Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-10-16 / 21. szám

Hazai tudósítások külföldi magyarokról

Kerestetés

A Kritika című folyóirat, Jászi Oszkár hagyatékából, 1919-es naplójából közöl részleteket Vezér Erzsébet és Litván György publikálásában. Jászi Oszkár az első világháború, majd a polgári demokratikus forradalom idején az Országos Radikális Párt elnöke volt, 1918 őszétől pedig a Nemzeti Tanács tagja és Károlyi Mihály kormányának a nemzetiségi ügyekkel megbízott tárcanélküli minisztere. Emigránsként előbb Bécsben élt, majd 1925-ben véglegesen az Egyesült Államokban telepedett le. A Kritikában közölt naplórészletek Jászi Oszkár itthoni életének és tevékenységének utolsó hónapjairól szólnak, továbbá Károlyi Mihállyal kapcsolatos feljegyzéseket tartalmaznak a bécsi emigráció első idejéből. A naplóról — a publikáció bevezetőjében — Vezér Erzsébet és Litván György a következőket írják: „Sok részlete olyan jelentős történelmi és emberi dokumentum, hogy véleményünk szerint nemcsak megérdemli, de meg is követeli a publikálást.” Végül mindketten köszönetét mondanak a New York-i Columbia Egyetemhez tartozó Butler-könyvtár különleges gyűjteménye vezetőjének és munkatársainak, előzékeny, segítőkész magatartásukért, amellyel lehetővé tették a Jászi-hagyaték tanulmányozását és a számukra legfontosabb iratok lemásolását.

*

Ismeretlen Bartók-levél és két fénykép. E cím alatt az Új Tükörben Reményi-Gyenes István — oldalnyi terjedelemben — eredetiben és magyarázó szöveggel azokat az értékes dokumentumokat teszi közzé, amelyeket a Bartók Béla emlékezetére megrendezett madridi kiállítás anyagából kézbesített számára a posta; testvérétől, a spanyol fővárosban élő Juan Gyenestől, a neves fotóművésztől. A hetilap fakszimilében közöl egy francia nyelvű levelet, amelyet Bartók Béla írt Manuel de Falla spanyol zeneszerzőnek. Juan Gyenes két fotójának is nyomdafestéket ad. Az egyiken Bartók Béla és Kodály Zoltán láthatók a budapesti Zeneakadémia művészszobájában; ezt Juan Gyenes 1931-ben, a Színházi Élet fotóriportereként készítette. A másik fotó Szigeti József és Bartók Béla közös vidám pillanatát örökíti meg. Az eddig még nem publikált fénykép 1932-ben készült a hegedűművész Vigadóbeli koncertjének szünetében.

*

„A Londonban élő Buday György, a világhírű fametsző művész, a harmincas években a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának vezéregyénisége volt. Tekintélye nem kis részben művészi eredményeiből táplálkozott, de presztízsét ragyogó szervezőkészsége is növelte” Ezeket a szavakat az Élet és Irodalomból, Lengyel András írásából idézzük. A cikk Thomas Mann 1935-ös magyarországi látogatása alkalmából az író szegedi meghívásának történetét eleveníti fel. Eszerint Buday György levélben arra kérte fel Thomas Mannt, hogy egyik magyarországi útján látogasson el Szegedre és vegyen részt színházművészeti folyóiratuk ankétján. Thomas Mann ugyan nem tudott eleget tenni a szívélyes invitálásnak, de a meghívólevélre válaszolt. Levelét, amely az Élet és Irodalomban magyar fordításban olvasható, dr. Buday Margit — Buday György húga — engedte át közlésre az újságnak.

*

Az Európa Könyvkiadó — „Napjaink költészete” című sorozatában — először jelentetett meg svéd lírikust. Artur Lundkvist verseinek gyűjteménye „Vigasztaló varázsigék” címmel látott nyomdafestéket magyarul. A kötetről szólva — Jávorszky Béla az Élet és Irodalomban — külön kiemeli a gyűjteményt válogató és a verseket magyarra fordító Csatlós János teljesítményét. A kritikus szerint Csatlós János különleges érzékkel, érzékenységgel nyúlt a svéd lírához.

*

Az Új Tükör — Nógrádi Gábor tollából és fotóival — a párizsi Beaubourg-ról közöl riportot. A következőket ebből idézzük: „Energikus, komoly, szabályos arcú, vékony asszony a zenei könyvtáros.

Amikor szól, szembenéz, tömören és határozottan fogalmaz. Bármelyik feminista mozgalom elfogadná vezetőnek. Igazi francia nő. Nyéki Máriának hívják.”

*

Ránki György történész Magyar holocaust címmel több mint egy újságoldalnyi terjedelmű cikket írt az Élet és Irodalomba. Ebben — saját, kritikát is tartartalmazó véleményét megfogalmazva — igen nagy elismeréssel szólt Randolph Brahamnak, a New York-i Városi Egyetem professzorának egy élet munkáját összefoglaló művéről, amely A népirtás politikája címmel tavaly jelent meg. Ránki György cikke a hazai és külföldi közvéleményekben egyaránt élénk visszhangot váltott ki, olyannyira, hogy a szerkesztés nyilvánosságot adott a reflexióknak. Többek között Szántó Péter arról írt, hogy Braham professzor könyvéről az egyik legrangosabb amerikai folyóiratban, a New York Review Booksban is nagy vita bontakozott ki, a polémiát Deák István történész, a Columbia Egyetem magyar származású professzora nyitotta meg. Dr. Völgyes Iván (Lincoln, Nebraska, USA) pedig így fogalmazott: „Ránki György írása kitűnően elemzi és bírálja Randolph Braham hatalmas munkáját a magyar zsidóság pusztulásáról.”

