Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-08-21 / 17-18. szám

A Figuráék szolgálója

mellesleg hanggal, mire kell neki a nyomtatvány!

— Tudniillik — szól — el szeretném kérni a feketédet ma estére. És nem akarom összegyűrni, vigyázni akarok rá, és abba a nagy nyomtatványívbe éppen jól becsomagolhatom.

Figura nem tudna a rémülettől sem szóhoz jutni, ha tehetné is, a Károly sűrű kerepelésétől. De végre is összeszedi magát:

— Bocsáss meg kérlek, de a feketémre nekem is szükségem van. Azt nem adhatom oda neked!

Károly csak ámul-bámul erre.

— Hogyan? Hát talán ti is készültök a majálisra? Akkor nagyszerű.

Figurának hirtelen eszébe jut a múlt évi gyári bál, ahol Károly pezsgőt rendelt az asztalára, és természetesen az ő félhavi fizetése bánta a cehhet. Ingerülten és vesztére tiltakozik nyomban:

— Dehogy megyünk! A frászt!

— Na de hát, akkor nem mindegy neked, ha az a fekete itt lóg a sifonban, vagy megszellőztetem neked egy kissé? Azzal csak nem teszem tönkre neked? És reggel nyolcra itt vagyok vele.

Figura szívét kínok gyürcsölik. Hát nincs kibúvó az ég alatt?

Hopp! Egyszerre megvan a boldog és igaz kifogás:

— De hisz kérlek, a feketém nem is jó neked. Nekem is szűk kissé.

— Mit? Szűk nekem? — méltatlankodik Károly. — Hogy mondhatsz ilyet? Hiszen te csak bővebb vagy mellben, mint én?

Irgalmatlan porhintés! Szemérmetlen hazugság! Károly nyurga, csontos fickó. És Figura nem vehet magának készen csak gyermekruhát.

De Károly odaugrott mellé, és megragadta Figura vállát. És háttal, térdben megereszkedve mérekezik össze Figurával. Így hívja nénjét tanúnak :

— Na, mondd meg, Janka, nem ő a bővebb mellben? Még vállbán majdnem szélesebb nálam. Itt van ni! — ficamítja hátra karját, hogy arasszal mérje: — Én: ötujjnyi, és te: öt ujj és fél... Na látod, mondom, hogy ő félujjnyival szélesebb vállbán nálam.

Figurának élete boldogsága volna, ha el tudná hitetni magával ezt a fölfedezést. És íme felesége is azt mondja:

— Csakugyan! Nahát ezt ki hinné, hogy Károly mennyivel magasabb, és te szélesebb vagy nála?!

Hiába! Figura még élete boldogságáért is sokallja cserébe a feketéjét. Kifogáson tépődne. De Károly már biztos a sikerben.

— Ej, kérlek — szól. — Legjobb, ha felpróbálom ezt a feketét. Ha nem jó, hát akkor nem viszem el.

Ott is van már a sifonnál, és Figuráné, a nők mindig elvakítható hiúságával segít neki előszedni a kabátot, amely lötyöghet nyurga öccsén férje szélesebb vállainál fogva. Károly lelöki mellényét is, azzal az ürüggyel, hogy most nem divat a szalonkabát alá nyáron, és levetne magáról hét bőrt is, kígyóvá válnék, összezsugorodnék figurányivá is, csak rámenjen a kabát. És a kabát recseg-ropog, de csodák csodájára, felmegy Károlyra. Kényszerzubbony. Be nem bírja gombolni, s az ujja felmegy könyékig. De amint hamarosan leráncigálja, újra magáról, már megállapítja magában, hogy csak az ujjából kell leereszteni, és levasalni. Akkor valahogy felveheti. A majálison ugyanis ingujjban nem lehet szerepelni.

Mindenesetre igyekszik meglógni mihamarabb, míg Figura meg nem gondolja a dolgot. Miközben csomagolja a feketét, Figura kényszeredetten topog körülötte:

— De hétfőn reggel nyolc órára föltétlenül leszel szíves visszahozni!

Károly erre reggeli héttel biztatja már, amikor távozik. De Figurából, ahogy kihúzza a lábát, nyomban szabadjára zúdul ki a keserűség.

Átkozott, szidja a felesége minden pereputtyát. Az is csak a kabátért való dühének lendületét

táplálja, hogy elhitte, hogy valóban rendes vállméretei vannak.

Tényleg, ez a Károly olyan a Figura-házon, mint a Garabonciás. Egyetlen, aki ekkora zivatart képes ráidézni.

A fekete természetesen nemcsak hogy hétfőn reggel nem érkezett haza a sifonba, hanem estére sem.

Emberevők aligha forgattak valaha olyan rémgondolatokat elleneik iránt, mint Figura, mikor hazaiparkodott a hivatalból, Károly ellen.

Űjabb veszekedés! Még a durákparti is elromlott. Figura leplezetlenül kelt ki felesége rokonai ellen, a lány és jegyese előtt.

Végre is a lány vállalta magára, hogy kora reggel érte megy a feketének.

De Figura hivatali idejéig még nem érkezett vissza vele. Károly délre ígérte egész biztosan, hogy jöjjön el újra érte.

Erre a haladékra azért volt szüksége, mert bizonyos tatarozásokat kellett végeznie a feketén.

