Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-08 / 1. szám
„A döbbenetes erejű fametszeteiről világszerte ismert művész 75 esztendeje született. Ez az évforduló szolgált alkalmul arra, hogy a szegedi Móra Ferenc Múzeum egyik földszinti termében ... megnyissák a Buday György életét és munkásságát bemutató kiállítást.” - Magyar Hírek, 1982. 13. sz. Kiállítás, méghozzá állandó kiállítás nyílt Szegeden, Buday György, az Angliában élő neves magyar grafikus műveiből és életének dokumentumaiból. Ezt megírtuk. Azt is, bár csak vázlatosan, hogy mit láthat, aki belép ebbe az emlékekkel és alkotásokkal zsúfolt terembe. Nem írtunk azonban arról: hogyan támadt és fogant meg a gondolat a kiállítás létesítéséről, és hogyan született meg a Buday-szoba. — Maga a gondolat nem újkeletű. Ahányszor bátyámnak egyegy időszakos kiállítása nyílt itt Szegeden, mindig megfogalmazódott a közönség részéről az igény, a művelődésügyi osztály és a múzeum részéről pedig az elhatározás, hogy Buday-házat vagy Buday-szobát kellene létrehozni. Ahhoz azonban, hogy ez az igény teljesüljön, illetve hogy az elhatározás megvalósuljon, két dolog kellett. Először hely, másodszor pedig az, hogy nekem több időm legyen. Ez a második feltétel pedig csak tavaly jött létre: nyugdíjba mentem, hogy teljes energiámmal hozzáfoghassak a kiállítási anyag összerendezéséhez. Óriási az „anyag”, amelynek rendezéséhez a művész húga, dr. Buday Margit hozzákezdett, lemondva — legalábbis ideiglenesen — orvosi hivatása gyakorlásáról: levelek garmadája, újságkivágások tömege, fotók rengetege, hivatalos iratok erdeje. És ami a legfontosabb: alkotások — rajzok, metszetek, nyomódúcok — a kezdetektől napjainkig. — Az első óriási szerencse az volt, hogy a szüleim szépen, rendben mindent eltettek; a családi levelezést éppen úgy, mint a legkülönfélébb szellemi értékeket, ök ezt gyűjtötték, csakis ezt gyűjtötték. A második szerencse: bátyámnak annak idején volt egy szobája az egyetemen, Zolnai Béla intézetében. Ez volt az ő úgynevezett „műhelye”. Innen irányította a Szegedi Fiatalok ügyeit, itt gyűjtötte a levelezését, a nyomódúcait, a metszeteit, szóval mindent, amit fontosnak tartott. Miután ő kiment Angliába, és mielőtt Zolnai Pestre költözött, azaz a harmincas évek végén, akkor maga Zolnai Béla és Baróti Dezső gondosan ládákba csomagolta és ide szállíttatta Gyurka összes holmiját. És végül a harmadik szerencse: mi a háború vége felé nem engedtünk a pánikhangulatnak, nem futottunk el Szegedről, hanem itt maradtunk, ebben a lakásban, és velünk itt maradt minden. A kiállítás megszületésének körülményeiről mesélő dr. Buday Margit lakása valóságos múzeum. A falakon körül metszetek, a szekrényekben és a fiókokban levelek, dokumentumok, és akadnak itt még szinte érintetlen ládák is. A levelezés és a dokumentumok rendezése: sziszifuszi munka. Nem is bírná egyedül a művész húga, segítségére vannak ebben a szakemberek, elsősorban Lengyel András, a múzeum munkatársa, aki egyben a kiállítás rendezője is volt. — A levelezést már eleve úgy igyekeztünk rendezni-válogatni, hogy közben a leendő kiállításra is gondoltunk. Hasonlóképp voltunk a töméntelen dokumentummal és a metszetekkel. Édesapám a tudományos munkáján kívül létfontosságúnak tartotta a közművelődés fejlesztését. Kolozsvárott az Ellenzékbe és a Pásztortűzbe írt cikkeket, ezt folytatta itt, Szegeden is, aztán rengeteg előadást tartott a város lakosságának az Egyetembarátok Egyesületében. És ez volt az első rendező elvünk : megmutatni, milyen családi légkörben nőtt föl Gyurka. Közéleti ember volt ő már középiskolás korában, amikor Kolozs- , Kiállítás születik 18