Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-02 / 6-7. szám

A TRENTONI ÉS A ROEBLINGI „MAGYAR AMERIKA" HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL Kerestetés Az egyesült államokbeli Lakewoodban élő WKO­­CZAK ZOLTÁNNE szívességéből igen érdekes, sok tekintetben forrásértékű kiadvány jutott el szerkesz­tőségünkbe; a Függetlenség című, trentoni (New Yer­­sey) illetőségű folyóirat tizenöt éves, jubileumi al­buma. Az 1928-ban megjelent album a két, Philadel­phiától északra fekvő település magyarságának tör­ténetét írja le. A szerző, Orosz J. Antal pár hónappal Trentonba érkezése után, 1920 júniusában vásárolta meg a lapot Zámbory Sándortól, miután tulajdonos-elődjét meg­választották a Verhovayak Lapja főszerkesztőjévé. Orosz J. Antal a Szabolcs megyei Oros községből ke­rült ki az I. világháború frontjára. Itt hadifogságba esett, majd Vlagyivosztokból, angol segítséggel szö­kött a kanadai Vencouverbe. Amikor 1920. január 2- án Trentonba érkezett, szülei már itt éltek. A phila­delphiai egyetemen elektromérnöki oklevelet szer­zett, s a Public Service főtelepén nyert alkalmazást. Ezekre az életrajzi adatokra az album utolsó feje­zetében bukkantunk rá, amelyből a húszas évek szá­mos trentoni magyar polgárát ismerhetjük meg. Trentonban és környékén nagyobb magyar közösség élhetett, amely a húszas években már szép múltra tekinthetett vissza. Az első magyar telepes Shemetkey János és neje volt. 1876-ban költöztek a városba, ahol kocsmát nyi­tottak. őket követték Drótár János és Laky András. A magyarok kezdetben Chamersburg városrészben laktak. 1888 karácsonyán közösen szerveztek bált a Trentonban élő magyarok és szlovákok, majd 1889. január 18-án megalakult az Első Magyar Egylet. A kilencvenes évekről, s az azt követő évtizedek­ről így ír Orosz J. Antal: a nagy tömegű bevándorlás éveiben a hazulról hozott szokások nem változtak. Az ekkor Trentonba érkezők vissza akartak térni. Később, a háború alatt nem lehetett, utána meg nem volt érdemes hazamenni. Ez hatással volt a közéletre is. Kezdtek úgy berendezkedni, mint akik végképp itt maradnak. Milyen is volt a trentoni magyar közélet? Egy mondatban: rendkívül sokszínű és igen élénk. A kiadvány mintegy negyven (!) trentoni és hat ro­­eblingi magyar egyesületet említ, (helyi székhelyű­­eket és fiókokat) hosszabb-rövidebb terjedelmet szen­telve mindegyik történetének. Csupán néhány név a sok közül: Trentoni Első Magyar Társalgó és Betegse­­gélyző Egylet; Kossuth Ferencz Egylet, Trentoni Ma­gyar Dalárda, Szent Miklós Görög Katolikus Magyar Egyház, Trentoni Magyar Otthon Részvénytársaság, Független Magyar Amerikai Polgárok Köre, Trentoni I. Magyar Ref. Templomi Betegsegélyző és Temetkezé­si Egylet, Szent Erzsébet Magyar Épiszkopális Egyesü­let, Amerikai Magyar Republikánus Kör, Rákóczi Ma­gyar Betegsegélyző Egylet Roeblingi Osztálya. Orosz J. Antal az összes egyesületről közli a fon­tosabb adatokat, az elöljárók nevét, az alakulás, fel­oszlás, néhány esetben a csatlakozás-fúzió évét, s ami ugyancsak érdekes, idéz az egyesületi szabályzatok­ból is. Olvasgatva a paragrafusokat, a vezetőség ál­tal hozott „rendeleteket” a mai olvasóknak különös­nek tűnhet helyenkénti szigoruk: a gyűléseken meg­tiltják a dohányzást, egy dollár bírsággal büntetik egy kiránduláson meg nem jelenőket, a Kossuth Fe­rencz Egylet 50 cent bírsággal sújtja azon tagjait, akik távolmaradnak egy másik egyesülettel közösen ren­dezett bálról. Egyes gyűléseken jelszó is dívott. Az egyesületi magyarság segítette a