Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-10-16 / 21. szám
ÖT KONTINENS TUDÓSAI működtem, majd tizenhárom évig az amerikai vöröskereszt Blood Programjának igazgatója voltam, amely szervezet irányítása alatt mintegy hatmillió adag vért gyűjtenek össze évente. A Vöröskereszttől 1978-ban vonultam nyugállományba, s foglaltam el új állásomat a cincinnati egyetemen mint professzor s mint az egyetem által működtetett vérközpont, Blood Center igazgatója. — Ügy láttam, igen sok az ismerőse a kongresszus résztvevői között. — 1966-tól 1972-ig elnöke voltam az International Society of Blood Transfusion-nek (ISBT), most pedig ennek a szép hagyományú társaságnak a „történésze” vagyok. — Pályafutásának melyik periódusa volt a legérdekesebb? — Ó, hát ezt nehéz megmondani... Minden esetre, igencsak élveztem a Vöröskeresztnél töltött időszakot, ami áttekintést adott számomra a világ vöröskeresztes szervezeteiről, és számos, értékes kollegális kapcsolatot, barátságot is ennek a korszaknak köszönhetek. — Milyennek látja az amerikai és a magyar haematológus szakemberek közötti kapcsolatokat? — Igen jóknak, széleskörűeknek. S ebben nagy része van Hollán Zsuzsa professzornak, aki nemcsak jó szervező, dinamikus egyéniség, hanem mint tudós is köztiszteletben áll. — Ügy is, mint a társaság „történésze”: hogyan értékeli a budapesti kongresszust? — Nem az udvariasság mondatja velem, de sohasem láttam jobbat! Szerencsés volt a helyszín, minden működött, minden a helyén volt, a szervezés jelesre vizsgázott. Amint a „szakmai” kérdéseken túljutottunk, Greenwalt profeszszor újra magyarra vált. Arra kért, ajánljak neki néhány magyar regényt, zsebkönyv kiadásban, amit utazás közben, elalvás előtt olvashatna. ..Szeretném ugyanis felfrissíteni magyar tudásomat.” — mondotta. AZ INTERJÚKAT KÉSZÍTETTE: BALÁZS ISTVÁN DOMBÓVÁRI GÁBOR SZÖLLÖS ISTVÁN FOTÓ: BALÁZS ISTVÁN Scott Budde (Columbia University) Patrick LaCombe (University of Michigan) Cathy Sokil (Indiana University) FOTÓ: GABOR VIKTOR HAT CREDIT DEBRECENBŐL Három amerikai diákkal beszélgetünk a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem menzájának teraszán. Mindhárman már egyetemet végzett fiatalemberek, ám egy ideig nég tanulnak a Master’s Degree-ért. — Scott Budde vagyok a Columbia egyetemről. Nemzetközi gazdaságtant tanulok, szakterületem Közép-Kelet-Európa. — Nevem: Patrick LaCombe. A University of Michiganen ífolytatom tanulmányaimat, fő érdeklődési területem a Szovjetunió és Kelet-Európa. — Cathy Sokil vagyok az Indiana Universityről, szintén közgazdász és elsősorban a nemzetközi gazdasági kapcsolatok érdekelnek. Idén nyáron volt pontosan ötven esztendeje, hogy a Debreceni Nyári Egyetemen a magyar nyelvvel, történelemmel, kultúrával ismerkednek a világ minden tájáról összesereglett hallgatók. A véletlen hozta úgy, hogy éppen a jubileumi évben rendezték meg első ízben az „American Postgraduate Course”-ot, amelyen Scott, Patrick, Cathy és az USA számos egyeteméről érkezett kollégáik — mindannyian nemzetközi gazdasági kapcsolatok és Kelet-Európa-szakértők — szintén Magyarországgal ismerkednek. Ránki György, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese, az Indiana egyetem magyar tanszékének vezető professzora a következőket mondotta a kurzusról: — A tanfolyamot a University of Connecticut professzora, Tőkés Rudolf kezdeményezte, s az Indiana egyetem magyar tanszéke szervezte, bonyolította le. A program anyagi támogatást kapott a washingtoni Office of Education-től. Tulajdonképpen