Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-06 / 3. szám
(1859-1861) Haynaunak és Bachnak egy évtizedre sem sikerült „nyugalmat” teremtenie. Az önkényuralom gyenge, gyökértelen és időszerűtlen alakulatnak bizonyult. Belső bázisa roppant keskeny volt, a bürokrácia engedelmes hadán és az udvarhű arisztokrácia szűk csoportján kívül csak a szuronyokra támaszkodhatott, — ameddig azok megtartották. A korabeli Európában azonban nem állhatott meg sokáig, hiszen ekkor a liberális parlamentizmus hódított, és a német s olasz nemzeteszme, Itália és Németország egyesítése közvetlenül érintette a Habsburgok birodalmának fennállását. Az első lökés kívülről jött: 1859 júniusában Ausztria súlyos vereséget szenvedett a francia császár, III. Napóleon által támogatott olasz (piemonti) seregektől. A háborúban elvesztette Lombardiát — és a rendszer egyensúlyát. A vereség nyomán feltört a lappangó elégedetlenség a meghódított Magyarországon és más tartományokban. Ferenc József Bach, utóbb Albrecht főherceg menesztésével, engedmények ígéretével igyekezett csillapítani a kedélyeket — hasztalanul. 1859 őszétől Magyarországon nagy erővel tört fel a tiltakozás, az ellenállás. 1860- ban először megünnepelték a forradalom napját, március 15-ét. A diákok összecsaptak a rendőrséggel. Ebben a helyzetben mérsékelt újjárendezési tervekkel álltak elő a leglojálisabb „ellenzéket” alkotó főurak, az ókonzervatívok, s ami fontosabb megszólalt Széchenyi István. Széchenyi 1848 szeptemberében elborult elmével menekült a Bécs melletti Döbling elme' gyógyintézetébe. Elméje lassan tisztulván, elborzadva látta az önkényuralom dúlását, a haza szomorú sorsát. S amikor Bach 1857- ben anonim röpirat formájában kérkedett a magyarországi „pacifikáció” eredményeivel, tollat ragadott, és kíméletlenül igazmondó, ironikus kritikával rántotta le a leplet a civilizátor mezébe bújt önkényről. Megélénkülő közéleti tevékenységére a bécsi rendőrség is felfigyelt. 1860 márciusában házkutatást tartottak nála, és megfenyegették. Egy hónap múlva, április 8-án hajnalban, a felzaklatott kedélyű Széchenyi öngyilkos lett. Halálát országos gyász és a nemzeti ellenállás újabb hulláma követte. 1860 emlékezetes nyarán, amikor Garibaldi vörösingesei felszabadították Dél-Itáliát, s a magyar hazafiak már-már látni vélték a Duna—Tisza partjainál Garibaldi és Kossuth légióinak eljövetelét, Ferenc József nagyobb engedményekre kényszerült. Az ókonzervatívok tervezetére épülő Októberi Diplomában alkotmányt ajándékozott népeinek, amelyben az abszolútizmust az alkotmányosság halvány lenyomatával, egy csekély hatáskörű, részben kinevezett tagokból álló birodalmi tanáccsal, a centralizmust szűkkörű tartományi autonómiával próbálta enyhíteni, a magyarokat pedig az 1848 előtti rendszer részleges visszaállításával megbékíteni. Ez azonban nem sikerült. A magyar közvélemény nagy többsége az alkotmányos élet újra megnyílt fórumain, megyegyűléseken, tisztújításokon 1R48-at követelte vissza. 2 Az Októberi Diplomával az osztrák polgárság sem volt elégedett: több alkotmányosságot, de egyúttal erősebb centralizációt is kívánt. Ennek felelt meg az 1861 februárjában kiadott új alkotmány, amely megnövelte a birodalmi tanács létszámát és hatáskörét, egyúttal a központosítást is. Az új alkotmány még nagyobb tiltakozást váltott ki Magyarországon, különösen a kora tavaszon lefolyt országgyűlési választások idején. Az 1861 áprilisában összeült országgyűléstől a hatalom azt várta, hogy fogadja el az új alkotmányt és küldje el képviselőit a birodal-3 «in $litk “ RÜCKBLICK” vűs mau nmiirm na, ív «iu» xiano ■t*""’* Kznmjjuot nt notun TO» KUKK UTCAU. LOVDOK. M3*. Történelmünk képekben 50. TÚRÓI FOG 0 0E01ZET 14
