Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-08-21 / 17-18. szám

— Itt megy Figura és Figuráné! — szóltak utánuk a kisvárosban.

Voltak, akik nem is tudták más nevüket. Különben a férfi neve hasonló is volt, Zigorának hívták. Fura egy pár volt, az tény. Mind a kettő apró és csenevész.

Gyermekük nem volt, s nem jártak sehova. Egészen maguknak éltek.

A férfi szülei gazdag parasztok voltak a várostól macskaugrásnyira levő faluban. Figura minden atyafia derék, tagos paraszt volt. ö maga ikergyereknek született, s azért lett ilyen korcs. És azért adták iskolába, mert cinege dongái miatt nem vált be a kasza-kapa nyelénél. így lett Figura nadrágos, városi egyén. Anyagkezelő volt egy nagy gyárban.

Figuránénak óvónői oklevele volt. De hiába pályázott, nem bírt állásba jutni. Pedig a csekély házi teendők mellett sokat unatkozott. Jóformán egész napját kikönyökölte az ablakon. Vagy regényt olvasott, vagy cimbalmát pentyegtette.

Egyáltalán, nagyon sokat unatkoztak. Semmi, de semmi nem történt életükben. Egyetlen személy volt, aki néha, azahogy elég sűrűn, megzavarta házuk nyugalmát. Az asszony Károly nevű öccse.

Ez a Károly egy szemenszedett lókötő volt. A hetedik gimnáziumból kicsapták, s volt már mindenféle hivatalban. De állhatatlan korhely fráter létére sehol sem ragadt meg. Amellett kész szélhámos volt. Szegény Figuráék sohasem válthattak vele három szót úgy, hogy vagy pénzzel vagy egyébbel meg ne vágja őket. Nem használt semmi óvintézkedésük. Károly olyan hallatlan ügyesen végezte zsarolásait.

Soha például még nem állított be Figuráékhoz kérencsélően. Mindig valami nagyszerű hírt hozott. Mindig úgy jelent meg, mintha ő tartogatna számukra holmi adományokat.

Legutóbb is el tudta hitetni a Figura párral, hogy az ő műve volt, hogy Figuránét kinevezték a városi óvodához óvónőnek. Hogy neki egy barátja járt közbe a város képviselőjénél.

De elég az hozzá, ez a kinevezés hozott egy csomó eseményt a Figuráék vérszegény életébe.

Azelőtt Figuráék nem tartottak cselédet. Egy bejáróné látta el a súlyosabb munkákat. Most aztán, hogy az asszony el is volt foglalva a nap nagyobb részében, hát elhatározták, hogy állandó szolgálót fogadnak.

Ezt nagy izgalmak, aggályok és megbeszélések előzték meg. Mintalányt akartak házukhoz. Végre is a bejáróné kommendált egyet, hogy föltétlen megbízható, dolgos falusi lány.

Nahát, mikor elsején megjelent, Figuráékat valósággal meghökkentette.

Akkora tenyeres-talpas hajadon volt, hogy körülbelül kitellett volna belőle kétakkora pár, mint Figuráék. A hangja is olyan vastag volt, mint egy férfié, kevéssé rekedtes és erélyes zengzetű.

De amilyen alázatosan csókolt kezet Figuránénak, majd Figurának is, minden aggodalmuk eloszlott. Szinte emiatt jöttek zavarba előtte, s igyekeztek minden módon megértetni vele, hogy legjobb helybe jött, ha megbecsüli magát.

Ami azt illeti, az első nap meglepetésszerűen kedvezőnek mutatott mindent a lány felől.

Alig tette le motyóját a konyhába, már észre is vett egy pókhálót a mennyezeten. Fogta mindjárt a seprűt, s lekotorta. Egyáltalán, Figuráék utasításokkal is alig tudtak szolgálni teendőiről. Mindent észrevett. Nyomban fölmosta az edényt, feltisztogatta az udvart, utána a ház elejét. Sőt már ő szolgált magyarázatokkal Figuránénak a nagymosás és nagytakarítás ügyében.

Figuráék valósággal sokallottak és meggyanúsítottak magukban ekkora készséget. De kifelé ez csak abban nyilvánult meg, hogy a lány serénysége mindenféle engedményekre késztette őket előzetes, rendszabályaik alól.

