Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-07-10 / 14. szám
Szépen búcsúztunk A magyar labdarúgó-válogatott világbajnoki szereplése — amint az várható volt — az első fordulóban véget ért. A világbajnoki címet védő argentin, valamint az európa-bajnoki ezüstérmes belga csapat túlságosan nehéz ellenfél volt. A Mészöly Kálmán vezette együttes azonban szépen búcsúzott, Salvador ellen igazi szenzációt szolgáltatva a világbajnoki döntők gólrekordját sikerült felállítani, az argentinok elleni mérkőzés újabb, negatív előjelű meglepetéssel szolgált, hiszen a magyar csapat igazi erényét a támadást feladva úgyszólván játék nélkül adta meg magát, végül az argentinokat verő belgák ellen öt negyedórán át élt a remény ... De menjünk sorjában, hogyan is történt? . . . ÚJABB GÓLREKORD Még csak az első négy mérkőzés zajlott le a Mundialon, de máris érdekes témákról tárgyalt a futball-világ: Csak ennyit ér Maradona? ... Leáldozott a világbajnok csillaga?... Hol hagyták az olasz sztárok góllövő cipőiket? ... Brazília újra Pelé nyomdokain? ... Mi a titka Kamerun csapatának? ... Megannyi izgalmas kérdés háttérbe szorult az eredetileg érdektelennek ítélt Magyarország— Salvador kilencven perce után. A 10:l-es magyar győzelem a Mundial nagy-nagy szenzációját jelentette, s egyben a világbajnoki döntők gólrekordját. A világbajnokság fél évszázados történetében még egyetlen csapat sem ért el tíz gólt a fináléban. Ráadásul a korábbi világrekordot is a magyar válogatott tartotta 1954 óta, a Dél-Korea ellen elért 9:0-al. Tehát gólzápor 28 év után, s mellette végre újabb győzelem a világbajnoki fináléban 16 év után, hiszen Salvador kiütése előtt 1966. július 20-án Manchesterben nyert utoljára VB döntős mérkőzést a magyar csapat, amikor Bulgáriát verte 3:l-re. Pipo Rodriguez a salvadori szövetségi kapitány a mérkőzés után azt hangoztatta, hogy olyan jó csapat ellen, mint a magyar válogatott, együttese még sohasem játszott. A spanyol televíziónak segédkező Puskás Ferenc, pedig arról beszélt, hogy a mai gárda időnként a régi magyar gólfesztiválokat elevenítette fel. A világlapok harsogták, hogy a magyarok újra futball történelmet írnak. A Mészáros — Martos, Bálint, Garaba, Tóth — Müller, (Szentes), Nyilasi, Sallai — Fazekán, Törőcsik (Kiss), Pölöskei együttes a legszebb reményeket felülmúlva VARATLAN CSALÓDÁS A Salvador elleni magyar gólzápor, s az argentinok elsőnapi veresége Belgiumtól nagy lehetőséget kínált Nyilasiéknak. Csak egy pontot kellett volna szerezni az argentinoktól, s máris biztos a továbbjutás. Mészöly szűk körben már hetekkel korábban elmondotta, hogy más csapat játszik Salvador ellen, ahol támadni kell, gólokat kell lőni, s más Argentína ellen, ahol meg kell akadályozni a kiváló csapat akcióit. Ennek megfelelően nem kezdett Törőcsik, Kiss egyértelműen jobb volt nála, Fazekas és Müller pedig „pihenőt kért”. Jött Maradona és Kempes kikapcsolására Rab és Varga. A Mészáros — Martos, Bálint, Garaba, Tóth — Rab, Nyilasi, Sallai, Varga — Kiss, Pölöskei összetételű csapat csak két csatárral óvatosan kezdett. A megnyitó mérkőzésen kínos vereséget szenvedett Argentína győzelemre éhes játékosai viszont óriási lendülettel vetették magukat a küzdelembe. A balhátvéd Tóth József a mérkőzés után bevallotta, hogy már a kijáróban tudta, kikapunk, mert a csapat több játékosa halálsápadtan, remegő lábakkal méregette Maradonát és társait. A pályán azután szó sem volt ellentámadásokról, hiányzott a bátorság és semmit sem lehetett keresni a feljavult világbajnok ellen. Sok kritikus vallja, hogy a magyarok tálcán kínálták a lehetőséget. Mindenesetre az Ardiles és Maradona - vezérelte gárda talán még nagyobb különbséggel is győzhetett volna, ha Mészáros ezen a mérkőzésen nem nő fel Maradonáék nívójához. Mészöly viszont nem sokat aludt a szánalmas teljesítmény után. — Nem erről volt szó, ki gondolta volna, hogy ennyire megijednek a játékosok — kesergett. Puskás Ferenc pedig nagyon találóan jegyezte meg: — A magyar válogatott egy olyan sereghez hasonlított, amelyik hadvezér nélkül már az első puskalövés előtt megadja magát. Csak a szünet után, amikor Martos és Kiss helyett Fazekas és Szentes játszott, akkor jelentett némi veszélyt a magyar válogatott, s 0:4 után Pölöskei legalább a becsületgólt szerezte meg. OTNEGYEDÓRÁS REMÉNY Az összeállításban és ennek alapján a taktikában újabb változások történtek. A kapitány az utolsó órákban mégis bizalmat szavazott Törőcsik Andrásnak. A másik újpesti válogatott, az ötvenedik szereplése küszöbén álló Tóth József, a kemény hátvéd viszont fogínygyulladása miatt nem vállalhatta a játékot. A csapat Mészáros — Martos, Kerekes, Garaba, Varga — Müller (Sallai), Nyilasi, Pölöskei — Fazekas, Törőcsik, Kiss (Csongrádi) összeálnagyszerűen rajtolt, s a gyorsan lelkesedő szurkolók már a sikeres folytatást is biztosra vették. Mészöly azonban nagyon óvatosan nyilatkozott: — Jó lett volna egy-két gólt eltenni a következő, Argentína elleni mérkőzésre . . . S az újabb kilencven perc eseményei a kapitányt igazolták. A 10:l-es találkozón azonban mégis örvendetes volt Tóth játékbalendülése, Nyilasi karmesteri szerepe, Fazekas ördöngössége, Pölöskei lendülete. A védelem ezzel szemben könnyen zavarba jött, Törőcsiknek nem nagyon ment a játék ... Kiss László viszont, aki az elmúlt év októberében, a VB döntőbejutást jelentő Norvégia elleni selejtezőn lőtt utoljára gólt a válogatottban a 70. és 77. perc között háromszor talált be Móra kapujába és öt napon keresztül a VB gólrekordere volt. Fazekas és Nyilasi két-két góllal adta le névjegyét, Pölöskei, Tóth és Szentes pedig egy-egy találattal iratkozott fel a góllövők közé. 26
