Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-12-25 / 25-26. szám
Mundial után Európa-bajnokság előtt A magyar labdarúgó-válogatott október 6-án, Párizsban, a VB-negyedik Franciaország elleni mérkőzéssel befejezte 1982. évi hivatalos, országok közötti szereplését. Ez volt a magyar csapat 564. válogatott fellépése, az év kilencedik találkozója. Mi is történt 1982-ben? — A magyar válogatott ott volt a Mundial huszonnégy es döntőjében, de nem sikerült a tizenkettő közé jutnia. — A kilencből négy mérkőzést nyert a gárda (Üj-Zéland ellen kétszer 2:1, Salvador 10:1, Törökország 5:0), egy fellépés döntetlent hozott (Belgium 1:1), négy pedig vereséget (Ausztria 2:3, Peru, 1:2, Argentína 1:4, Franciaország 0:1) — A mérleg ötvenszázalékos, 24 adott, és 14 kapott góllal. — A magyar csapat történetében elérte a 300. győzelmet, és túljutott az ezernégyszázadik adott gólon. Az 564 mérkőzés mérlege: 300 győzelem, 119 döntetlen, 145 vereség, 1404—885 gólkülönbség. — Az 564 mérkőzésen 649 játékos került be a magyar válogatottba, 1982-ben tíz újonc (Kakas, Moldván, Hannich, Szentes, Csonka, Tulipán, Budavári, Kiss Sándor, Hajszán és Kelemen) mutatkozott be. E statisztikai adatok ismeretében Mészöly Kálmán szövetségi kapitány így értékelte a magyar válogatott teljesítményét: — Csak azért lehet emlékezetes az esztendő, mert ott voltunk a csodálatos Mundialon. Örökké büszke leszek arra, hogy eljutottunk a világ legjobbjai közé. Argentína és Belgium a világ bármely csapatának komoly akadályt jelentett volna. Nem jutottunk tovább, mert a magyar válogatott 1982-ben nem mutatta azokat az erényéket, amelyekkel pedig első lehetett az ugyancsak nehéz VB-selejtező csoportban. — Hogyan értékeli az 1982. évi országok közötti mérkőzéseket? — Csak rá kell nézni a listára, az eredmények sok mindent elárulnak — felelte a szövetségi kapitány. — Akik ellen győztünk, Üj-Zéland, Salvador, Törökország, nem tartoznak a nemzetközi rangsor első, de még középső vonalába sem. Kikaptunk Ausztria, Peru, Argentína, Franciaország csapatától, vagyis a már jegyzett együttesektől. Mindezekből kitűnik, hogy középszerűek vagyunk. Nem értek bennünket nagy kudarcok, olyan vereségek, amelyek miatt szégyenkezni kell, de nem rukkoltunk ki bravúrokkal sem. Ha nem vesszük figyelembe a világbajnoki döntő szereplést, úgy is mondhatnánk, hogy szürkeség veszi körül válogatottunkat. Miért nem folytatódott a selejtezők sikere? Mészöly Kálmán szövetségi kapitány Gáli... — jelzi Kiss László feltartott kézzel. A piros-kékek csatárának javítania kellene teljesítményén ahhoz, hogy visszakerüljön a válogatottba — Sokakat elkábított a VB-döntőbe kerülés, azt hitték, minden rendben van. A válogatott a klubokban készülőkből formálódik. Csapataink közül egyedül a Győri Rába ETO lépett előre, a többiek nem remekeltek. Ékes bizonyíték erre az 1982—83. évi nemzetközi kupaküzdelem. Résztvevőink, a Rába ETO, az Üjpesti Dózsa, a Ferencváros és a Tatabánya egykettőre kiestek. Ha a klubok nem képesek nemzetközi kiugrásra, miként várható ez a klubok tagjaiból összeállított válogatott csapattól? A hatékonyabb edzés a hétköznapokon jobb, színvonalasabb, erőteljesebb bajnokságot hozna. A hétről hétre zajló nagyobb iramú bajnoki küzdelmekben értékesebb játékosok érlelődnének. — A megállapítás régi keletű, változás nehezen jön. Várható, hogy 1983-ban másként lesz? — Hiszem, hogy végre mindenki ráébred a saját területén szükséges tennivalóikra. A világbajnokság, a klubok nemzetközi mérkőzései éppen elég tanulsággal szolgáltak szakvezetők és játékosok számára egyaránt. Akik nem vonják le a következtetéseket, rövidesen eltűnnek az élvonalból, bárhogyan hívják is őket! A vezetők dolga, hogy a játékosokkal, ha maguktól nem jönnek rá, felismertessék az alaposabb, keményebb edzés, az úgynevezett szürke hétköznapok fontosságát. A vezetők felelősségét nemcsak a klubokra értem, hanem a válogatottra, sőt saját személyemre is. — Nyilasi és Kiss a Mundial után nem játszott a válogatottban, Törőcsik is csak egyszer jutott szóhoz, csereként. Miért? — Elégedetlen voltam formájukkal, teljesítményükkel — felelte a kapitány. — Szó sincs arról, hogy ilyen kiemelkedő képességű labdarúgókról lemondtam volna, de bérelt helyet nem kaphatnak. Ki kell érdemelniük a válogatottságot, csak a név nem elegendő a szerepléshez. Nyilasi, Kiss és Törőcsik adottságaik révén sokat segíthetnek a magyar válogatotton, de például 1982-ben nem sokat tettek azért, hogy eredményesebbek legyünk. Hárman együttesen 115 alkalommal játszottak a válogatottban. Tapasztalatuk jelentős, lényegesen jobb teljesítménnyel kellene hozzájárulniuk a sikeresebb szerepléshez. — A VB-döntő évében a kilenc mérkőzésen 37 játékosnak adott helyet, nem sok ez? — Feltétlenül sok. Az újabb és újabb próbálkozások önmagukért beszélnek. A Puskás—Bozsik— Hidegkúti féle aranycsapatban nem kellett keresni minden mérkőzésre a jobb megoldást, nagy tudású labdarúgók alkották a válogatottat. A kiválasztottak állandó, jó formát mutattak — a mostaniakról, sajnos, nem mondhatjuk el ugyanezt. Kísérleteznem kellett. Remélem, mielőbb rátalálok a legmegfelelőbb gárdára. — 1983-ban sor kerülhet további újoncok bevetésére? — Decemberben az A válogatott és az olimpiai keret is túrára indul. Utoljára 1961-ben használta ki a téli időszakot túrára a két válogatott keret. A Dél-Amerikában, illetőleg Közel-Keleten lezajló mérkőzéseken kipróbálhatunk minden jelöltet, tisztább lesz a kép, kik érdemesek a januári hazai edzőtáborozásra, majd az újabb rövid túrára. — Hány mérkőzést tervez az új esztendőben? — Akárcsak 1982-ben, az új évben is kilenc mérkőzést vívunk, ezek közül Anglia, Dánia, Görögország és Luxemburg ellen odavissza, az 1984. évi, franciaországi Európa-bajnoki döntőbe jutásért. Csak a csoportelső kerül tovább, nagyon nehéz dolgunk lesz. Csak bravúrokkal juthatunk az EB nyolcas döntőjébe. Bizakodom? Természetesen, hiszen a kapitánynak bíznia kell legénységében. A kilencedik mérkőzésen, 1983. szeptember 7-én pedig az Európa-bajnoki címet védő, Mundiál-ezüstérmes Német Szövetségi Köztársaság csapatát látjuk vendégül. 1983- tól új szelek fújnak a válogatott körül — mondta zárszóként Mészöly Kálmán. BOSKOVICS JENŐ 58
