Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-09-18 / 19. szám
Á kapcsolatok erősítésének, bővítésének útján A Magyarok Világszövetsége Elnökségének ülése 1982. szeptember 2-án a Magyarok Világszövetsége Elnöksége - Bognár József akadémikus elnökletével - rendes ülést tartott. Az idei feladatterv végrehajtásáról Szüts Pál főtitkárhelyettes számolt be. Gosztonyi János főtitkár az idei külföldi utazások tapasztalatait ismertette. Nemeskürty István beszélt egy magyarságismereti kézikönyv elkészítésének változatairól. A vitában felszólalt: Földes Judit (Belgium), Boldizsár Iván, Hernádi György (Svédország), Keresztury Dezső, Kemény Mihály (Franciaország), Szabó Zoltán, Romhányi László (Anglia), Pungor Ernő, Zakar Teréz (Kanada), Tar Mihály (Kanada), Huszti Péter, Fodor Nagy Árpád (USA), Szántó Miklós, Béres Ferenc, Rozmán Lajos (Német Szövetségi Köztársaság), Lőrincze Lajos, Tatai László (Kanada), Schiffer Pál. Az ülés végén Bognár József akadémikus, az MVSZ elnöke mondott zárszót. Egyesületi vezetők az ülésen „Első alkalommal vesznek részt a Magyarok Világszövetsége Elnökségének ülésén néhány fontos egyesület vezetői Európa különböző országaiból és a tengerentúlról. Ez is azt bizonyítja, hogy a Világszövetség nem zárt testület; nyitott itthon is, képviselve a magyar társadalom egészét és nyitott a világ magyarsága előtt is. Üj lépés ez a Világszövetség életében, amelyet — a tapasztalatok birtokában — további kiterjesztés követ majd. Űj fejezet: a kezdeményezés eredményei bizonyára jelentősek lesznek, de annyit már most is joggal mondhatunk, hogy mérföldkő ez a fejlődés során” — mondotta bevezetőjében Bognár József. Az élményszerű vita végén pedig az egyesületi vezetők részvételével tartott Elnökségi Ülésről így beszélt: „Tavaszi ülésünk után érdekes volt meghallgatni a visszhangot. Voltak, akik külföldön arról cikkeztek, hogy fordulat történik az MVSZ munkájában, új stratégia kezdődik. Hangsúlyozzuk, hogy az alapelvek változatlanok, ezek az elvek álló csillagok felettünk. De a hűség az elvekhez azt igényli, hogy megvizsgáljuk munkánk feltételeit, körülményeit, eszközeink hatásfokát és változtassunk, ahol szükséges. Csak az a politika jó, amely állandóan megújulni képes, ahogy a valóságos helyzet változik és új megoldásokat követel. Fejlődésünk döntő eleme: megújulási képességünk. 1958-ban, amikor az újjászervezett MVSZ működni kezdett, más volt a világhelyzet, — mások a magyarországi viszonyok, a világmagyarság összetétele, élete. Ehhez képest mára minden feltétel megváltozott. A hűség az elvekhez új módszereket, más tempót, jobb eszközöket követel. Azt szeretnénk, hogy a magyar egyesületek életét, igényeiket közvetlenül ismerjék meg az Elnökség tagjai és ez a közvetlenség tegye hatékonyabbá a Magyarok Világszövetsége tevékenységét, ezáltal erősödjenek, bővüljenek kapcsolataink.” Az idei év Szüts Pál elmondotta, hogy a kiutazó művészcsoportok tizenöt európai ország ötvenöt városában — a Kodály-évforduló és az Arany János-centenárium jegyében — minden eddiginél nagyobb közönség előtt mutatták be műsoraikat. Budapesten júliusban tartották meg — végig telt ház előtt — az „Egy kis hazai” tíz előadását. Bővültek, szélesedtek az anyanyelvi mozgalom nyári rendezvényei: a balatoni gyermektáborok, a sárospataki kollégium, a debreceni pedagógus-továbbképző tanfolyam. A svéd állami oktatás hivatalos intézményeivel történt megállapodás alapján a lundi egyetem vállalta a továbbképzés partnerségét: a tanfolyam mint a továbbképzés egyik lehetséges és hivatalos formája szerepel a jövőben. Idén is ott voltak Debrecenben Albanyból (USA) a fiatalok; a bloomingtoni egyetem szervezésében először rendezték meg amerikai egyetemi hallgatók számára egy magyarságismereti nyári egyetem magasabb fokozatát. Szüts Pál értékelte az „írja meg!” pályázatot, tájékoztatta az Elnökséget arról, hogy idén tizenöten kapták meg az egyesületi vezetők között az MVSZ aranyjelvényét. Örömmel szólt arról, hogy az ülésen jelen lévő Fodor Nagy Árpád (USA) megkapta a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést. E magas kitüntetés birtokosa lett az Ausztráliában élő Orbán Dezső festőművész is. Az Elnökség elismeréssel fogadta a tájékoztatást Doráti Antal és Schöffer Miklós magas kitüntetéséről, Szende Aladár és Galántai Ambrus pedagógiai munkájának elismeréséről. A főtitkárhelyettes végül ismertette a „Tisztelet a szülőföldnek” nagy képzőművészeti kiállítás szervezésének eddigi tapasztalatait, és az Elnökség megelégedéssel vette tudomásul, hogy közel háromszáz művész jelentkezett erre a reprezentatív seregszemlére. Az ülés meghallgatta a jövő év augusztusában esedékes orvostalálkozó előkészületeiről adott tájékoztatást. Gosztonyi János főtitkár elmondotta, hogy az MVSZ vezetői, az Elnökség tagjai, az MVSZ és a Magyar Hírek munkatársai meglátogatták Ausztria, a Német Szövetségi Köztársaság, Svédország, Anglia, Franciaország és Dél-Amerika magyar egyesületeit, kiemelkedő személyiségeit. (Apostol András, a Magyar Hírek főszerkesztő-helyettese az izraeli magyar ajkú zsidóság intézményeit és jeles képviselőit kereste fel). Részletesen beszélt délamerikai útjának tapasztalatairól. Hangsúlyozta, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni e földrész magyarjainak. Az egyesületek életét fokozottabban kell támogatni filmekkel, hangszalaggal, könyvekkel. Gondoskodni kell a népi tánccsoportok és zenekarok szakemberrel való megsegítéséről. Minthogy gondot okoz az évszakok, így például az iskolaszezon eltérő időszaka, szükséges lenne az ottani gyerektábornak a téli hónapokban való megszervezése és erre pedagógus kiküldése. Mint lényeges tapasztalatot említette, a világ sok helyén kallódó magyar értékek megóvását, az erről való intézményes gondoskodást. A befogadó országokban született nemzedékek Földes Judit (Belgium) hozzászólásában arról beszélt, hogy a Nyugaton élő magyarság számára létkérdés a harmonikus beilleszkedés az őket befogadó, nekik otthont adó országok társadalmába, de ez nem járhat a magyarságtudat feladásával, erőltetett beolvadással. Szabó Zoltán hangsúlyozta, hogy a befogadó országokban születettek közt — az újszülöttektől az öregekig — minden korosztály megtalálható. Sokan látják, hogy szüleik és ők maguk különböznek környezetüktől, keresik gyökereiket, a különbözőség tartalmát és értékeit. Zakar Teréz (Kana-2