Figura azt mondta a lánynak, hogy a kamra egészen rá lesz bízva. Figuráné pedig azt, hogy ha tisztességes udvarlója volna, beeresztheti a konyhába esténként.

Tersánszky Józsi Jenő (1888-1969)

A modern magyar próza sokak szerint legeredetibb hangú elbeszélőj'e a nagy múltú erdélyi bányavárosban, Nagybányán született, ahol a magyar festészetet megújító nevezetes művésztelep is tanyát vert 1896-ban. Apja aranybánya-igazgató, aki mulatságot és kártyát kedvelő ember lévén néhány esztendő alatt elúsztatja a családi vagyont. Tersánszky kitűnő tanuló, ifjúsági tornászbajnok, s maga is a vakmerő, vidám élet és szoknyakalandok hőse; érettségi után egy ideig jegyző- és joggyakornok, majd Pestre utazik, hogy beiratkozzék a jogi karra, de a tandijat elmulatja, ezért kénytelen segédmunkásnak szegődni egy építkezésre. Ekkoriban írja első novelláit, az egyiket barátja elviszi Osvát Ernőhöz, aki felismeri tehetségét, 1910-ben a Nyugatban leközli első Írását, s kisebb irodalmi nézeteltérésektől eltekintve (Osváttal ugyanis majdnem tettlegességig fajuló vitája támadt egyik novellája megítélését illetően) mindvégig a folyóirat vezető munkatársa. Az első világháborúban előbb az orosz, majd az olasz harctérre kerül, s itt, a „borzalmak hegyén", az Isonzó mellett fejezi be az első magyar regényt, amely hiteles művészettel ábrázolja az emberi sorsokba kíméletlenül beleszántó háborút, s amelyet Ady Endre üdvözöl a Nyugatban. (Viszontlátásra, drága. 1916.) Az olasz hadifogságból 1919 nyarán jut haza Budapestre, s testet-lelket ölő nyomorban (egy ideig Népszállóban lakik, s 1921 nyarán elkeseredésében az Erzsébet-hídról a Dunába veti magát) egyre másra írja meg a polgári világ: „a rendesen tisztálkodó s vasalt” társadalom igazi arcát ábrázoló remekléseit, s a polgári rend alatt nyüzsgő, ficánkoló lumpenek, hamiskártyások, csirkefogók, piaci tekergők, tyúktolvajok és vándorok figuráit felvonultató regényeit. Talán ezért is Írhatta róla Móricz Zsigmond, amikor legnépszerűbb alkotása, a „zsakettben és köcsögkalapban járó piaci polgár”, Kakuk Marci és „szusztársa” Soma kalandjait elbeszélő, s két évtizeden át irt regénysorozata első kötete megjelent, hogy „valami teljes bűbájjal visz be emberei közé” - elbűvölve, fogva tartva, s valamilyen furcsa, mámorító szabadságélményben részesítve olvasóit. „A tetejétől talpáig tisztes világnak" főként a szexuális élet és erkölcs terén megnyilvánuló képmutatását mutatta meg, olyan nők áradó életszeretettel és vidámsággal megidézett alakjai körül, akiket „Erosz kétszer talált megfűszerezni" (Németh László). 1924- ben a Nyugatban megjelent A céda és a szűz e. kisregényét, amelynek alaptétele, hogy „makulátlan a céda, mocskos a szűz” (Illyés Gyula), az ügyészség perbe is fogta és elkobozta. A nyughatatlan, szabad, bohém, vállalkozó szellemű Tersánszky az írás mellett gitárművészként kabarét alapít, csónakot, bicikliféket tervez, rekonstruálja az avar sípot, s a harmincas években csodálatos szépségű állatregényeket ír a pikareszkregény műfajában. (Egy vezérbika emlékiratai, Szerelmes csóka, Forradalom a jég között), s ekkoriban születik a Legenda a nyúlpaprikásról is, művészetének és humánus életszemléletének egyik legérettebb s legnépszerűbb regénye. A háború és az ostrom alatt mentette az üldözötteket, a háború után pedig végre eljutott, állami ösztöndíjjal, Párizsba is, ahová egy életen át vágyott, „de csak Kispestig jutok el minden este”, ahogyan egyszer szomorkásán megjegyezte. 1948-ban még kiadta az Egy ceruza története cimű, s az első világháborúra, az olasz frontra visszatekintő regényét, s az Egy kézikocsi történetét, amely az ostrom idején játszódik, aztán a személyi kultusz dogmatikus szemlélete miatt kiszorult az irodalmi életből; ezekben az években báb- és mesejátékokat írt. 1956-tól sorozatban jelentették meg ismét műveit. 1969 tavaszán szeretett volna ellátogatni szülővárosába, Nagybányára, de hirtelen megbetegedett, s a nyár elején meghalt a János Kórházban.

D. M.

Elalvás előtt Figuráék rendesen olvasni szoktak az ágyban. Azonkívül ilyenkor beszélték meg legbizalmasabb ügyeiket. Ezúttal persze a lányról volt szó.

— Azt hiszem — szólt Figuráné —, ez a lány olyan, milyet akartunk. Kifogástalan cseléd. Azért, fiacskám, neked nem kellett volna beleártanod magad a házi ügyekbe. Hogy szabad keze legyen teljesen a kamrában, ez kissé sok.

— Na — védekezett Figura — gondolom, ez kevésbé lényeges, mint a te engedményed. Hogy valósággal fölbiztatod az esti legényezésre!

Így vitáztak Figuráék. Mintha megijedtek volna, hogy túl aláejtették az előirányzott gazdai fegyelmet. De ez az eszmecsere egy csöppet se volt érdes. Csaknem jótékonynak érezték, hogy akadt életükben alkalmuk és tárgyuk ilyen véleményváltásra.

Egyetlen jelentéktelen zavaró mozzanat vegyült az estébe. A lány egyszerre horkolni kezdett a konyhában. De úgy, hogy a falán a bádogüstök is rezonáltak rá.

De hát ezt a kis disszonanciát el lehetett viselni. Különben megszerzetten jóvátette ezt a lány további működése.

Másnap Figura észrevette a fogyatékán levő vágott fát, el akarta küldeni a leányt a favágóért. A lány legyintett:

— Minek az, tekintetes úr? Tessék csak rámbízni.

Kisvártatva már ott fűrészelt maga a fásszínben.

Ez semmi, Figuráné a péket emlegette. A leány elcsodálkozott:

— Minek az, tekintetes asszony? Hát nincs sütőkemencénk? Majd sütök én.

Arany cseléd! Micsoda beszéd az? Következő nap a leány nem akart menni kőműves után, hogy bevakolja a ház málladozó elejét. Maga kevert maltert, s még a vakolatvirágokat is megcsinálta a két ablak közt.

Észrevették, hogy a padlásra becsöpög, ha esik. A leány felmászott a létrán a házfödélre, és fölverte a zsindelyeket.

Az udvar felét felásta virágos kertnek és veteményesnek.

Favágó nem kell, ács sem, kőműves nem kell Egy hét alatt többet spórolt Figuráéknak a fizetésénél.

Nem elég, mind nem elég. Kijelentette Figuráéknak, hogy baromfiakat kell venni, és malacokat hizlalni, hogy kárba ne vesszen a hulladék. Szóval valósággal jövedelmet ígért a háznak, a rá való kiadás helyett.

Figuráék nemhogy meg voltak elégedve vele, de már szégyenkeztek előtte ekkora hűségen.

Egyetlen lehető félelmük is eltűnt, hogy a leány szeretőjét odahozná. Mert bár bevallotta, hogy tisztességes kérője van, már egy hete, hogy ott volt, és semmiféle férfi nem jelentkezett nála.

Nem! Ez mégis megtörtént. De a fejlemények egészen váratlanok lettek belőle.

Aznap, amikor Figuráné hazajött az óvodából, a lány már minden dolgával készen, a kapuban lebzselt.

Figuráné aztán, mint rendesen, egy regénnyel kikönyökölt az ablakon. De őszintén szólva, most is, mint nem először, jobb szeretett volna kissé elpletykázni a lánnyal. Csak nem akarta lejáratni úrnői tekintélyét. Viszont a lány sohasem tolakodott.

Ezúttal azonban a lány, egy kis zavarral, kötényét húzogatva odasórált az ablakhoz:

— Tekintetes asszony — szólt. — Ne tessék haragudni, olyan kíváncsi vagyok, mit tetszik olvasni azokból a könyvekből? Én alig tudom kibetűzni, csak a nagybetűket. Csak a képet látom

A Figu

36