Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-02-06 / 3. szám

Klaus Mann regénye nyomón a forgató­­könyvet írta: DOBAI PÉTER és SZABÓ IST­VÁN. Zenéjét szerezte és összeállította: TA­­MASSY ZDENKO. Fényképezte: KOLTAI LAJOS. Főszereplők: Klaus Maria Brandauer (Szakácsi Sándor), Bánsági Ildikó, Krystyna Janda (Kútvölgyi Erzsébet), Rolf Hoppe (Szi­lágyi Tibor), Cserhalmi György, Andorai Pé­ter, Karin Boyd (Káldi Nóra), Christine Har­­bort (Csomós Mari). Objektív stúdió — Manfred Durniok Pro­duktion für Film und Fernsehen. Rendezte: SZABÓ ISTVÁN. A magyar filmművészet számos jelentős alkotása aratott már szép sikert a határo­kon túl. Az elismerés általában erkölcsi jellegű, néhány szerencsés esetben azon­ban — kár lenne szemérmeskednünk — az anyagi haszon is tekintélyes. Ennek a so­rozatnak olyan fontos pillérei vannak, mint az Emberek a havason (Olaszországot a negyvenes évek elején valósággal megráz­ta Szőts István érzelemgazdag drámája), a Talpalatnyi föld (az államosított magyar filmgyártás első remeke, Bán Frigyes hős­költeménye a régi magyar faluról), a Körhinta (noha Fábri Zoltán lírai hangvé­telű művét rangos fesztiváldíj nem koszo­­rúzza, a kedvező nemzetközi fogadtatás minden kitüntetésnél többet ér), a Szegény­­legények (új hang, új téma, új stílus, új mester: Jancsó Miklós), az Angi Vera (a Gábor Pál-rendezte film bonyolult proble­matikáját világszerte megértették, s ahol csak vetítették, nagy érdeklődés kísérte a gerincroppantó esztendők felidézését). A példák számát szaporíthatnánk, de a felso­rolás bővítése nem módosítaná első megál­lapításunkat, amelyet a Mephisto margó­jára írunk: Szabó István filmje megdöntött minden korábbi rekordot! Már a cannes-i seregszemlét követően felsőfokokban írtak róla a legkülönbözőbb világlapok — baloldali és konzervatív szemléletűek egyaránt. Wajda Vasembere nyerte el előle 1981-ben az Arany Pálmát, az a döntés azonban nem esztétikai érté­kek alapján született. Ennyire egységesen — azaz kedvezően — még soha nem ítél­tek meg magyar filmet. A Mephisto idő­közben diadallal járja a világot. A láto­gatottsági statisztikák kedvezőek. A Me­phisto Európa több országában — de más kontinenseken is — gyakran vonzott telt házakat. Itthoni nézőink ugyancsak nagy tetszéssel fogadták. Megdőlt a különben indokolatlan filmes babona: Szabó István igenis prófétává vált saját hazájában . . . Mi a titka a Mephistónak? Melyek a ran­gos művészi teljesítmény és a lenyűgöző hatás főbb összetevői? Kezdjük a témával. A fasizmus születé­séről, terjedéséről, szellemi honfoglalásáról sok tucat filmet forgattak már — Szabó nézőpontja azonban eltér a megszokottól. Számára nem a háttér precíz feltámasztása, a színjáték külsőségeinek dokumentumsze­rű ábrázolása fontos, hanem a sodródó személyiség rajza. Egy alapjában véve te­hetséges emberé, aki minden áron érvé­nyesülni akar. Egy energikus komédiásé, a szerepjátszás nagymesteréé. A karriernek, amelynek lépcsőit megmássza, elég nagy ára van: asszimilálódni kell a hatalomhoz. A Harmadik Birodalom politikai moráljá­hoz. És Hendrik Höfgen minden kis és nagy kompromisszumra hajlandó célja megvaló­sítása érdekében. Dicsősége talmi: a szín­házak élet-halál urává nevezik ki, fontos pozíciót verekszik ki magának, jobbnál jobb szerepeket alakít, valójában azonban csak bábu. Cselekvési terét a nácik hatá­rozzák meg. Tetszeleghet az erős ember pó-17

Next

/
Oldalképek
Tartalom