Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-01 / 9. szám
ellenzékre szokták mondani, hogy lojális, toleráns, és megértő bizonyos kormányzati szempontokkal szemben. Ebben az értelemben tehát valóban érzékelhető az, amit Hanák Péter felvetett, hogy a nyelvnemzet mellett, van egy kulturális nemzet. Hubay Miklós: Sok időt töltöttem határainkon kívül a kint élő magyarok között. Nem egyszer tapasztalja az ember, talán éppen a visszájára fordított nosztalgia hatása alatt, hogy tusakodás, ellenkezés van azokkal a hazai írókkal szemben, akiknek megismerése az ő javukat szolgálná. Most nagyon örülök, hogy a Világszövetségbe becsöppentem, láttam, hogy milyen gond, milyen érzés és milyen bölcsesség vezeti alapjában a Világszövetség akcióját. Tulajdonképpen egyetlen egy gondolatot szeretnék hozzákapcsolni az előbb elhangzottakhoz. Az írók, a külföldi, a határokon túl működő, alkotó magyar írók, vagy írócsoportok ügye itt előkerült. Azt szeretném megmondani, hogy a Magyar írók Szövetségének az új alapszabályában tisztán, világosan és pozitív értelemben van jelenleg, ami a régi alapszabályban is benne volt, csak még mintegy negatív formában, ez pedig — nem tudom jobb megfogalmazásban tolmácsolni —, körülbelül úgy hangzik, hogy a Magyar írószövetség tagja lehet a határokon túl dolgozó, alkotó, erre érdemes magyar író a művelődési miniszter hozzájárulásával. Ezt, az alapszabály szövegének e humánus megváltoztatását ilyen értelemben, ilyen pozitív, biztató értelmű megváltoztatását éppen azért csináltuk, mert el voltunk telve mi is azzal a gondolattal, hogy minél közelebb hozzuk azokat az írótársainkat, akikkel kölcsönbe olvassuk egymást, becsüljük egymást, és megpróbáljuk lehetővé tenni számukra azt, ami nekik a legdöntőbb, legnagyobb, hogy a hazai olvasóközönség olvassa őket. A másik dolog, ami még a Magyar írók Szövetségének új programjában nagyon határozottan jelen van, és azt hiszem, hogy egybeesik mindazzal a törekvéssel, amelyről itt hallottunk, röviden annyi — és ehhez kérném a Magyarok Világszövetségének segítségét —, hogy nagyon komoly érzelmi és aktív kölcsönös kapcsolatot kellene teremteni a határainkon túli magyar irodalmak gócaival. Fotó: Gábor Viktor FELHÍVÁS A magyar orvostudomány hírét a « világban olyan kiválóságok alapozták meg, mint Semmelweis Ignác, Balassa János, a Bókayak, Korányi Frigyes és Sándor, az oktatás- és tudományszervező Markusovszky, Hőgyes Endre, Lenhossék József és Mihály, és a magyar Nobel-díjasok. Ezek a nagy orvoselődök felfedezéseikkel, a gyógyításban elért eredményeikkel és azzal, hogy zömük iskolát alapított, egyéniségük varázsával tanítványok sorát vonzották maguk köré, maradandóan beírták nevüket az orvostudomány történetébe. A tanítványok, az egymást követő orvosnemzedékek mestereik szellemében újabb és újabb utódokba plántálták át a tudományos igazság tiszteletét, a megismerés vágyát, és a beteg ember iránti elkötelezettséget. Ezért is őrzi kegyelettel emléküket, és látja bennük példaképét, a mai magyar orvosnemzedék is. A történelem viharai sokakat sodortak az ország határain túlra, közöttük orvosokat is. Közülük — a múltban vagy napjainkban — nem kevesen új hazájukban az orvostudomány kiváló képviselőivé váltak, munkásságukkal és eredményeikkel öregbítve a magyar orvostudomány hírét és megbecsülését szerte a nagyvilágban. De áll ez azokra, az ország határain kívül élő orvosokra is, akiknek nevét, bár a világhír nem kapta szárnyra, mégis tudásukkal, odaadó orvosi hivatással mindenkor a betegek javán munkálkodtak, elnyerve így a gondjaikra bízottak háláját és megbecsülését. Úgy véljük, hogy történjék bár ez tudatosan vagy tudattalanul, az ő gondolkodásukban és emberi magatartásukban is régi orvos nagyjaink emléke munkál, és ifjúkoruk emlékein, oldhatatlan családi és baráti kötelékeiken kívül, orvosi iskolákat teremtő nagyjaink tisztelete is segíti fenntartani vagy megújítani kapcsolataik szálait az óhazával, és itt élő orvos társaikkal. Ezért látszott megalapozottnak a gondolat, hogy hívjuk meg a hazánk határain kívül élő magyar orvosokat is arra a tudományos ülésre, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége és a Magyarok Világszövetsége rendez, és amelyen nagy elődeinkre és munkásságukra emlékezünk, hogy reájuk és életművükre a múltba együtt visszatekintve, egyben kölcsönösen megismerhessük egymás mai eredményeit is. A magyarság, számát tekintve, nem tartozik