egy kelet-európai esettanulmányról van szó, a hathetes tanfolyam alatt — öt hét Debrecenben, egy hét Budapesten — szisztematikus betekintést kívántunk nyújtani a magyar gazdaságról, történelemről, társadalomról. Az előadókról az MTA három intézete — a Történettudományi, a Szociológiai és a Közgazdasági — gondoskodott. A hallgatók a tanfolyam végeztével vizsgát tettek, ami számukra hat creditet (pontot) jelentett. Az utolsó előtti debreceni héten találkoztunk a tanfolyam hallgatóival, így már alkalom nyílt egy rövid értékelésre. Patrick: — Az előadók igazán kitűnőek voltak mind a történelmi, mind a gazdasági témákban. Különösen a magyar gazdasági reformról szóló órákat hallgattam nagy érdeklődéssel, a hallottak fontos adalékul szolgáltak összehasonlító politikai gazdaságtani tanulmányaimhoz. Cathy: — Én is úgy látom, hogy érdemes volt ilyen messzire utaznunk. Többet tudunk Magyarországról, mint korábban. Scott: — Én a tanfolyamnak azt az erényét emelném ki, hogy nemcsak elméleti szakemberekkel találkoztunk, hanem olyanokkal is, akik a gyakorlatban irányítják a gazdaságot, ott vannak a fontos döntéseknél. Ám ezek a szakemberek sem csak szűk szakterületükhöz értenek, mondandójukat mindannyiszor megvilágították történelmi, szociológiai aspektusból is. — Érdekes volt számunkra — folytatja Patrick — hogyan próbálják megvalósítani a gazdasági modell teljes reformját. Ezt mi mint egy nagy kísérletet szemléljük, amit ha nem is fogadunk él, de becsüljük annak intellektuális értékét, tapasztalatait. — Itt az emberek —, ahogyan én látom, sürgetik a gazdasági reformot, s ami szerintem lényeges momentum, ha valami nem válik be, akkor sem térnek viszsza a régi útra, hanem újabb megoldásokat keresnek — teszi hozzá Scott. Lapozgatom a tanfolyam programját. A tematika valóban sokrétű, az előadók névsora imponáló. Hogy csak néhány címszót említsünk. Ránki György a huszadik századi gazdasági fejlődésünkről adott elő, Kulcsár Kálmán akadémikus, a MTA Szociológiai Intézetének igazgatója a magyar társadalmi fejlődés sajátosságairól, Ferge Zsuzsa, a Szociológiai Intézet osztályvezetője a mai Magyarország szociális struktúrájáról tartott előadást, Pach Zsímond Pál akadémikus, a Történettudományi Intézet igazgatója Magyarország 16—18. századi társadalmi-gazdasági fejlődéséről, Palánkat Tibor professzor a hosszú távú gazdasági fejlesztés kérdéseiről beszélt, Bácskai Tamás, a Magyar Nemzeti Bank igazgatóhelyettese a magyar nemzetgazdaság irányításáról, pénzügyeinkről, külkereskedelmünkről szólt előadásaiban, és — már Pesten — nagy érdeklődés fogadta Berend T. Iván akadémikus előadását az 1945 utáni társadalmi-gazdasági átalakulásról. Az előadásokon természetesen mindig lehetőség nyílt a párbeszédre, és voltak olyan alkalmak is, amikor elsősorban a hallgatóság kérdései nyomán világosodott meg jobban egy-egy témakör. Kerekasztal-beszélgetésen fogadta a hallgatókat a debreceni Alföldi Nyomda igazgatója, Beck Mihály akadémikus, a Kossuth Lajos Tudományegyetem rektorhelyettese, a Műszaki és Természettudományos Egyesületek Szövetségének elnöke, egy termelőszövetkezet elnöke, valamint a Hajdú-Bihar megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára. És nyilván nem csupán a „lazítást” szolgálta a számos kirándulás, filmvetítés, a népdaltanulás sem. Mint a tanfolyam egésze, ezek az alkalmak is hozzájárultak ahhoz, hogy a kurzus résztvevői országunkat jobban ismerő, helyzetünket, problémáinkat jobban értő szakemberekké váljanak. (balázs) 14