*

A budapesti Vidám Színpad nemrégiben felújította a Bubust, Vaszary Gábor egyik legsikeresebb bohózatát. A repríz alkalmából az Üj Tükör — Vinkó József tollából — cikket publikált Vaszary Gáborról. Ebben a magyar irodalomból szinte kitagadott, de a külföldön sikeres íróról szólva a többi között arról olvashattunk, hogy személyét öccsének, Vaszary Jánosnak és sógornőjének, Muráti Lilinek az alakja árnyékolta be itthon.

*

A Kortárs című irodalmi és kritikai folyóirat útirajzot közölt Kunszabó Ferenctől. Címe: Hunok Svájcban? Az írás — egyetlen mondatba tömörítve lényegét — őseink rokonairól szól, s nyelvészeti emlékek alapján azt a feltételezést veti fel, hogy Svájc lakói között a hunok késői leszármazottjai is fellelhetők. A cikk — elsősorban a szakemberek körében — élénk visszhangot keltett. A Kortárs a Londonban élő Kutasi Kovács Lajos írását is közölte, ezzel a címmel: Beszélhetünk-e genetikai rokonságról Árpád magyarjai és a ma élő magyarok között?

*

„Huszonöt évvel ezelőtt Magyarországon még mindenki tudta, hogy kicsoda Ferrari Violetta. Ma már inkább München és Hamburg között ismerik őt a színházlátogatók és a televízió nézői.” Ezeket a szavakat a Valóságból idézzük, egy interjú bevezetőjéből, amelyet a hazai folyóirat a külföldi Profil című sajtóorgánumból vett át. Az interjú egyik kérdésére: Ha visszapillant az elmúlt huszonöt évre, hogyan ítéli meg, érdemes volt kijönnie vagy nem? — Ferrari Violetta a következőket válaszolja: Nem tudhatom, mi történt volna, ha otthon maradok. Lehet, hogy többszörös Kossuth-díjas vagyok, de az is lehet, hogy halálosan boldogtalan. Ezt nem lehet kiszámítani. Egy azonban bizonyos: nagyon sokat vesztettem azáltal, hogy anyám tizenöt évre kiesett az életemből, pedig annak ő volt a középpontja. Másrészt viszont itt felnőtt ember lettem. Megkaptam az első ütéseket, megtanultam megbirkózni a problémákkal, önálló ember lett belőlem.

A,'T'

A rádió és a televízió műsoraiban is sűrűn találkozunk honfitársaink neveivel. Béládi Miklós könyvszemléje Gombos Gyula Hillsdale című, magyarul is megjelent munkáját ismertette. A televízióban Beethoven Esz-dúr zongoraversenyét André Watts előadásában láthattuk-hallhattuk, a Magyar Állami Hangversenyzenekar kíséretével, amelyet Fischer Iván vezényelt. André Watts amerikai zongoraművészt magyar édesanyja révén nevezzük honfitársunknak.

K. Gy.

KALAUZ JÓZSEF (1936. április 14-én született Budapesten, anyja neve: Bata Gizella) 1956. november 24-én

ment külföldre. Kanadában telepedett le, 1973. júliusában írt utoljára, akkori címe: Sea Way Motel Hwy 18, Amherst Burg, Ont. Keresi özvegy édesanyja Dunaújvárosból.

TISER ISTVÁN (Bodajkon született 1880. körül, 1919 táján vándorolt ki az USA- ba, s az ötvenes évek végén hunyt el) leszármazottait keresi rokona : Halász Antalné Kőszárhegyesről. A kerestető tudomása szerint Tiser Istvánnak két fia volt: Péter és Pál, ez utóbbi családjával együtt autószerencsétlenség áldozata lett. Péter — akinek fényképe itt látható — feltehetően a család vendéglőjét, illetve szállodáját vezeti, magyarul nem, vagy alig beszél.

MÉSZÁROS FERENC-et keresi testvére dr. Fábián Ferencné Szegedről. A keresett 1902-ben született Csongrádon, anyja neve: Barna Mária. 1926-ban vándorolt ki, 1980- ban írt utoljára.

WANKA GYÖRGY (Budapesten született 1955. május 30-án, anyja neve: Sterz Margit) technikust keresi édesanyja Budapestről. A keresett 1979. március 1. óta él külföldön, 1981 januárjában írt utoljára, akkor Kanadában (80, Albany Ave, Toronto, Ont) lakott.

WEINBERGER ERNÖ-t és családját keresi Szabó-Fruhstuck Erzsébet Svájcból. A keresett 1956-ban Sopronból vándorolt ki New Yorkba.

CSERE LÁSZLÓNÉ, született KISS MARGIT-ot (1926. augusztus 1-én született Vál községben) és

KISS. JÁNOS-t (Válón született 1922-ben) keresi testvére Erzsébet Ausztráliából. A keresettek édesanyja: Svigruha Erzsébet. Margit 1950-től, János 1958-tól él külföldön.

PARÓCI JÁNOS-t keresi keresztkomája (László és Zsuzsa keresztanyja) özv. Kovács Lászlóné Budapestről. A keresett Budapesten született, 1956 óta él külföldön. Utoljára 1960-ban írt (3910 Clary Stracmo Kansas City, Miss. USA) az akkor még Dunaharasztiban (Rákóczi Strand) lakó kerestetőnek.

VARGA BÉLA-t — aki Csengeren született 1936. december 21-én, anyja neve: Nonó Mária — keresi édesanyja Balogh Orbánná Csengerből. Varga Béla 1975 óta nem ad életjelt magáról, utolsó ismert címe: 1429 1/2 First Avenue San Diego, Cal. 92101 USA volt.

Kérjük kedves Olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel.' A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE, BUDAPEST, H—1905.

7