Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-02-19 / 4. szám

1. Madame Blandine Ollivier de Prévaux, Liszt Ferenc dédunokája, Kovács Dénessel és Serge Gut párizsi profeszorral, 1973-ban 2. Az ifjú zongoristák első Liszt-találkozóján Roberta Bambace Olaszországból átveszi a dijat Sopron város tanácselnök-helyettesétől 3. Hirdetmény a Zeneakadémia előcsarnokában 4. Kismartonban (Eisenstadt) Forrai Miklós, a Társaság főtitkára mond emlékbeszédet 5. Liszt-emléktábla a Villa d’Este falán, Tivoliban 6. Kiss Kálmán, a Társaság elnöke átveszi Cziffra Györgytől az alapítványi összeget 7. Sonya Hanke (Ausztrália), és közönsége 8. A Nemzetközi Liszt Hanglemez Nagydij bronzplakettje ladnának is Liszt nyomában, akkor sem fogy­nának ki a helyekből, annyi a kis piros pont ezen az európai földabroszon. Minden pont: egy-egy hely, ahol a mester közönség előtt koncertezett. — Olyan térképet nem tudunk rajzolni, amely azt mutatná, hogy szűkebb társaság­ban, baráti körben hol játszott Liszt. Ahhoz legalább egy falnyi nagy térkép kellene — mondja Forrai Miklós, majd megtoldja: — Egyébként ez a térkép sem befejezett, talán soha nem is lesz az; ha jön valaki külföldről, rápillant, és maris fölfedezi, hogy hiányzik róla egy város, egy kastély, ahol Liszt Ferenc hangversenyezett. És akkor nincs mit tenni, ki kell venni az üveg alól, és ki kell egészíteni. De ki kell egészíteni még a súlyponti fel­adatokat is. A negyedik ilyen: a Liszt Ferenc Társaság évről évre felhívja a földkerekség legjelentő­sebb hanglemezgyártó cégeit, hogy az előző évben gyártott, és az általuk legjobbnak tar­tott Liszt-felvételeikkel vegyenek részt azon a versenyen, amelynek jutalma: a Nemzetközi Liszt Hanglemez Nagydij. És érkeznek a le­mezek Japánból, az USÁ-ból, a Szovjetunió­ból. Hollandiából... 1982-ben összesen 34 le­mezt hallgatott meg és bírált el a magyar zsű­ri, s adta ki végül az öt nagydíjat, azaz a diplomákat és a Borsos Miklós által külön e célra formált bronzplaketteket. És nemcsak az „anyatársaság” (ha szabad így kifejeznem magam), hanem a helyi cso­portok sora is él és virágzik. A pécsiek, aki­ket Levente Judit ottani zongoratanárnő ve­zet, úgyszintén hangversenyeket rendeznek, előadásokat tartanak, mi több, a város az ő kezdeményezésükre rendelte meg Varga Im­rétől Liszt Ferenc szobrát, amelyet idén, má­jus 29-én már föl is avatnak. A szobor elhe­lyezése, megoldása rendkívül érdekes: a mű­vész a püspöki palota oldalába épített be egy erkélyt, és ennek rácsára könyökölve nézi majd Liszt Ferenc a székesegyházat. Mos már csak az a kérdés, hogy e sokféle funkciót, teendőt, feladatot ugyan miből lát­ja el a Társaság. Mert egy bizonyos: ha mind a 900 tag a maximális, 120 forintos tagsági díjat fizetné is, akkor se lenne a kiadások ti­zede, százada sem fedezve, pedig sokan — a nyugdíjasok — évi 60, a diákok pedig még ennek is csak a felét, 30 forintot fizetnek tag­díjként. És még mennyi mindent nem említ­hettem: a Liszt Kiskönyvtárat például, amelynek tavaly jelent meg az első füzete; s nem beszéltem a koszorúzásokról, az emlék­táblákról, a külföldi vendégek fogadásáról stb., amelyek mind-mind a Társaság költség­­vetését terhelik. — Ezek szerint vannak mecénásaik? — Igen, vannak —• vallja meg a főtitkár —, mégpedig a fő mecénásunk az állam, köze­lebbről a Művelődési Minisztérium. De sza­bályzatunk szerint pártoló tagunk lehet az, aki egyszeri alkalommal vagy rendszeresen valamilyen összeggel hozzájárul céljaink va­­lóraváltásához. Persze, el kellett telnie né­hány évnek, hogy az első igazi mecénás, az alapítvány-hagyó jelentkezzék. Cziffra György barátunk volt az. Ez egy éve történt, a Tavaszi Fesztiválon. Cziffra György a Pesti Vigadó-beli egyik kon­certjének teljes honoráriumát ajánlotta föl és adta át a Liszt Ferenc Társaságnak. Ennek az összegnek az évi kamatát tervezik átadni az idén először, szintén a Tavaszi Fesztivál alkal­mával, annak a fiatalnak, akit a Zeneművé­szeti Főiskola majd javasol. — Nagyon szeretnénk — fűzte hozzá a fő­titkár —, ha a díjat maga Cziffra György nyújtaná át, hiszen az idei Tavaszi Fesztivál­ra ismét ellátogat hozzánk. Egyébként az, hogy a zongora tanszakot kértük föl idén, el­ső alkalommal a jelölésre, nem véletlen, hi­szen Cziffra György is zeneakadémista volt... G. L. '19

Next

/
Oldalképek
Tartalom