Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-12-25 / 25-26. szám

franciáknak, újabb megrendelésekre van kilátás. Itt készültek világhírű fogathajtóink hintói is, és álltak itt már restaurálásra váró múzeumi kocsik.

Dengi Imre, a bognár, a kovácsmester méltó társa. Helybeli az üléseket készítő kárpitos is, ő is. Nézem a készülő hintó oldalát: ezt milyen vesszőből fonták? — kérdem.

— Faragva van, nem fonva — állítja, s hogy el is higgyem neki, lécet, vésőt ragad, s a kőrisbe mélyít néhány fonatot.

Az alagsori műhely ablakai előtt tesz le a tizenkettes busz. Bent kellemes neonfény, szemben íróasztal, rajta telefon és rengeteg füzet, cédula, egy polcon a szemfelszedő gép és az elektromos szabászolló mintadarabjai, a munkapadon rejtélyes apróságok tömege, s egy karton Milde Sorte. Ez a „fogadószoba”, a hátsó helyiségből fúrógépzümmögés hallik, némi slágerkísérettel.

Szebenyi György műszerész — pestiesen szólva — régi motoros. 1957-től fogva kisiparos, és 1970-től egy olyan cikket exportál — elég ritka tünemény az ilyesmi — ami ma is kelendő. Elektromos, kézi szabász („fazonírozó”) ollókat gyárt, erejük 95 százalékát — a mint mondja — ez köti le. Tagja a Kisiparosok Termeltető Vállalata igazgató tanácsának, mint ilyen vett részt legutóbb egy beszélgetésen, melyet a Magyar Kereskedelmi Kamara rendezett a Mannheimi Kereskedel. mi Kamara küldöttségének itt jártakor. A Német Szövetségi Köztársaságból érkezett vendégek ugyanis egyebek között arra is kíváncsiak voltak, milyen lehetőségei vannak nálunk a kisiparnak?

Szebenyi úr „közgazdászul” fogalmaz:

— Hézagpótló terméket kerestünk, olyasmit, amit nagyobb üzemekben nem gazdaságos előállítani. Ma négyezer szabászollót gyártok évente. Nem egyedül. Én a végszerelést végzem, még hét iparossal dolgozom együtt. A szocialista országok hosszabb ideje vásárolnak; öt esztendeje, hogy az Egyesült Államokban, a Német Szövetségi Köztársa-FOTÖ: GÁBOR VIKTOR

Ságban, és Hollandiában is megjelentünk szabászollóinkkal. Nemrégiben készültünk el egy kétszeres teljesítményű, energiatakarékos típus mintapéldányával. S most úgy néz ki, épp a recesszió éleszti fel egy régebben igen sikeres termékünket. A szemfelszedő gépről van szó. Azelőtt évekig eldobták a leszaladt szemű harisnyát, manapság úgy tűnik, ezt Kanadában sem teszi meg mindenki, mert hogy onnan is kértek mintadarabot, és jövőre két-három százat szállítunk.

— A lehetőségeink? Nem panaszkodhatunk. Az elmúlt három évben úgy tizenhét százalékkal emeltük az árainkat, egy pénzügyminisztériumi rendelet pedig kedvezőbbé, előzetesen jobban kalkulálhatóbbá tette az adót. Két forrásból is hitelhez juthatunk: az

egyik az Országos Takarékpénztár, a másik a Kisiparosok Termeltető Vállalata. Ugyanez a cég anyagokat készletez, ezekért akkor fizetek, amikor felhasználom, segít a gyártóeszközök, szerszámok előállíttatásában.

„A kisiparosok nagyvállalata” — ezzel a jól hangzó „slogan”-nel jellemezte a Kisiparosok Termeltető Vállalatát dr. Fáy Béla, export főosztályvezető. Ne gondoljunk persze csepeli méretekre. Az egymilliárd forintos forgalom, melyet ebben az évben jegyeztek, szép siker, sokéves fejlődés eredménye.

— A KTV — magyarázza a főosztályvezető — a KIOSZ-nak, a magyar kisiparosok érdekvédelmi szervezetének vállalataként működik. Az a feladatunk, hogy az árutermelő kisiparosok munkáját közvetítsük az állami vállalatoknak. Azaz: kizárólag termeltető, ha úgy tetszik, kereskedelmi ügynökségi szolgáltatást végzünk, termelői hátterünk a magyar kisiparosság.

— Profilunk nincs, helyesebben az a profilunk, hogy „mindennel” foglalkozunk. Háromezer kisiparossal állunk rendszeres kapcsolatban. Az állami vállalatok, szövetkezetek akkor keresnek meg bennünket, ha a szóban forgó termék jellege, sorozatnagysága olyan, hogy a gyártásuk náluk nem lenne kifizetődő.

— A kisiparosok exportja is olyasfajta termékekből áll, amelyekkel a nagyok nem vesződnek, ám a kis műhelyekben jó haszonnal jár a gyártásuk. A mi főosztályunk négyszáz iparos portékáját ajánlja külföldre, s közvetíti az iparosoknak a külföld igényeit. Nem közvetlenül, mert önálló exportjogunk nincs. Távolabbi terveink között szerepel, hogy erre is alkalmassá tegyük szervezetünket. Jelenleg különböző külkereskedelmi vállalatok, és más exportáló cégek keresnek

meg bennünket kívánságaikkal, máskor meg mi továbbítjuk a kisiparosak ajánlatait. Ugyanakkor mi is, a külföldi partnerek is igénylik a közvetlen kapcsolatot, nem egy esetben a műhelyekbe is elmennek, bizonyos részletkérdéseket, minőségi követelményeket közvetlenül a mesterekkel vitatnak meg. Hálózatunk országos, öt megyében működik körzeti kirendeltségünk, nyolc megyében irodánk, s hamarosan további irodáink nyílnak meg.

— Az elmúlt év végétől sok tekintetben jobbak lettek a lehetőségeink. Bármelyik külkereskedelmi jogú vállalattal felvehetjük a kapcsolatot. A kisiparosok munkát is vállalhatnak külföldön, az NSZK-ban például cserépkályhákat építettek. Drága gépeket, eszközöket — melyeket a kisiparos esetleg csak egy-egy megrendelés teljesítéséig használ — bérbe is adhatunk. Fontos, hogy iparosainkat érdekeltté tegyük az exportmunkák vállalásában.

— Exporttermékeink nagyobb hányada — több évre szóló kereskedelmi egyezmények alapján — a szocialista országokba jut. A tőkés országokba kerülő részarány — a dekonjunktúra ellenére — növekvőben van, ma mintegy 25 százalék, szemben a két évvel ezelőtti 15 százalékkal. A magyar kisiparosok munkáival találkozhatnak a Német Szövetségi Köztársaságban, Ausztriában, Svájcban, Kanadában, az Egyesült Államokban, Angliában, Hollandiában, Franciaországban.

— Hogy mi mindennel? Szállítunk például versenycsónakokat, hulladékégető kemencéket, lószerszámokat, reklám- és ajándéktárgyakat, finommechanikai cikkeket, alkatrészeket, műszereket, ékszereket, ötvösárut. Itt van előttem egy új megrendelés: Írországba várnak nagyobb tétel patkószeget.

BALÁZS ISTVÁN

21