munkanélküli hon­fitársakat, 1918-ban pedig pénzt gyűjtöttek a letar­tóztatott magyar radikális munkásvezérek kiszabadí­tására. Befejezésül idézzünk néhány a mai olvasóknak is tanulsággal szolgáló sort, a Függetlenség jubileumi albumának előszavából, melyben a második nemze­dék figyelmébe ajánlja művét a szerző: „Ne engedjük gyermekeinket elcsapódni a fajtánk­­beliektől. Tartsuk őket egy táborban — az ő itteni szokásaik szerint. Legyenek ők örökösei a mi felfo­gásunknak — amerikai mezbe öltöztetve, legyenek ők hirdetői a mi magyar érzelmeinknek — angol nyelven, legyenek ők az itteni magyar élet folytatói — nekik tetsző módon.” (balázs) „Egy barátság fejlődésíve — Bá­lint György és Buday György kap­csolatáról”. Ez a cím és alcím — Lengyel András publikációjának élén — a Népszabadságban olvasha­tó. Alatta az Ukrajnában munka­szolgálatosként elpusztult Bálint György és az Angliában élő Buday György dokumentumként közreadott egykori levelezése; továbbá a kom­mentár-ciklus — a két világháború közötti magyar progresszió, művelő­déstörténet mindeddig ismeretlen, fontos és tanulságos fejezetét tárja fel. Azt, hogy a magyar társadalom demokratizálásának programjában a magát marxistának valló Bálint György és a szegedi Bethlen Gábor Körből, a református egyetemi hall­gatók szervezetéből indult Buday György között hogyan szövődött előbb együttműködés, majd barát­ság. Az iratanyagot Buday György jelenleg is Szegeden élő testvére, dr. Buday Margit ny. főorvos őrizte meg az utókornak. Az Élet és Tudományban John Mikes amerikai kapitány nevére fi­gyeltünk fel. John Mikes két társá­val — 1867 nyarán ötvenegy nap alatt — elsőként szelte át gumitu­tajon az Atlanti-óceánt Amerika és Anglia partjai között. A kalandos vállalkozást ismertető színes írást a szerkesztő megjegyzése zárja. „Jeles világutazónk, Balázs Dénes geográ­fus már feltette a kérdést: kicsoda John Mikes? Felhívására azonban csak egy válasz érkezett. Ennek író­ja arra gondol, hogy Mikes János netán egyik 48-as emigránsunk, kép­viselő, Kolozsvár és környéke nemzet­őrségének parancsnoka volt. Arra vo­natkozóan azonban már nem kerül­tek elő adatok, hogy ez azonos-e az óceánt átszelő gumitutaj parancsno­kával.” (A Magyar Hírek is várja olvasói közléseit — A szerk.) * Az Üj Tükör nemrégiben képri­portban mutatta be olvasóinak a detroiti Henry Ford Múzeumot, utóbb pedig egy szegedi olvasója le­velének adott nyilvánosságot, aki ar­ról ír, hogy érdemes lett volna Ga­lamb József ről is megemlékezni, s is­merteti a magyar autókonstruktőr amerikai pályafutását. Az olvasói levél befejezése: „Galamb József születésének centenáriumán szülő­városában, Makón emléktáblát avat­tak az egykori Ford—Galamb le­rakat épületének falán (Makó. Deák Ferenc u. 61.). Az emlék­táblán a következő szöveg olvasható: Galamb József (1881—1955) az auto­mobilizmus nemzetközi hírű alkotó­ja, a műszaki haladás kiváló műve­lője emlékére.” Egy interjú címe a Heti Világgaz­daságban: „Tel Aviv-i telefon”. A cím alatt olvasható párbeszédben Mose Zanbar, az izraeli nemzeti bank nyugalmazott elnöke válaszol Hirschler Richárd kérdéseire. Mose Zanbar jelenleg Izrael harmadik legnagyobb kereskedelmi bankjának elnöke, 1926-ban született Kecske­méten, s jól beszél magyarul. K. Gy. HUBER nevű édesapját keresi Radu Joan Buda­pestről. A keresett Romániából települt át az USA-ba, a kerestető és édesanyja 1980-ban került Magyaror­szá§r3 SZABÓ JÁNOS-t (szül.: Kecskemét, 1933. XI. 8. an.: Bocsa Róza) aki 1956-ban hagyta el az országot, keresi húga, Mária. A keresett utolsó ismert lakhe­lye: 1918. Jongquil Tér. Chicago, 111. 