Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-02-06 / 3. szám

Klaus Mann regénye nyomón a forgatókönyvet írta: DOBAI PÉTER és SZABÓ ISTVÁN.

Zenéjét szerezte és összeállította: TAMASSY ZDENKO.

Fényképezte: KOLTAI LAJOS.

Főszereplők: Klaus Maria Brandauer

(Szakácsi Sándor), Bánsági Ildikó, Krystyna Janda (Kútvölgyi Erzsébet), Rolf Hoppe (Szilágyi Tibor), Cserhalmi György, Andorai Péter, Karin Boyd (Káldi Nóra), Christine Harbort (Csomós Mari).

Objektív stúdió — Manfred Durniok Produktion für Film und Fernsehen.

Rendezte: SZABÓ ISTVÁN.

A magyar filmművészet számos jelentős alkotása aratott már szép sikert a határokon túl. Az elismerés általában erkölcsi jellegű, néhány szerencsés esetben azonban — kár lenne szemérmeskednünk — az anyagi haszon is tekintélyes. Ennek a sorozatnak olyan fontos pillérei vannak, mint az Emberek a havason (Olaszországot a negyvenes évek elején valósággal megrázta Szőts István érzelemgazdag drámája), a Talpalatnyi föld (az államosított magyar filmgyártás első remeke, Bán Frigyes hőskölteménye a régi magyar faluról), a Körhinta (noha Fábri Zoltán lírai hangvételű művét rangos fesztiváldíj nem koszorúzza, a kedvező nemzetközi fogadtatás minden kitüntetésnél többet ér), a Szegénylegények (új hang, új téma, új stílus, új mester: Jancsó Miklós), az Angi Vera (a Gábor Pál-rendezte film bonyolult problematikáját világszerte megértették, s ahol csak vetítették, nagy érdeklődés kísérte a gerincroppantó esztendők felidézését). A példák számát szaporíthatnánk, de a felsorolás bővítése nem módosítaná első megállapításunkat, amelyet a Mephisto margójára írunk:

Szabó István filmje megdöntött minden korábbi rekordot!

Már a cannes-i seregszemlét követően felsőfokokban írtak róla a legkülönbözőbb világlapok — baloldali és konzervatív szemléletűek egyaránt. Wajda Vasembere nyerte el előle 1981-ben az Arany Pálmát, az a döntés azonban nem esztétikai értékek alapján született. Ennyire egységesen — azaz kedvezően — még soha nem ítéltek meg magyar filmet. A Mephisto időközben diadallal járja a világot. A látogatottsági statisztikák kedvezőek. A Mephisto Európa több országában — de más kontinenseken is — gyakran vonzott telt házakat. Itthoni nézőink ugyancsak nagy tetszéssel fogadták. Megdőlt a különben indokolatlan filmes babona: Szabó István igenis prófétává vált saját hazájában . . .

Mi a titka a Mephistónak? Melyek a rangos művészi teljesítmény és a lenyűgöző hatás főbb összetevői?

Kezdjük a témával. A fasizmus születéséről, terjedéséről, szellemi honfoglalásáról sok tucat filmet forgattak már — Szabó nézőpontja azonban eltér a megszokottól. Számára nem a háttér precíz feltámasztása, a színjáték külsőségeinek dokumentumszerű ábrázolása fontos, hanem a sodródó személyiség rajza. Egy alapjában véve tehetséges emberé, aki minden áron érvényesülni akar. Egy energikus komédiásé, a szerepjátszás nagymesteréé. A karriernek, amelynek lépcsőit megmássza, elég nagy ára van: asszimilálódni kell a hatalomhoz. A Harmadik Birodalom politikai moráljához. És Hendrik Höfgen minden kis és nagy kompromisszumra hajlandó célja megvalósítása érdekében. Dicsősége talmi: a színházak élet-halál urává nevezik ki, fontos pozíciót verekszik ki magának, jobbnál jobb szerepeket alakít, valójában azonban csak bábu. Cselekvési terét a nácik határozzák meg. Tetszeleghet az erős ember pó-17