Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-12-25 / 25-26. szám

iskolc új városnegyedében a Diósgyőr felé vezető útra tekint a kétszintes, teraszosan kiképzett Tokaj- J vendéglátóház. A tervezők egy épületegyüttesen belül helyezték el az éttermet, az eszpresszót, a borkóstolót, a fagylaltozót. A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat, mint üzemeltető, eredetileg csak azt akarta elérni, hogy a környék lakói — gyerekek és felnőttek — egyaránt betérjenek kólát, kávét inni, szombat-vasárnap a családdal itt ebédeljenek, hétköznap, munka után a barátokkal egy üveg bor mellett elbeszélgessenek.

Néhány esztendeig nem is történt semmi különös. Igaz, az italforgalom messze meghaladta az ételfogyasztást, és néha előfordult kisebb-nagyobb rendbontás. Aztán a Tokaj egyszercsak első osztályú minősítést kapott azzal a céllal, hogy a város fontosabb rendezvényeinek, protokolláris ebédjeinek és az esetleges fogadásoknak helyt adjon.

Barna György, a fiatal üzletvezető szívesen vállalta a feladatot. Szakembereket gyűjtött maga köré és kicseréltette a teljes belső berendezést. ízléses bútorokkal, falikárpittal, növényekkel, hangulatvilágítással, barátságos, meghitt légkört teremtett. Az étlapot helybeli különlegeségekkel, a messziről jött idegent is csalogató ínyencségekkel gazdagította. Az ajtóhoz portásokat állított.

A korábbi, „ivós" vendégek arra számítottak, hogy csak ideig-óráig tart ez a „flanc”, de miután az udvarias személyzet következetesen útját állta a részegeknek, elmaradoztak. A Tokaj környéke elcsendesedett. Esténként a kivilágított termekben — ha nem volt hivatalos vacsora — alig lézengtek néhányan.

A zenészek önmaguk kedvtelésére játszottak.

— Rengeteget törtem a fejem, mit kellene tennünk, hogy ismét élettel töltsük meg a házat — emlékszik a fordulópontra Barna György. — Az hamarosan kiderült, hogy a magas szintű vendéglátásra, az árak és az egyéb kötöttségek miatt ráfizetünk. El kellett döntenünk: vagy visszatérünk a régi módszerekhez, vagy valami egészen újat csinálunk. Miközben ezen töprengtem, a zenei szünnapokra elhívtam barátaimat, ismerő-