Saját kezűleg fölszegte újra a leeresztett ujjait s levasalta. Ugyancsak bevarrta a könyökén, ahol fölhasadt. Mivel pedig nem volt csak szürke cérnája, ezen úgy segített, hogy aztán betintázta az öltéseket. A tinta szintén azokra a gyanús pecsétekre is jó volt, amik a mulatságból a kabát elején maradtak, és a kefe nem vitte ki őket.

így délben mégis átszolgáltatta a köszönetével együtt a lánynak.

Figura már az ebédnél ült, mikor a lány megjelent a csomaggal.

Rögtön kipakolta, és megvizsgálta persze a feketét. A csalóka első pillantásra már éppen hála istent készült mondani — csakhogy nincs különösebb baja! Akkor vette észre a tintamázas pecséteket a kabát elején, és az öltéseket a könyökén. Sőt, hogy mintha az ujja hosszabb lenne.

Szokás szerint ingujjban ült az ebédhez. Azt gondolta, mindjárt felpróbálja.

Hát mikor dühös kifakadások közben erélyesen belenyomta az egyik karját a kabátujjba: riccs-reccs! Felszakadt az egész könyöke. Károly szerencsésen összevarrta a bélését.

Nahát, Károly aligha járt olyan csárdást a majálison a feketében, mint amilyet Figura egyszerű ebédje körül a feketéjében.

De ez nem volt tréfa. Annyira nem volt tréfa,

hogy Figura éktelen haragjában nejére hárította az egész aljasságot. Annyira nem tréfa, hogy Figuráné olyan kitételeket hallott a férjétől, amilyeneket még soha. Hozzá a lány jelenlétében.

Figuráné egyik sarokban zokogott. Figura, mintha egyszerre lett volna a másik háromban, úgy kergült, fordult, toporzékolt. A lány, ha meghétszereződött volna, akkor sem bírt volna kielégítőleg futni egyiküktől a másikig, vigasszal és békítéssel.

A helyzet még fél óra múlva is ott tartott, hogy Figuráné válik, pakol, megy haza a szüleihez. Figura nagyon helyeselte. Az már nagy eredmény volt, mikor Figura már csak azt dörmögte, hogy Károly többé át ne lépje a küszöbét. Ez az átkozott bajszerző.

— Mert, hogy azt üzente magával, hogy ma este idejön?

— Hát azt — igenlette meg a lány.

— Nahát nekem még a kapuban mondja meg neki, hogy az én házamban nincs több keresnivalója! Végeztünk!

— Tessék rám bízni — vállalta ezt is a lány, mint ahogy eddig minden gondot uraitól.

Nos, délután Figura már otthon volt a hivatalból. A családi helyzet nejével a nembeszélés stádiumában pangott. A lány kint állt a kapuban.

Egyszerre az utcán Károly széles alakja tűnt föl. Mikor a kapuhoz ért, megkérdezte a lányt:

— Itthon vannak?

A lány előbb elállta a kapunyílást, úgy felelt:

— Akár vannak, akár nem, az úr azt parancsolta, hogy magának innen tágasabb másfele.

— Micsoda beszéd ez? — fortyant fel Károly erre, s a vita mellőzésével a lány karját fogta meg, hogy elperdítse útjából. /

A lány alaposan mellbe lökte ugyan, de aztán mégsem tudta megakadályozni, hogy be ne hatoljon mellette.

— Nahát ilyet! Rongyos, büdös cselédje! Engem mer feltartóztatni a néném házában!...

És így-emígy-amúgy! Jött befelé Károly az udvaron, s nyomában a lány, a gazdája utasítását teljesítő hűséges személy jogos és önérzetes érzéseivel. így értek a Figuráék lakószobája ajtajába, amit Károly kivágott:

— Na, halljátok már? Ez a cefet szolgálótok el meri állni az utamat?! Ki hatalmazta fel erre? Hát hogyan tudtok ilyen szemtelen cselédet tartani?!

Mögötte a lány hallgatag várta, hogy belülről urai csak egy intéssel adják jelét, hogy csak most lépjen igazán közbe a házuk védelmében. Már ki is szemelte a fogást a Károly gallérján és nadrágfenekén, amivel rántva és taszítva viszszapályáztatja, ahonnan érkezett.

De Figura gyáva szorongásban nyújtotta a sógora felkínált keze elé a magáét, s mentegetőzve hebegte:

— Na, nahát azt mondtam neki, hogy téged ... izé... De be tudod látni, amilyen állapotban visszaküldted azt a feketét...

Közben még néhány pillanatra látta a szolgáló keserűen parázsló, felháborodott szemét, s azzal az ajtó bezárult a szobára.

Ami még odabent történt, nem keltene sok érdeket. Némi hasznot elkönyvelhettek belőle Figuráék. Elvégre az is nyereségnek számított, hogy Károly anélkül távozott, hogy valamit elvitt volna a háztól b. személye nyugtalanító koloncán kívül.

Ellenben mikor később Figuráék kinéztek a konyhába, a lányt úgy találták, amint batyuba kötött holmija mellett állt.

Nem használt semmi magyarázkodás, mentegetőzés, ígéret. A lány inkább bennhagyja félhavi bérét a felmondásba, és azt az éjszakát sem akarta Figuráéknál áthorkolni. Ahol őt igaztalanul és elégtétel nélkül így megbánthatják, ott egy percet sem marad tovább! S el is ment.

Figuráék pedig, mivel ennél különb cselédről álmodni sem mertek, tehát nem is fogadtak újat. Inkább megint unatkoztak attól fogva, hacsak Károly öccsük nem gondoskodott szórakoztatásukról.

38