáris láncreakciót létrehoznia chicagói laboratóriumában, akkor Wigner Jenő egy palack Chiantival gratulált a kísérletezőnek: bebizonyosodott a javaslatok technikai kivitelezhetősége, realitása. Wigner részt vett az oakridgei és a washingtoni reaktor megtervezésében, amelyek a hasadóanyagot állították elő az atomfegyverek gyártásához. Wigner Jenő bízik benne, hogy az emberiség elkerüli az atomháborút, sőt visszatekintve arra a hosszú útra, amelyet az atomenergetika azóta megtett, elsősorban a békés felhasználás foglalkoztatja. — Az atomenergetikának nagy jövője van. Így van ez, annak ellenére, hogy az emberek még lebecsülik a föld mélyén feltáratlan Olajban és szénben rejlő lehetőségeket és például a napenergiát is. S így van ez annak ellenére, hogy végül kevéssé várható az energiafogyasztás növekedése a fejlett országokban. Az atomenergetikában rejlő veszélyeket eltúlozzák. Azokban az országokban, amelyeknek adatait jól ismerem, az Egyesült Államokban, Franciaországban semmiféle komoly balesetre nem került sor. — Az amerikai Ki kicsoda? legutóbbi kiadásában olvastam szavait, amelyeket a sikerről írt le. Az ön életrajzi adatai után ott ez a két Wigner-mondat szerepel: „Ahhoz, hogy az ember a sikert elérje, a legjobb út az, hogy nem kell túlzottan erőlködni az elérésért, emellett szükség van jó adag szerencsére. Az ember tegye meg kötelességét, hallgasson arra, amit meggyőződése diktál, próbáljon megértő és gondos lenni." Mégis, érdekelne, milyenek voltak ennek a sikeres pályának első állomásai annak idején Budapesten. Törekedett-e például arra, hogy kutató fizikus legyen? — Azt hiszem, tizenhét éves voltam, amikor apám megkérdezte tőlem, mi akarok lenni. Ezt válaszoltam neki: „Édesapám, ha őszinte lehetek, tudós szeretnék lenni, ha lehetséges, akkor fizikus.” Mire apám megkérdezte tőlem: „Mondd csak, édes fiam, hány fizikusi állás van Magyarországon ?” Megértettem a kérdést, és így végeztem el először a vegyészmérnöki kart. — Ami a szerencsét illeti: nagyon nagy szerepe van az ember útjában az indulási lehetőségeknek, a tanárainak. Nekem a fasori evangélikus gimnáziumban olyan matematikatanárom volt, Rácz László, aki csodálatos ember volt. A nálam egy évvel fiatalabb Neumann Jánosnak külön magyarázatokat tartott, nekem szakkönyveket adott, és ez más tanárok támogatásával együtt sokat jelentett és segített. A beszélgetés magyarul folyik. Wigner, aki több mint fél évszázada él Magyarországtól távol, nemcsak akcentus nélkül, hanem igen szépen és választékosán beszél anyanyelvén. Ha nagyon ritkán megáll, és úgy látszik, hogy keres egy szót, akkor sem egy akármilyen szót, hanem a jobbik kifejezést kutatja... — Ön 1976-ban járt legutóbb Magyarországon. Van-e kapcsolata a magyar szellemi élettel, s milyen képet alakított ki magában arról? — Több magyar tudományos folyóiratot olvasok rendszeresen. Ugyancsak olvasója vagyok a New Hungarian Quarterlynek. Meggyőződésem az, hogy bár Magyarország kis ország, igen komoly fizikai és kémiai tudománya van. Egyébként nem csak folyóiratokat olvasok, hanem szépirodalmat is, leggyakrabban Petőfit és Vörösmartyt. Ideje véget vetni a beszélgetésnek, öreg este van, és kora reggel kell a professzornak repülnie. Kopaszodó, kicsit hajlott hátú, pedánsan öltöző és élénk mozgású öregúr. Semmiképpen sem gondolná az ember hatvanötnél idősebbnek. Pedig ma nyolcvanéves. VAJDA PÉTER Halásztelken 1982 novemberében érdekes római katolikus templomot adtak át Az egyházak életéből Egyházi vezetők látogattak a közelmúltban a Hazafias Népfront székházába, ahol baráti beszélgetésre került sor a magyarországi egyházak főpapjai, vezetői, illetve Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese és Pozsgay Imre, a Népfront főtitkára között. A tanácskozáson részt vett Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke is. Az egyházi vezetők tájékozódtak a népgazdaság helyzetéről, az 1983. év feladatairól. A beszélgetés részvevői fontosnak tartották, hogy az állami szervek a jövőben is érzékenyen törődjenek azokkal a társadalmi rétegekkel és csoportokkal, amelyek az átlagosnál nehezebben tudják elviselni a világ és az ország gazdasági helyzetéből fakadó terheket. A baráti találkozón kifejtette gondolatait dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek; dr. Bartha Tibor református püspök; dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök; dr. Ferencz József unitárius püspök; Szakács József, a Szabadegyházak Tanácsának elnöke; dr. Salgó László főrabbi és Bíró Imre kanonok, az Országos Béketanács katolikus bizottságának főtitkára. ■Né A Római Püspöki Kongregáció határozata alapján a Csanádi egyházmegye elnevezése Szeged—Csanádi egyházmegye névre módosult. * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Üjszászy Kálmánnak, a tiszáninneni református egyházkerület főgondnökámak, az egyházkerület tudományos gyűjteményei igazgatójának a magyar állam és a református egyház közötti jó viszony munkálása, a nemzeti kulturális értékek ápolása terén kifejtett több évtizedes munkássága elismeréseként, 80. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta. ölbey Irén „A béke győzelem” című verseskötetét megjelentette az Ecclesia Könyvkiadó. építészeti stílusú FOTÓ: KIRÁLY KRISZTINA — MTI 5
