Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-07-10 / 14. szám

lításban kezdett, és ki gondolta volna ekkor, hogy éppen az utol­só pillanatokban bekerült Varga József, a Honvéd 28 éves, mo­­kány fekete, kisbajuszú játékosa hálót szaggató gólt ragaszt majd a világhírű Bayern München csa­patához most szerződtetett Pfaff hálójába. így történt pedig, hi­szen a megújuló magyar támadá­sok után a 27. percben Törőcsik a bal oldalon cselezgetett. Varga kiugrott a lesre játszó védők kö­zül és szerencsére nem hibázott. A csapat támadásban maradt, s ha Kiss vagy különösen Nyilasi a tiszta helyzetben kapott labdá­kat jól fejeli, vagy Fazekast nem terítik le gólhelyzetben, akár nö­velni is lehetett volna az előnyt. — Helyzeteinket sajnos most sem tudtuk kihasználni, s a Faze­kassal szemben elkövetett sza­bálytalanságért kiállítás járt vol­na — mondta Mészöly Kálmán. S a kihagyott helyzetek után lassult a magyar csapat játéka s kaptunk egy valóban balszeren­csés, a magyar védők egyes ese­tekben mutatkozó gyámoltalan­ságára jellemző gólt. Ceulemans, a Bruges nyurga csatára a félpá­lyáról indult. Mészöly torka sza­kadtából, kivörösödve ordította a kispadról: „Állítsátok meg!...” De sajnos nem akadt, aki meg­állítsa, s végül az argentinok ellen bizonytalankodó Bálint he-5 lyére beállt, s alapjában véve jól játszó békéscsabai Kerekes is lyu­kat rúgott a tizenhatoson belül. A belga begurított, s Fazekas klub­társa, a 22 éves Czernyatinsky a jobb sarokba lőtt, Mészáros csak érinteni tudta a labdát. — Azt hiszem, szépen búcsúz­tunk — összegezte véleményét Szepesi György, az MLSZ elnö­ke, akit az európai szövetség a FIFA elnökségébe jelölt. — Az egyik legerősebb csoportból is hajszálon múlt a továbbjutásunk. Ha erőnlétünk jobb, ha helyzete­inket jobban ki tudjuk használni, valóra válthattuk volna titkos ál­mainkat. így kicsit szomorúan utazunk haza, s a következő vi­lágbajnokságon, a nemzetközi po­rondon való eredményesebb sze­replés érdekében bizony sok ten­nivaló vár ránk!... BOSKOVICS—VAD 1. Nyilasi, a magyar csapat kapitánya az első gólt fejeli Salvador ellen 2. Mészöly Kálmán nyilatkozik ... A magyar csapat a Salvador elleni gólrekord után az érdeklődés középpontjába került 3. Már a hatodik is bent van Móra kapujában, Pölöskei (takarva) ölbe kapta a gólszerző Szentest (12-es számmal) Nyilasi (háttal, 8-as számmal) 4. Nyilasi: GálII! 5. Argentína-Magyarország: Maradona valósággal lehengerli Sallait MTI FOTO, KÜLFÖLDI KÜPSZOLGALAT TELEFOTÓI Tolmács nélkül A korábbi világbajnokságo­kon a magyar labdarúgóknak bizony tolmácsra volt szüksé­gük, amikor az újságírók kér­dezgették őket, ha shoppingo­­lásra indultak, vagy ügyes-ba­jos dolgaikat intézték. Most Spanyolországban a futball­világbajnokságon úgyszólván mindenki megállt a maga lá­bán. Elchében, a pálmafák vá­rosában, a gyönyörű új stadi­onban, vagy Alicantében, a tengerpart mellett egy-egy ed­zés után valóságos bábeli zűr­zavar támadt: Fazekas, aki az Antwerpen játékosa, flamandul válaszolgatott a belga újság­íróknak, elmondta, 1968 óta éppen Belgium ellen játszotta kilencvenedik válogatott mér­kőzését, s reméli, hogy utoléri a négy éve elhunyt felejthetetlen Bozsik József százas rekordját. — Két évig köt még a szer­ződésem az Antwerpenhez — mondta a világbajnokságon is nagyon népszerű 34 éves Faze­kas, akit felesége és két kis­lánya is elkísért a Mundialra. — Ha minden rendben lesz, akkor Belgium