60626 volt. 1968 —70-ben adott magáról utoljára életjelt. HALÁSZ BARTÓK Judith-ot (kb. 51 éves, lakhe­lye Kanada) és HALÁSZ BARTÓK János USA-beli lakost keresi rokona Lóránt Lilly San Franciscoból. HORVÁTH Georg Stephen (született Budapesten, 1936. VIII. 22-én, anyja neve: Gombos Julianna) 1956 óta él külföldön. Utolsó ismert lakcíme: Hatee St. Francis, 124 West 47th Street, New York (USA). Ke­resi nővére, Tamási Józsefné, akinek 1972-ben írt utoljára. HALÁSZ Ernő (Budapesten született 1924. márci­us 15-én, anyja neve: Briczki Erzsébet) műszerész 1856 novemberétől él külföldön. Életjelt soha nem adott magáról. Keresi felesége, fia és unokája Bu­dapestről. STERN Laci-t (bőrszakmában dolgozott) és ILUS-t, ákik Budapesten a Majakovszkij (Király) u. 100. sz. alatt laktak keresi Bárok István Imre Izraelből. A keresettek jelenleg a SEBES vezetéknevet viselik. KARDOS IMRÉ-t keresi régi ismerőse, Szabó György az NSZK-ból. 1961-ben Münchenben talál­koztak utoljára, feltételezett jelenlegi tartózkodási helye: Buenos Aires, Argentina. A keresett életkora 70—71 év. GÄRDI ISTVÁN, aki jelenleg Kanadában él, ke­resi azt az orvos-házaspárt vagy törvényes örököseit, akik 1944-ben Abczagyvaszántón (Hatvanhoz közel) Nagy Ede kőművesmesternél laktak. A ház ikerház volt, melyben szénbányászati tröszt tulajdonában le­vő szolgálati lakások voltak. A keresettek abban az időben üldözöttek voltak. LÓRÁNT JÁNOS keresi volt marosvásárhelyi ba­rátait a 30—40-es évekből: SCHOPPEL JÁNOS-t, HA­RASZTI VILMOS-t, NEMES LÁSZLÓ-t és PAP-nő­­véreket. A kerestető a nevezettekről a háború óta nem tud semmit. HEGYI PÉTER-t (született Miskolcon, 1945. VIII. 14-én, anyja neve: Bokros Mária), aki 1977. február 23-án távozott Magyarországról keresi édesanyja Mis­kolcról. Nevezett állítólag Angliában, Londonban él. HORVÁTHNÉ, született MOSOLYGÓ Katalin-t, aki 1937-ben született Hajdúdorogon, keresi barátnő­je Petrus Piroska. A keresett 1956-ban hagyta el az országot, feltehetően Kanadában él. MATUZ GÁBOR (Bajóton született 1933. szeptem­ber 18-án, anyja neve: Füle Margit) 1956 óta él kül­földön. A kerestetővei szoros kapcsolatot tartott, két­hetente jelentkezett, esküvőre várták haza, amikor ez év közepén kapcsolatuk hirtelen megszakadt. Utol­só ismert címe: 113 Jackson Avenue Sayreville, N. J. 08859, USA. Keresi testvére Kelemen Bajótról. BÍRÓ GÁSPAR-t, VARGA SÁNDOR-t és MARKOVIC VERÁ-t — akik 1954—56 között Tri­esztből vándoroltak Ausztráliába — keresi régi ba­rátjuk Nagypál László Norvégiából (Gulskogen). HALAS IDÁ-t (született Telkibányán 1904-ben. anyja neve: Wéber Zseni), aki 1934-ben vándorolt ki az USA-ba keresi húga, Kulcsár Lászlóné Miskolcról. Nevezett 1980-ban írt utoljára. ÉVA van BERGEN PÁSKULY sz. Márta Éva (1939. I. 17. Győrtelek), aki 1980—81-ben a hollandiai Prin­­senbeek-ben lakott keresi SEGERS Vera Prinsenbe­­ek-ből. Nevezett feltehetőleg jelenleg Kanadában él. VARGA József, aki 1938-ban született Kántorjáno­­siban, 1956-ban hagyta el Magyarországot. Valószí­nűleg az USA-ban vagy Dél-Amerikában él. Keresi barátja, Radvánszki András az USA-ból. Kérjük kedves Olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy ve­­_ gyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A MA­GYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE készséggel továbbít­ja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE, BUDAPEST, H—1905. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom