Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-23 / 2. szám
Az amerikai magyar irodalom kezdetei: PÓLYA LÁSZLÓ KÖLTŐI ARCKÉPE Részlet a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság első konferenciáján elhangzott előadásból Móricz cikkét Rickert Ernő amerikai magyar papköltő 1920-ban megjelent költészeti antológiájának hatására írta. Azóta sem jelent meg a Rickertéhez hasonló költői válogatás: Az amerikai magyar irodalom „mostoha gyermeke” maradt a magyar irodalomnak. Igaz, Móricz cikke óta jelent meg néhány tanulmány az amerikai magyar irodalom egyes részleteiről és kérdéseiről, mind hazai, mind pedig külföldi kutatók tollából. Az amerikai magyar irodalom teljes egészének módszeres kutatása azonban máig nem történt meg. De nemcsak az irodalomkutatás figyelmét kerülte el az észak-amerikai és általában a diaszpórában élő magyarság irodalma. Az amerikai magyarság túlnyomó részének figyelmét is elkerülte és irodalmi munkásságuk feledésbe merült. Pedig egynéhány évtizeddel ezelőtt ezek az amerikai magyar költők és írók jelentős szerepet töltöttek be az amerikai magyarság' szellemi és kulturális életében. Ma már azonban műveik nagy része ismeretlen és szinte hozzáférhetetlen. A század eleji és a két világháború közötti amerikai magyar irodalom leggazdagabb ága kétségtelenül az amerikai magyar életből táplálkozó líra. Két fő témája: a szinte szenvedélyes honvágy, ragaszkodás az elhagyott haza iránt, valamint az amerikai magyar élet lelki, anyagi és társadalmi gondjainak ábrázolása. A hazájától elszakadt amerikai magyar honvágyát erősítette a magányosság és elhagyatottság érzése. A mostoha munkaviszonyok és az amerikai nagyvárosokban tapasztalt társadalmi kivetettség érzése párosult a félelem és az elidegenedés érzésével. A kivándorolt, hazájától elszakadt magyar állandó kettősségben, egymástól eltérő két világban volt kénytelen élni. A régi haza magával hozott és állandóan szépülő álomvilágában, amelytől képtelen volt teljesen elszakadni, és az új és idegen világ mindennapi valóságában, melybe még nem tudott gyökeret verni. Az első világháború és annak következményei váratlan fordulatot hoztak a bevándorlók életébe. Az amerikai magyarság jelentős része Magyarország olyan területeiről vándorolt ki, melyek most már az ország határain kívülre estek, ezért reményük, hogy valaha is visszatelepülhessenek hazájukba, szertefoszlott. Ezek az új politikai körülmények új nehézségeket, új lelki megpróbáltatásokat jelentettek az amerikai magyarság részére, de új témákat is eredményeztek irodalmukban. Egy idő után azonban rájöttek, hogy helyzetük megmásíthatatlan, s lassan-lassan belenyugodtak abba, hogy véglegesen az új hazához vannak kötve. Kénytelenek voltak tehát közvetlen környezetükhöz fordulni, hogy önmaguk és gyermekeik részére gyökeret eresszenek. Az amerikai magyar irodalomban is észlelhető ez az új fordulat. Az eddig kizárólag csak magyar vagy amerikai magyar témákkal foglalkozó költők és írók egy része lassan valódi amerikai témákhoz is hozzá mert nyúlni. Mind nagyobb érdeklődést mutattak új hazájuk tájai és hagyományai, valamint közvetlen környezetük iránt. írásaikban gyakoribb lett a hatalmas amerikai vadon ábrázolása, és mind többször dedikálták verseiket oly népszerű amerikai történelmi egyéniségeknek, mint például Washingtonnak, Lincolnnak, Mark Twainnek és Edgar Allan Poe-nak. Hat évtizede a Nyugat hasábjain „Nemzeti irodalom" című írásában Móricz Zsigmond hívta fel először a figyelmet az amerikai magyar irodalom fontosságára. Kifejtette, hogy a magyar nyelven írott összes művek, az amerikai magyar irodalom is, szerves része az egyetemes magyar irodalomnak. A virágzó amerikai magyar irodalom új színei, eddig ismeretlen témái és sajátos nyelvezete is gazdagítja a magyar nemzeti irodalmat. A század eleji és két világháború közötti amerikai magyar költők soraiban mintegy tucatnyi jelentősebb lírikust találunk. Ezek közül az egyik legtehetségesebb a kisújszállási születésű Pólya László, aki 1899-ben, 29 éves korában vándorolt ki Amerikába. Tanulmányait Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi fakultásán végezte, amerikai életének kezdeti éveit nehéz bányászmunkával töltötte. Később újságírói és szerkesztői minőségben a New York-i Amerikai Magyar Népszavának és a clevelandi Szabadságnak dolgozott. Amerikai—magyar viszonylatban Pólya az átlagnál jóval tehetségesebb költőnek számít. Gazdag fantázia, találó kifejezőképesség és erőteljes tiszta nyelvezet jellemzi költészetét. Érzékeny lírai adottságával és széles körű olvasottságával a legkiválóbb költők egyikévé válhatott volna. Költő- és írótársai nagyra tartották és sokat vártak tőle, ő azonban nem használta ki tehetségét. Rendszertelen életmódja, türelmetlen és konok egyénisége, valamint a szorgalom és műgond hiánya akadályozták költészetének magasabb fokra való emelkedését. Pólya Lászlónak három önálló verseskötete jelent meg, Felhők (Cleveland, 1917), Délibábok népe (Pittsburgh, 1924), és Az én pipám (Cleveland, 1937) címmel. Költészetének egyik legjellegzetesebb témája a magyarság iránti rajongó szeretete és az elhagyott hazához való ragaszkodása. Akár az otthon tájairól szól, akár az amerikai magyar életből ragad ki egy-egy eseményt, népéhez való vonzódása mindenütt kifejezésre jut. Csak egy szent célt tart szem előtt: örömet, boldogságot vinni az amerikai magyarság keserű életébe, s megtartani őket magyarnak. Hazafiasságából fakad a magyar nyelv és a magyar beszéd iránti mély ragaszkodása és tisztelete, ö maga sohasem tanult meg tisztességesen angolul, s végtelenül bántotta, hogy néhány év után honfitársainak magyar nyelvhasználata állandóan romlott. Aggasztotta, hogy a második nemzedék már nem ismeri ősei nyelvét, vagy angol szavakat és kifejezéseket kever magyar beszédébe. Állandóan biztatta az amerikai magyar szülőket, hogy tanítsák gyermekeiket apáik nyelvére. Ahogy az évek múltak, az elhagyott haza megéneklése mellett, mindig gyakoribb lett Pólya költészetében az amerikai magyar élet örömeinek és bánatainak ábrázolása. Több alkalmi verset írt, például az amerikai magyar egyesületek, egyházak és újságok jubileumának megünneplésére. Ezekből szintén kitűnik őszinte magyar szeretete és aggodalma a kettősségben élő amerikai magyarság sorsáért. 1934-ben a clevelandi Magyar Kultúrkert felavatása és a Liszt-emlékmű leleplezése alkalmából írta „Magyar birtok” című versét. Ebben Clevelandet „új Debrecenként” emlegeti, ahova Liszt Ferenc zenéje is eljutott már, s ahol a magyar kultúra mindjobban ismertté válik. Öreg korára Pólya szinte koldusként élt. Egy lerobbant ócska néger szállodában talált hajlékot a clevelandi Buckeye környéki magyar negyed közelében. Sokszor még azt sem tudta, hogyan keríti elő szerény kis kosztját, vagy a következő heti lakbérét. Barátai és pártfogói biztos megélhetést akartak számára nyújtani, amikor a Ligonier-i Bethlen Öregotthon könyvtárosának kineveztették. Ű azonban nem fogadta el ezt a kényelmesnek ígérkező állást. Szabadságát nem volt hajlandó feladni, hogy élete utolsó éveit „kalitkában” töltse. Nyolcvanadik életévében volt már, amikor 1950 tavaszán elütötte egy autó. Néhány nappal később, éppen március 15-én, a magyar szabadság ünnepén fejezte be földi életét. Az amerikai magyarságnak tizenhat évébe tellett, amíg összegyűjtött elegendő pénzt arra, hogy Pólya László sírjára méltó sírkövet emeljen a clevelandi Highland Park temetőben. Több régi barátja vett részt a sírkő leleplezésén. Ott volt többek között Csutorás István református lelkész, Pólya egyik régi pártfogója és jó barátja, ő tartotta a búcsúbeszédet. Végezetül hadd idézzem Pólya László egyik legszebb versét, mely talán leghívebben tükrözi költészetének lényegét, egész egyéniségének valóját s amerikai magyar sorsának vezéreszméit. MAGYAROK VAGYUNK Ha a magyar szó elkopik az ajkon, Az emlék tükre lassan megvakul. Ha elhallgat majd. Napkelet meséje: Nem él az élet többé magyarul: Amit mi még csak Űjhazánák hívunk A magzatunknak szülőföldje már. Míg álmokért mi tengeren túl járunk, Ki itt virradt fel, mindent itt talál: Szívünk alatt még nóta is melegszik, De sokszor könnybelábad a szavunk. Az erkölcs, érzés lelki köntösében: Tűzön-vízen át magyarok vagyunk. Ha majd az élet minket elfelejtett, Válhat-e vízzé az ős, tiszta vér? ... Az én írásom nem gyászról, múlásról: Örökké élő magyarról beszél. A költemény két befejező sora áll Pólya László sírkövén, arany betűkkel bevésve. Jobban hozzá illő szavakat nehéz lenne találni. VÁRDY HUSZÁR ÁGNES (USA) 14