után még Franciaországban szeretnék egy-két évig játszani, már csak azért is, hogy Voltaire gyönyörű nyelvét is elsajátít­sam. Apropó, Franciaország. Bá­lint, akit egyszerűen csak „Bá­ró” néven szólítanak társai, már egy éve Toulouse-ban ját­szik, érthető, hogy a francia újságírók elsősorban a kiváló védőt keresték fel, ha infor­mációkat akartak a magyar csapatról. Több mint kétezer kilométert tett meg autó­val oda-vissza Claude Marty, a Toulouse elnöke, csak azért, hogy tanúja legyen a magyar válogatott egyik mérkőzésé­nek s néhány órát együtt tölt­hessen játékosával, no meg Csapó Károllyal, a Tatabánya labdarúgójával, aki a Mundial után szintén a Toulouse-ban folytatja majd pályafutását. Nem volt szüksége tolmács­ra Spanyolországban a „portu­gál” Mészárosnak, (a Sporting Lisszabon kapusa), a „belga” Martosnak (Belgiumban fut­­ballozik) s főként Müll érnék, aki otthon volt Alicantében, hiszen az itteni Herkules játé­kosa. Amikor a magyar csapat ismerkedett a csodálatosan szép várossal, természetesen Müller volt az idegenvezető, hiszen már több mint egy éve ez a második hazája. A labdarúgásért rajongó spanyolok nagy szeretettel vet­ték körül a magyar játékoso­kat. Ma is elismeréssel beszél­nek Puskás Ferencről (a világ­bajnokság első szakaszát nem messze Alicantétól, Benidorban a nyaralójában töltötte és vé­gignézte a magyar csapat mérkőzéseit), az elhunyt Ko­csis Sándorról, azután Czibor Zoltánról, Kubala Lászlóról, az egykori nagyokról, s szívesen látják, ha napjainkban újabb magyar játékosok, edzők ke­rülnek spanyol klubokba. Hosszú évekig Szusza Ferenc volt a Beti?, majd a Atletico Madrid edzője s bizonyára nem véletlen, hogy most Dunai Antalra, az Újpesti Dózsa sokszoros válogatottjára, a volt ezüst és bronzcipős góllövő csatárra esett a sevillai klub választása. Augusztustól már Dunai irányítja az ismert klub csapatának az edzéseit. A baráti sportkapcsolatok már a Mundialt megelőzően is erősödtek, mielőtt a magyar csapat megérkezett Spanyolor­szágba, két edzőmérkőzést an­nak a két városnak a csapatá­val játszott Budapesten, ahol a Salvador, Argentína és Belgi­um elleni találkozókra sor ke­rült. Nyilasi és társai tehát nem ismeretlenül érkeztek Alican­­tébe és Elchébe, ahol a világ­­bajnokság alatt a klubok ve­zetői külön nagy szeretettel vették körül a magyar kül­döttséget. Az alicantei helyi újság, a La Verdad sok riportot írt Ma­gyarországról, de a város lakói közelebbről is megismerked­hettek Magyarországgal. Fotó­­kiállítás nyílt a magyar sport­ról, a magyar futballról, a ten­gerparti ötcsillagos Hotel Me­­liában magyar napokat tartot­tak s a kitűnő ételek fogyasz­tása mellé neves cigányzenekar húzta a nótákat. A Galériás Preciadosban nagy keletje volt a herendi porcelánoknak. A Sidi San Juan hotelben a magyar csapat szálláshelyén is minden megtörtént a jó sze­replés érdekében. Itt nagy si­kert aratott a híres magyar szakácsművész, Kurucz Antal, aki az ételek elkészítésében irányította spanyol kollégáit. A magyar sportolók körében rendkívül népszerű Tóni bá­csit itt is rendkívül megked­velték. Megérkezésekor gulyás­partira hívta meg a szálloda 110 dolgozóját, s a csapat nyu­galmára őrködő 60 tagú biz­tonsági személyzetet. Vala­mennyien —, még az ujjúkat is megnyalták a fenségesen elkészített magyar specialitás elfogyasztása után. így teltek a napok Hispáni­ában a maratoni Mundialon. LUKÁCS LÁSZLÓ 27 /

Next

/
Oldalképek
Tartalom