a világ nagy népei közé. Talán mégsem vagyunk elfogultak, ha úgy érezzük, hogy népünk, bár lélek - számban nem nagy, mégis nem kevés az az eredmény, amivel az egyetemes orvostudomány fejlődéséhez hozzájárult. Ezért gondoljuk, hogy az a Tudományos Találkozó, amelyet 1983. augusztus 2. és 7. között, Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia székházában rendezünk, kedvező alkalom lehet ahhoz, hogy megújítsuk és megerősítsük egymással baráti kapcsolatainkat, és felmérjük, mivel gyarapította a magyar orvostudomány — a múltban vagy a jelenben, hazánkban vagy határainkon túl — az egyetemes orvostudományt: azt a tudományt, amely lényegéből fakadóan az egész emberiség, és benne minden egyes ember javát szolgálja. A tudományos találkozó védnökségét dr. Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter, prof. Zoltán Imre, a MOTESZ elnöke, prof. Szent-Györgyi Albert (USA), prof. Laki Kálmán (USA), és prof. Lajtha László (Anglia) vállalta. A SZERVEZŐ BIZOTTSÁG MŰVÉSZETI ÉS IRODALMI DÍJAK Művészeket, írókat, újságírókat tüntettek ki az Országházban, a szocialista kultúra fejlesztése terén szerzett kimagasló érdemeik elismeréséül, hazánk felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából. Kiváló művészek: Bálint Endre festőművész, Csenki Imre karnagy, Foky Ottó bábfilmrendező, Görgei György karmester, Kiss Nagy András szobrászművész, Kovács János színművész, Makk Károly filmrendező, Petrovics Emil zeneszerző, Psota Irén színművész, Ruzicskay György festőművész, Szőllősy András zeneszerző, Ungvári László színművész, Varga Mátyás díszlettervező. Érdemes művészek: Békés Itala színművész, Biró Miklós operatőr, Esztergályos Cecília színművész, Fekete Tibor színművész, Gelley Kornél színművész, Gyimesi Kálmán magánénekes, Hajdufy Miklós tv-rendező, Hemző Károly fotóművész, Kemény Éva grafikus, Koltai Lajos operatőr, Komlóssy Erzsébet magánénekes, Koncz Gábor színművész, Koós Iván báb- és díszlettervező, dr. Márkus Éva szinkronfilm-rendező, Melocco Miklós szobrászművész, Metzger Márta magántáncos, Mialkovszky Erzsébet jelmeztervező, Mikes Lilla előadóművész, Oberfrank Géza karmester, Pongor Ildikó magántáncos, Romvári József díszlettervező, Sapszon Ferenc karigazgató, Sebestyén János orgona- és csemballóművész, Sinkó László színművész, Sós László grafikusművész, Szabó István filmrendező, Szentpál Mónika előadóművész, Szilágyi Tibor színművész, Szuppán Irén textiltervező, Temesi Hédi színművész, Tímár Éva színművész, Uhrik Teodóra magántáncos, Vadas Kiss László magánénekes, Vajda Dezső magánénekes. József Attila-díjasok: Bertók László költő, Czine Mihály irodalomtörténész, Gyurkovics Tibor költő, drámaíró, Iszlai Zoltán költő, kritikus, Kiss Tamás költő, Simonffy András író, Spiró György író, Sükösd Mihály író. Jászai Mari-díjasok: Balázs Péter színművész, Csákányi Eszter színművész, Csiszár Imre színművész, Farkas Bálint színművész, Fóthy Edit bábművész, Gáli László főrendező, Hetényi Pál színművész, Káldy Nóra színművész, Kapás Dezső rendező, ifj. Richter József artista. Erkel Ferenc-díjasok: Jeney Zoltán zeneszerző, Tallián Tibor egyetemi adjunktus. Liszt Ferenc-díjasok: Gulyás Dénes magánénekes, Hargitai Zsuzsa magántáncos, Nagy Ferenc karmester, Polgár László magánénekes, Sztevanovity Zorán előadóművész, zeneszerző, Tillai Aurél karnagy, Tóth Ferenc kórusvezető. Balázs Béla-díjasok: Balázsovits Lajos színművész, Biró Zsuzsa dramaturg, Cserhalmi György színművész, Dévényi László filmrendező, Kovács Tamás fotóművész, Márk Iván operatőr, Rófusz Ferenc animátor, Timár István filmrendező, Vajda Béla rajzfilmrendező, Wessely Ferenc szinkronrendező. Munkácsy Mihály-díjasok: Banga Ferenc grafikusművész, Bőd Éva kerámikusművész, Bors István szobrászművész, Bújdosó Ernő festőművész, Domanovszky György művészettörténész, Finta József grafikus, Horváth Márton üvegtervező iparművész, Király László belsőépítész, dr. Miklós Pál művészettörténész, Tóth Sándor szobrász. Rózsa Ferenc-díjasok: Baló György, a Magyar Televízió osztályvezető-helyettese, Márkus Gyula, a Magyar Távirati Iroda belgrádi tudósítója, Ónody György, a Magyar Rádió rovatvezetője, Sulyok Katalin, a Nők Lapja munkatársa, Szántó Jenő, a Népszabadság szerkesztő bizottságának tagja, dr. Varga György, a Figyelő főszerkesztő-helyettese. Címlapunkon: Cziffra György zongoraművész, a Budapesti Tavaszi Fesztivál védnöke (Interjúnk a 14-15. oldalon) 5
