Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-08 / 1. szám
várott megalapította a Haladjunk! című diáklapot, aminek ő volt a szerkesztője, illusztrátora, gyakorta cikkírója is. Nemrég megtaláltam egy régi noteszát, amelybe, Szegedre való átköltözésünkkor, levelező partnerei nevét fölírta, és megdöbbentem, hogy az akkor 17 esztendős középiskolás diák noteszában milyen nevek sorakoztak! Országosan ismert művészeké, haladó politikusoké, szociológusoké. A második rendező elv ugyancsak munka közben született, és Lengyel András nevét dicséri. A kiállítási anyagot négyfelé tagolták, hogy tükrözze: Kolozsvár, Szeged, Róma és London határozta meg alapvetően Buday György életét és művészi fejlődését. Különösen érdekes e szempontból a kolozsvári anyag. Tálán kevesen tudják, akik a szegedi kiállítást nem látták, hogy a Buday család elköltöztével Kolozsvár majdhogynem érett művészt veszített. — A legrégebbi munkáktól kezdve a legújabbakig mindent, illetve mindenből egy keveset ki tudtunk állítani. A Buday-szoba anyaga ugyanis „menet közben” állandóan gazdagodott, gyarapodott. Amikor például azt hittük, hogy teljesen készek vagyunk, befejeztük a válogatást, elküldtem bátyámnak a kiállítandó tárgyak listáját. Ez ismét szerencsés ötlet volt, mert ő, olvasva a listát, azonnal postázta nekünk a Magyar Prózaírók sorozatot, amit addig még senki sem látott Magyarországon. Csütörtökön volt a megnyitó, a csomag előtte való hétfőn ért ide a metszetekkel. A fontos azonban az, hogy ideért, s a sorozat így bekerült a kiállításra, ott látható a bejárattól rögtön jobbra. És azóta is kapom az új műveket. Íme a legújabbak: egy templomi meghivó, aztán két ex libris, amelyeket bátyám egy Amerikában élő műgyűjtő, Szathmáry Lajos megrendelésére metszett. Szathmárynak óriási könyvtára van, amiből nemrégiben 18 000 kötetet ajándékozott az egyik chicagói egyetemnek: a világ minden tájáról összegyűjtött szakácskönyveket, tanulmányokat az étkezési szokásokról, a táplálkozással és a főzéssel kapcsolatos munkákat. Hát ezekbe a könyvekbe kerül az egyik ex libris, amely szakácsföveggel ábrázolja a mecénást. A másik pedig a Szathmáry könyvtárában maradt kötetekhez készült. Küldött aztán karácsonyra metszett üdvözlő lapokat. Sokat dolgozik a bátyám most is, bár egyik levelében panaszkodott, hogy nem megy már olyan tempóban a munka, mint valaha. Alig néhány sorral lejjebb viszont azt újságolta, hogy befejezett egy tíz lapból álló metszetsorozatot. Buday György fáradhatatlanul alkot, s e szárnyaláshoz talán hozzájárult, hogy régi pátriáiban is újra meg újra „fölfedezik”. Tavaly októberben szülővárosában, Kolozsvárott, a Korunk Galériában nyílt meg egy tárlata, amelynek anyagával a székelyudvarhelyi állandó kiállítás gazdagodott később. Aztán megnyílt itt, Szegeden, először a Költők sorozatot bemu-11)1 'll 1 uilllh' 1. Az 1980-ban metszett karácsonyi üdvözlő lap 2. Kemény Zsigmond (1814-1875) 3. Jókai Mór (1825-1904) 4. Egy templomi meghivó, 1982-ben metszette a művész 5. Gárdonyi Géza (1863-1922) 6. Bródy Sándor (1863-1924) íató időszakos tárlat, végül nem sokkal később az állandó kiállítás És mire e sorok megjelennek, kapható lesz már a könyvesboltokban a Nyíri és rétközi parasztmesék című kötet, az 1935-ös Buday—Ortutay-féle kiadvány hasonmás kiadása, amely 45 fametszetet tartalmaz. — Bátyám nagyon-nagyon örült, hogy Erdélyben is, Szegeden is, ennyire számon tartják a munkásságát. Örömét jelzi, hogy egyre-másra küldözget haza metszeteket és fotókópiákat az érdekesebb dokumentumokról. Legutóbb arról a sajtónyilatkozatról küldött másolatot, amely 1941- ben jelent meg a The Timesban, s amelyben ő és a két társa a magyar állampolgárságuktól való megfosztásukra reagált, kijelentve: továbbra is magyarok maradnak. Azt, hogy mennyire örül az állandó kiállításnak — amely, remélhetően, a közeli jövőben még egy szobával bővül majd —, egyik áprilisban kelt levelében szavakba is foglalta: „Igazán nagy öröm a számomra, hogy Kolozsvár után most ’második szülővárosom’ is ennyi szeretettel emlékszik vissza ottani munkámra és reám 75. születésnapom alkalmából... Végtelenül hálás vagyok dr. Trogmayer igazgatónak, Kass Jánosnak — ő nyitotta meg a kiállítást —, Lengyel Andrásnak és mindazoknak, akik a rendezésben, a megnyitásban részt vettek és, persze, elsősorban Neked, Babucim, aki ezt a nagy anyagot egybegyűjtötted és odaajándékoztad.” r , 19